tartalom
A figyelemhiányos gyerekek hajlamosak a végére halasztani minden kellemetlen és unalmas dolgot, nehezen tudnak koncentrálni, kontrollálni impulzusaikat. Hogyan segíthetnek nekik a szülők?
A zavarodottság és az impulzívság előnyei
A figyelemhiányos rendellenesség (ADD) egyik legkényelmesebb magyarázata Tom Hartmann pszichoterapeutától és újságírótól származik. A téma azután kezdte érdekelni, hogy fiánál „minimális agyi diszfunkciót” diagnosztizáltak, ahogyan akkoriban ADD-t nevezték. Hartmann elmélete szerint az ADD-s emberek „vadászok” a „gazdálkodók” világában.
Milyen tulajdonságokkal kellett rendelkeznie egy sikeres vadásznak az ókorban? Először is a figyelemelterelés. Ha susogás hallatszott a bokrok között, ami mindenki másnak hiányzott, azt tökéletesen hallotta. Másodszor, az impulzivitás. Amikor susogás hallatszott a bokrok között, miközben mások csak azon gondolkodtak, hogy elmenjenek-e megnézni, mi van ott, a vadász habozás nélkül felszállt.
Egy impulzus lökte előre, ami azt sugallta, hogy jó préda áll előtte.
Aztán amikor az emberiség a vadászatról és a gyűjtésről fokozatosan a földművelésre tért át, a kimért, egyhangú munkához szükséges egyéb tulajdonságokra is szükség lett.
A vadász-gazdálkodó modell az egyik legjobb módja annak, hogy elmagyarázzuk a gyerekeknek és szüleiknek az ADD természetét. Ez lehetővé teszi, hogy minimalizálja a zavarra való összpontosítást, és lehetőséget teremt a gyermek hajlamaival való munkavégzésre, hogy a lehető legkönnyebben tudjon élni ebben a gazda-orientált világban.
Edd meg a figyelem izmot
Nagyon fontos megtanítani a gyerekeket, hogy világosan megkülönböztessék azokat a pillanatokat, amikor jelen vannak a jelen pillanatban, és amikor „kiesnek a valóságból”, és jelenlétük csak látható.
Hogy segítse a gyerekek figyelmi izomzatának gyakorlását, játszhat a Distraction Monster nevű játékkal. Kérje meg gyermekét, hogy összpontosítson az egyszerű házi feladatra, miközben megpróbálja valamivel elterelni a figyelmét.
Tegyük fel, hogy a gyerek matematikából kezd megoldani egy feladatot, s közben az anya hangosan gondolkodni kezd: „Mit főznék ma finomat…” A gyereknek minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy ne vonja el a figyelmét, és ne emelje fel a fejét. Ha megbirkózik ezzel a feladattal, egy pontot kap, ha nem, az anya egy pontot kap.
A gyerekek szeretik, ha lehetőségük van figyelmen kívül hagyni szüleik szavait.
És egy ilyen játék, amely idővel bonyolultabbá válik, segít nekik megtanulni a feladatra koncentrálni, még akkor is, ha valami nagyon szeretné elterelni a figyelmüket.
Egy másik játék, amely lehetővé teszi a gyerekek figyelmének edzését, hogy egyszerre több parancsot adnak nekik, amelyeket követniük kell, emlékezve a sorrendjükre. A parancsokat nem lehet kétszer megismételni. Például: „Menj vissza az udvarra, válassz ki három fűszálat, tedd a bal kezembe, majd énekelj egy dalt.”
Kezdje egyszerű feladatokkal, majd folytassa az összetettebbekkel. A legtöbb gyerek szereti ezt a játékot, és megérti, mit jelent a figyelmük 100%-os kihasználása.
Megbirkózni a házi feladattal
Gyakran ez a tanulás legnehezebb része, és nem csak az ADD-s gyerekeknek. Fontos, hogy a szülők támogassák a gyermeket, törődést és barátságosságot mutatnak, elmagyarázva, hogy az ő oldalán állnak. Megtaníthatja „felébreszteni” az agyát az óra előtt, ha finoman megütögeti az ujjait a fején, vagy finoman masszírozza a fülét, hogy az akupunktúrás pontok stimulálásával segítsen nekik összpontosítani.
A tízperces szabály segíthet abban a munkában, amit a gyerek nem akar elkezdeni. Mondja el gyermekének, hogy akár 10 perc alatt is el tud végezni egy olyan feladatot, amit nem szeretne, pedig valójában sokkal tovább tart. 10 perc elteltével a gyerek maga dönti el, hogy folytatja-e a gyakorlást vagy abbahagyja.
Ez egy jó trükk, amely segít a gyerekeknek és a felnőtteknek is, hogy megtegyék azt, amit nem akarnak.
Egy másik ötlet az, hogy megkérjük a gyereket, hogy végezzen el egy kis részt a feladatból, majd ugorjon 10-et, vagy járja körbe a házat, és csak ezután folytassa a tevékenységeket. Egy ilyen szünet segít felébreszteni az agy prefrontális kéregét és aktiválja a központi idegrendszert. Ennek köszönhetően a gyermek jobban odafigyel arra, amit csinál, és többé nem fogja a munkáját nehéz munkaként érzékelni.
Szeretnénk, ha a gyerek látná a fényt az alagút végén, ezt pedig úgy érhetjük el, hogy a nagy feladatokat apró, jól kezelhető darabokra bontjuk. Ahogy megtanuljuk azokat a stratégiákat, amelyekkel megkönnyíthetjük a „vadász” életét a „gazdálkodók” világában, egyre jobban megértjük, hogyan működik az ADD-vel küzdő gyermekek agya, és elfogadjuk egyedülálló ajándékukat és hozzájárulásukat életünkhöz és világunkhoz.
A szerzőről: Susan Stiffelman oktató, tanulási és szülői edző, család- és házasságterapeuta, valamint a How to Stop Fighting Your Child and Find intimity and Love című könyv szerzője.