Anyának lenni Németországban: Feli vallomása

A lányom születésétől kezdve megértettem, hogy a fiatal anyákra való tekintet nagyon eltérő Németországban és Franciaországban. "Ó, nagyon köszönöm! – mondtam elképedve a férjem nagymamájának a szülészeten. Éppen kibontottam a születési ajándékomat, és csodálkozva fedeztem fel egy csodálatos fehérnemű-készletet. A nagymama abban a pillanatban finoman szólt hozzám: „Nem szabad elfelejtened a párodat…”

A legkevesebb, amit el lehet mondani, hogy ez a kezdeményezés távolinak tűnik Németországban, ahol a nemrég szült fiatal nők több anyává válnak, mint nők. Még az is természetes, hogy két évre abbahagyjuk a gyereknevelést. Ha nem, akkor gyorsan méltatlan anyaként katalogizálnak bennünket. Anyám, az első, folyton azt mondja nekem, hogy azért szülünk babákat, hogy lássuk, ahogy nőnek. Soha nem dolgozott. De tudnia kell, hogy a német rendszer arra ösztönzi a nőket, hogy otthon maradjanak, különösen a kormányzati segítségnek köszönhetően. Ráadásul nem túl gyakori, hogy a babát dajkában vagy bölcsődében hagyják. Mivel a gondozási idő nem haladja meg a 13 órát, a munkába visszatérő anyák csak részmunkaidőben dolgozhatnak. Óvodába (bölcsődébe) minden esetben csak 3 éves kortól lehet bejutni.

– Adj neki paracetamolt! »Az a benyomásom, hogy ezt a mondatot itt megismételve hallom amint a gyerekeim szipognak vagy kicsit belázasodnak. Ez nagyon meglep, mert Németországban az orvostudományhoz való hozzáállás nagyon természetes. Először is várunk. A szervezet védekezik, mi pedig hagyjuk. A gyógyszeres kezelés az utolsó lehetőség. Egyre elterjedtebb a házi készítésű trend, az iparosodott termékek elhagyása: nincs kis tégely, biopüré, mosható pelenka… Ugyanígy a nők is elfordulnak az epidurálistól, hogy teljes mértékben átélhessék a szülést. A szoptatás is elengedhetetlen. Azt mondják nekünk, hogy nehéz, de mindenáron ki kell kapaszkodnunk. Kivándorlói szemszögemből ma azt mondom magamnak, hogy a németekre hihetetlen nyomás nehezedik. Bűntudat nélkül tudtam, két hónap után úgy döntöttem, hogy abbahagyom a szoptatást, mert fájt a mellem, nem ment jól, és ez már nem volt öröm a gyerekeimnek és nekem sem.

Németországban az evés nem játék. Fontos számunkra, hogy az asztalnál üljünk, jól üljünk. Nem babázik a baba a játékkal, miközben észre sem vesszük a kanalat a szájába. Az ország azonban azt fontolgatja, hogy az éttermekben külön területeket alakítanak ki a gyerekek számára, hogy elmenjenek szórakozni. De nem az asztalnál! Az élelmiszerdiverzifikáció a 7. hónapban kezdődik a gabonafélékkel. Este különösen tehéntejjel és vízzel kevert gabona kását adjuk, mindezt cukor nélkül. Miután a gyermek megszilárdul, leállítjuk az üveget. Hirtelen nem léteznek 2. vagy 3. korú tejek.

Néha Franciaországban látom, hogy a szülők szidják a gyerekeiket az utcán, a parkban, amit Németországban nem látnának. A kicsiket megdorgáljuk, miután hazaértek, nyilvánosan soha. Régen vertük vagy csaptuk a kezünket, de ma már nem. Ma a televízió betiltása a büntetés, vagy azt mondják, hogy menjenek a szobájukba!

Franciaországban élve másképp látom a dolgokat, anélkül, hogy azt mondanám, hogy az egyik út jobb, mint a másik. Például úgy döntöttem, hogy a gyermekeim 6 hónapos korában visszatérek dolgozni. Valójában néha túlzónak tartom a két elképzelést: francia barátaim arra gondolnak, hogy a lehető leggyorsabban újrakezdjék tevékenységüket és „szabadságukat”, amikor a németországiakat túlságosan elfelejtik.