A politikai karrier kezdete
Benazir Bhutto igen befolyásos családba született: apja ősei Szind tartomány hercegei voltak, nagyapja, Shah Nawaz egykor Pakisztán kormányát vezette. Ő volt a legidősebb gyermek a családban, édesapja rajongott érte: Karacsi legjobb katolikus iskoláiban tanult, apja Benazir vezetésével az iszlámot, Lenin műveit és Napóleonról szóló könyveket tanult.
Zulfikar minden lehetséges módon ösztönözte lánya tudás és függetlenség iránti vágyát: például amikor 12 éves korában édesanyja fátylat húzott Benazirra, ahogy az egy tisztességes muszlim családból származó lányhoz illik, ragaszkodott hozzá, hogy a lány maga csináljon választás – hordani vagy sem. „Az iszlám nem az erőszak vallása, és Benazir tudja ezt. Mindenkinek megvan a maga útja és a saját választása!” - ő mondta. Benazir az estét a szobájában töltötte, apja szavain elmélkedve. Reggelente pedig fátyol nélkül ment iskolába, és soha többé nem viselte, csak hazája hagyományai előtt tisztelegve takarta be a fejét egy elegáns sállal. Benazir mindig emlékezett erre az esetre, amikor az apjáról beszélt.
Zulfiqar Ali Bhutto 1971-ben lett Pakisztán elnöke, és elkezdte bevezetni lányát a politikai életbe. A legégetőbb külpolitikai probléma az India és Pakisztán közötti határ megoldatlansága volt, a két nép folyamatosan konfliktusba került. Az 1972-es indiai tárgyalásokon apa és lánya együtt repültek. Ott Benazir találkozott Indira Gandhival, és hosszú ideig beszélgetett vele kötetlen környezetben. A tárgyalások eredménye néhány pozitív fejlemény volt, amelyeket végre már Benazir uralkodása alatt rögzítettek.
A puccs
1977-ben Pakisztánban államcsíny történt, Zulfikart megbuktatták, majd két év fárasztó tárgyalás után kivégezték. Az ország egykori vezetőjének özvegye és lánya lett a Népi Mozgalom vezetője, amely harcra szólított fel a Zia al-Haq bitorló ellen. Benazirt és anyját letartóztatták.
Ha egy idős nőt megkíméltek és házi őrizetbe küldtek, akkor Benazir ismerte a bebörtönzés minden nehézségét. A nyári melegben a cellája igazi pokollá változott. „A nap úgy felmelegítette a kamerát, hogy a bőrömet égési sérülések borították” – írta később önéletrajzában. – Nem kaptam levegőt, olyan forró volt a levegő. Éjszaka földigiliszták, szúnyogok, pókok másztak ki menhelyeikről. A rovarok elől bújva Bhutto egy nehéz börtöntakaróval takarta be a fejét, és akkor dobta le, amikor már teljesen lehetetlenné vált lélegezni. Honnan merített erőt ez a fiatal nő annak idején? Ez önmaga számára is rejtély maradt, de Benazir már akkor is állandóan hazájára és az al-Haq diktatúrája által sarokba szorított emberekre gondolt.
1984-ben Benazirnak a nyugati békefenntartók beavatkozásának köszönhetően sikerült kiszabadulnia a börtönből. Megkezdődött Bhutto diadalmas menetelése az európai országokon keresztül: a börtön után kimerülten találkozott más államok vezetőivel, számos interjút és sajtótájékoztatót adott, amelyek során nyíltan kihívta a pakisztáni rezsimet. Bátorságát és elszántságát sokan csodálták, és maga a pakisztáni diktátor is rájött, milyen erős és elvi ellenfele van. 1986-ban Pakisztánban feloldották a hadiállapotot, és Benazir győztesen tért vissza szülőhazájába.
1987-ben feleségül vette Asif Ali Zarardit, aki szintén egy nagyon befolyásos szindhi családból származott. A rosszindulatú kritikusok azt állították, hogy ez érdekházasság volt, de Benazir társát és támogatását látta férjében.
Jelenleg Zia al-Haq újra hadiállapotot vezet be az országban, és feloszlatja a miniszteri kabinetet. Benazir nem állhat félre, és – bár még nem tért magához első gyermeke nehéz születéséből – belevág a politikai küzdelembe.
Zia al-Haq diktátor véletlenül repülőgép-balesetben hal meg: bombát robbantottak a gépében. Halálában sokan láttak egy bérgyilkosságot – Benazirt és testvérét, Murtazát, még Bhutto anyját is megvádolták a részvétellel.
A hatalmi harc is elbukott
1989-ben Bhutto Pakisztán miniszterelnöke lett, és ez grandiózus méretű történelmi esemény volt: egy muszlim országban először állt nő a kormány élén. Benazir miniszterelnöki ciklusát a teljes liberalizációval kezdte: önkormányzatot adott az egyetemeknek és a hallgatói szervezeteknek, megszüntette a média feletti ellenőrzést, és szabadon engedte a politikai foglyokat.
Kiváló európai oktatásban részesült és liberális hagyományokban nevelkedett, Bhutto a nők jogait védte, ami szembement Pakisztán hagyományos kultúrájával. Mindenekelőtt a választás szabadságát hirdette: joga van-e fátylat viselni vagy sem, vagy nemcsak a tűzhely őrzőjeként valósítja meg magát.
Benazir tisztelte és tisztelte hazája és az iszlám hagyományait, ugyanakkor tiltakozott az ellen, ami már régen elavult és akadályozta az ország további fejlődését. Ezért gyakran és nyíltan hangsúlyozta, hogy vegetáriánus: „A vegetáriánus étrend erőt ad a politikai eredményeimhez. A növényi ételeknek köszönhetően a fejem mentes a nehéz gondolatoktól, én magam nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok” – mondta egy interjúban. Sőt, Benazir ragaszkodott hozzá, hogy bármely muszlim megtagadhatja az állati eredetű táplálékot, és a húskészítmények „halálos” energiája csak növeli az agressziót.
Az ilyen kijelentések és demokratikus lépések természetesen elégedetlenséget váltottak ki az iszlamisták körében, akiknek befolyása a 1990-es évek elején megnőtt Pakisztánban. De Benazir rettenthetetlen volt. Elszántan törekedett az Oroszországgal való közeledésre és együttműködésre a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben, kiszabadította az afgán hadjárat után fogságban tartott orosz hadsereget.
A kül- és belpolitika pozitív változásai ellenére a miniszterelnöki hivatalt gyakran vádolták korrupcióval, és Benazir maga is elkezdett hibázni és elgondolkodtató cselekedeteket követni. 1990-ben Ghulam Khan pakisztáni elnök elbocsátotta Bhutto teljes kabinetjét. Ez azonban nem törte meg Benazir akaratát: 1993-ban újra megjelent a politikai színtéren, és megkapta a miniszterelnöki széket, miután összevonta pártját a kormány konzervatív szárnyával.
1996-ban az év legnépszerűbb politikusa lett, és úgy tűnik, nem áll meg itt: újra reformok, döntő lépések a demokratikus szabadságjogok terén. Második miniszterelnöksége alatt csaknem harmadára csökkent a lakosság analfabéta, sok hegyvidéket elláttak vízzel, ingyenes orvosi ellátásban részesültek a gyerekek, megkezdődött a harc a gyermekbetegségek ellen.
Ám a környezetében tapasztalható korrupció ismét megakadályozta az asszony nagyratörő terveit: férjét kenőpénz felvételével vádolták, testvérét állami csalás vádjával letartóztatták. Maga Bhutto kénytelen volt elhagyni az országot, és Dubajba száműzni. 2003-ban a nemzetközi bíróság jogosnak találta a zsarolás és megvesztegetés vádját, Bhutto összes számláját lefagyasztották. Ennek ellenére Pakisztánon kívül is aktív politikai életet folytatott: előadásokat tartott, interjúkat adott és sajtókörutakat szervezett pártja támogatására.
Diadalmas visszatérés és terrortámadás
2007-ben Pervez Musarraf pakisztáni elnök volt az első, aki megkereste a kegyvesztett politikust, ejtett minden korrupciós és vesztegetési vádat, és megengedte neki, hogy visszatérjen az országba. Ahhoz, hogy megbirkózzon a szélsőségesek felemelkedésével Pakisztánban, erős szövetségesre volt szüksége. Tekintettel Benazir népszerűségére szülőhazájában, az ő jelöltsége volt a legalkalmasabb. Ráadásul Washington is támogatta Bhutto politikáját, amely nélkülözhetetlen közvetítővé tette a külpolitikai párbeszédben.
Pakisztánban Bhutto nagyon agresszívvé vált a politikai küzdelemben. 2007 novemberében Pervez Musarraf hadiállapotot vezetett be az országban, kifejtve, hogy a burjánzó szélsőségesség a szakadékba vezeti az országot, és ezt csak radikális módszerekkel lehet megállítani. Benazir kategorikusan nem értett egyet ezzel, és az egyik nagygyűlésen az elnök lemondásának szükségességéről nyilatkozott. Hamarosan házi őrizetbe vették, de továbbra is aktívan ellenezte a fennálló rendszert.
„Pervez Musarraf akadályozza a demokrácia fejlődését hazánkban. Nem látom értelmét annak, hogy továbbra is együttműködjek vele, és nem látom értelmét a vezetése alatt végzett munkámnak” – nyilatkozott ilyen hangosan egy december 27-i Rawalpindi városában tartott tüntetésen. Benazir kinézett páncélautójának ajtaján, és azonnal két golyót kapott a nyakába és a mellkasába – soha nem viselt golyóálló mellényt. Ezt egy öngyilkos merénylet követte, amely a lehető legközelebb hajtott az autójához egy segédmotoros kerékpárral. Bhutto súlyos agyrázkódásban halt meg, egy öngyilkos merénylet több mint 20 ember életét követelte.
Ez a gyilkosság felkavarta a közvéleményt. Számos ország vezetői elítélték a Musarraf-rezsimet, és részvétüket fejezték ki az egész pakisztáni népnek. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök személyes tragédiaként fogta fel Bhutto halálát, miközben az izraeli televízióban nyilatkozva csodálta a „kelet vasasszonyának” bátorságát és elszántságát, hangsúlyozva, hogy látja benne a kapcsolatot a muszlim világok és a Izrael.
George W. Bush amerikai elnök hivatalos nyilatkozattal „aljasnak” nevezte ezt a terrorcselekményt. Maga Musarraf pakisztáni elnök is nagyon nehéz helyzetbe került: Benazir támogatóinak tiltakozása zavargásokba fajult, a tömeg „Le Musarraf gyilkosával!” jelszavakat kiabált.
December 28-án Benazir Bhuttot családi birtokán temették el Szindh tartományban, édesapja sírja mellett.