Kell az embernek víz?
Az emberiség szempontjából a víz a második helyen áll az oxigén után. Kulcsfontosságú láncszem a szervezet összes belső folyamatának és rendszerének munkájában: aktívan részt vesz a táplálék emésztésében, felelős a hőszabályozásért, a belső szervek egészségéért és normális működéséért, a bőr állapotáért, a jó egészségért. lény. A víz többek között antidepresszánsként is működik: ha mozgalmas napod van, vagy vészhelyzet van a munkahelyeden, a fürdés vagy a kontrasztzuhany sikeresen észhez térít, energetizál és enyhíti a kellemetlenségeket.
Ha a víz testre gyakorolt hatása szempontjából minden többé-kevésbé világos, akkor mágikus vonatkozásai gyakorlatilag ismeretlenek maradnak. Igaz, ez nem akadályozza meg, hogy a víz továbbra is gyógyítsa az embereket, amikor az orvostudomány tehetetlen, enyhítse a fájdalmat, és megvalósítsa a dédelgetett vágyakat programozásával. A „szentelt víz” jelenségét és általában a lyukban való vízkeresztet nehéz tudományosan megmagyarázni.
Előbb-utóbb mindenki, aki törődik az egészségével, elkezd olvasni a vízről: hogyan igya helyesen, mikor, mennyit, hogyan válasszon. Itt a következő veszély leselkedhet: nagyon könnyen lehet téveszmék áldozatává válni, helytelen cselekvési utasításokat kapni. Hogy ez ne fordulhasson elő, a „legszakállasabb” mítoszból kezdjük utunkat.
"Egy embernek legalább 2,5 liter tiszta vizet kell inni naponta" – hangzik el az egészséges életmód szakértőinek szájáról egy tisztes korú mítosz, amely könyvről könyvre lépdel. A sikeres megvalósítás érdekében egyes gyártók még a hőn áhított „2,5 literes” jelzéssel ellátott dekantereket vagy 8 pohárból álló készletet is gyártanak, amelyeket minden reggel meg kell tölteni vízzel, el kell helyezni az egész lakásban, és ha tetszik, ha nem, meg kell inni az egész lakásban. nap. Az elvégzett munka jutalmaként azt mondják, hogy az örök fiatalság és a jó egészség biztosított. Ugyanakkor azok közül, akik naponta erőszakkal több mint 2 liter vizet isznak meg, sokan panaszkodnak, hogy egyszerűen „nem fér bele”, és erőszakkal kell magukba önteni.
És ki mondta, hogy mennyit kell inni? Nehéz egyértelmű választ kapni, de továbbra is az Egyesült Államokat tekintik a „szakállas mítosz” szülőhelyének. 1945-ben az Egyesült Államok Nemzeti Kutatási Tanácsa dogmájában a következőket fogalmazta meg: „Egy felnőttnek 1 ml vizet kell fogyasztania minden kalória élelmiszerhez”, ami összesen napi 2,5 liter vizet adott. férfiaknak és legfeljebb 2 literes nőknek. Ettől a naptól kezdve megkezdődött az „egészségképlet” ünnepélyes menetelése városokon és országokon keresztül, és sok szerző még saját egyedi gyógymódot is kiépített, ezt az egyszerű elvet alapul véve.
Ahhoz, hogy megértsük ennek az elméletnek az igazságát, elég, ha a lehető legközelebb kerülünk a természet világához, amelynek leszármazottai állatok, növények és emberek. Az emberiség szerencsétlensége sok szempontból abban rejlik, hogy a 21. század körülményei között élve, az egészségre törekedve, megfeledkezünk a természet törvényeiről. Figyeld az állatokat: csak akkor isznak vizet, ha szomjasnak érzik magukat. Nem ismerik a „napidíj” vagy a „napi 2,5 liter víz” fogalmát. Ugyanez elmondható a növényvilágról is: ha naponta és bőségesen megtöltünk egy virágcserepet vízzel, akkor inkább megöljük, mintsem hasznot hozunk, mert a növény pontosan annyi vizet vesz fel, amennyire szüksége van, a többi pedig Pusztítsd el. Ezért a válasz az „inni vagy nem inni?” kérdésre? a tested megmondja, hogy szomjas-e vagy sem.
Ebben a kérdésben egyes táplálkozási szakértők azt tanácsolják, hogy legyünk proaktívak: igyunk vizet, MIELŐTT szomjas lesz. Ezt az motiválja, hogy komoly kiszáradásra várhat. Térjünk vissza ismét a Természetre, amely gondoskodott az emberről és annak túléléséről, és próbáljuk meg elemezni. A szomjúságérzet a test teljes vízmennyiségének 0-2%-os elvesztésével jelentkezik, 2%-nál pedig sokat akarsz inni! Olyannyira, hogy azonnal szaladunk egy pohár vízért. A kiszáradás tünetei (gyengeség, fáradtság, apátia, étvágytalanság, fizikai tevékenység végzésének nehézségei) 4%-os vagy annál nagyobb testvízveszteséggel jelentkeznek. Ebben az esetben az ember készen áll arra, hogy lecsapjon bármilyen folyadéktartályra. Egyszerűen nem hagyhatja ki ezt a pillanatot, és tudatosan hozza a testet kritikus állapotba.
Az erkölcs a következő: a természet mindenről gondoskodott. Ő tudja a legjobban, mire van szüksége a testednek a saját jólétéhez. Ösztönökkel, reflexekkel beszél hozzád, és mindent elküld az agynak, amire a testnek pillanatnyilag szüksége van. Ez nemcsak az ivásra vonatkozik, hanem az étkezésre, a termékek kiválasztására is. A természettel szembeni próbálkozások nem vezetnek semmi jóra. Mindenkinek az a feladata, hogy hallgasson önmagára és egyszerűen kielégíti azokat az igényeket.
Amikor az Egyesült Államokban javasolták a racionális vízfogyasztás modelljét, logikus lenne elmagyarázni, hogy a 2,5 liter oroszlánrésze az a folyadék, amelyet az ember étellel és egyéb italokkal (körülbelül másfél liter) kap. Egyszerű matematikai számításokkal kiderül, hogy nem kell 8 poharat erőszakkal önteni magunkba. Ezenkívül a túlzott folyadékbevitel negatív reakcióhoz vezethet - nagy terhelést jelent a húgyúti és a szív- és érrendszerre. A vízmérgezés nagyon is lehetséges, csak kevesen beszélnek róla.
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a sok folyadék fogyasztása (a szomjúságon túl) növeli az élettartamot vagy megváltoztatja annak minőségét. 10 éven keresztül Hollandiában végeztek egy vizsgálatot, amelyben 120 ember vett részt. Az eredményeket ben tették közzé : a szerzők nem találtak összefüggést a folyadékbevitel és a halálozási okok között. Más szóval, akik sok vizet ittak és keveset, ugyanazok a betegségek miatt haltak meg.
Szeretném azonban tisztázni: a fentiek mindegyike egészséges, mérsékelt fizikai aktivitású, mérsékelt éghajlatú országokban élő embereket érintett. A szoptatós anyák, a terhes nők, a gyerekek, a sportolók, a betegség bármely stádiumában lévő emberek egy speciális kategóriát alkotnak, ahol az ivással kapcsolatos problémák valóban elkülönülnek egymástól – de ez egy másik történet.
Hol érdemes gondolkodni hogyan oltsd a szomjadat, mert ez a vízháztartás optimális fenntartásának sikere. Sokunk egyik kulcshibája, hogy amikor szomjasnak érezzük magunkat, kimegyünk a konyhába teát főzni vagy megkényeztetni magunkat egy csésze kávéval. Sajnos az ilyen italok, valamint a gyümölcslevek vagy turmixok nem bírják jól a folyadékpótlást. A cukor jelenléte miatt tovább rontják a helyzetet, ami a szájnyálkahártya sejtjeinek vízveszteségéhez vezet ("kiszárítja"), még inkább szomjúságérzetet vált ki. A legjobb, ha közönséges tiszta vizet használunk, ügyelve annak minőségére.
A test számára minden szempontból a legjobb a nagyvárosoktól távol eső forrásból származó víz. „Él”, hasznos, íze van (igen, a víznek íze van), az összetételét nem kell javítani. De a megavárosok lakóinak, ahol a forrásvíz luxusnak számít, alternatív lehetőségeket kell keresniük.
A leginkább hozzáférhető a csapvíz. A baktériumoktól való megszabadulás és ihatóbbá tétele érdekében az idősebb generáció megfőzte. Igen, bizonyos mikrobák valóban elpusztulnak, de a kalcium-sók megmaradnak. Ennek bizonyítéka az elektromos vízforralók elleni razzia. Ráadásul az ilyen víznek nincs íze, kellemetlen inni, és forralás után filmréteg képződik a felületen. Az ilyen víz nyilvánvalóan nem erősíti az egészséget. Úgy gondolják, hogy még a háztartási igényekre sem alkalmas. Kompromisszumos megoldás az otthoni szűrők felszerelése vagy palackozott víz vásárlása. Egyes cégek azt ígérik, hogy az ő palackjaikban van a forrásból származó víz, ami azt jelenti, hogy ez a legalkalmasabb ivásra. Mindenféle reklámszlogen lehet, hogy szót kell fogadnia.
Néhány szó a szokásokról. Korábban szokás volt kiadósan, alaposan etetni, hogy az asztaltól felkelve nyoma se legyen az éhségnek. „Első, második, harmadik és kompót” – ez a Szovjetunió szokásos vacsorájának programja. A kompót pontosan ugyanaz a láncszem, amely kitöltötte a gyomorban maradt helyet, és nem hagyott esélyt arra, hogy az éhségnek utaljon magára. A szovjet évek munkakörülményei és sajátosságai gyakran nem tették lehetővé a töredékétkeztetést, sokaknak egyszerűen fogalmuk sem volt róla. Az idő telt, de a szokások megmaradtak. Sokan még mindig egy pohár gyümölcslével, vízzel vagy egy csésze teával fejezik be az étkezést. A megfelelő táplálkozás szempontjából ez nem a legjobb megoldás. Az ételt legalább 30 perccel az elfogyasztása után, ideális esetben másfél-két óra elteltével érdemes meginni. Ellenkező esetben a gyomornedv elfolyik, és baktériumölő tulajdonságaik elvesznek (ami általában emésztési zavarokhoz vezet), a gyomor falai megnyúlnak. Meg kell jegyezni, hogy nagy mennyiségű gyümölcs és zöldség fogyasztása esetén általában hiányzik az ivási vágy. De ha néhány száraz pirítós után a test szomjúságról árulkodik, talán van értelme újragondolni az étrendet, és élénk növényi színeket adni hozzá?
Végül a jóról. Pontosabban, a jó szokásokról:
– ha a szervezet pozitívan áll, akkor nagyon hasznos egy pohár tiszta vízzel kezdeni a napot, és ha pár csepp citromlevet csepegtesz hozzá, akkor is finom;
– amikor elhagyja a házat, vigyen magával egy üveg vizet, különösen a forró évszakban, vagy ha gyermeke van (általában a gyerekek egyre gyakrabban isznak). Előnyben részesítsék az üvegpalackokat: az üveg környezetbarátabb és biztonságosabb anyag, mint a műanyag;
– Betegség vagy rosszullét esetén érdemes gyakrabban és kis adagokban vizet inni, mint ritkán, de nagyban. A víz hőmérséklete a lehető legközelebb legyen a testhőmérséklethez: ebben az esetben a folyadék gyorsan felszívódik, a szervezet nem pazarol energiát annak felmelegítésére vagy hűtésére;
– ne feledje, hogy a gyümölcslevek, a tea, a kávé, a kompót inkább élvezeti italok, míg a víz létszükséglet. Előnyben részesítse őt, ha szomjasnak érzi magát.
Kívánjuk, hogy maradjon a felszínen az információ viharos áramlásában, és ne engedjen tévedéseknek.