Berkovic L. Erőszak a médiában

Philadelphia, július 17. Idén is folytatódik a tavaly regisztrált emberölések számának riasztó emelkedése. Megfigyelők ezt az emelkedést a kábítószerek, fegyverek elterjedésének, valamint a fiatalok körében a fegyverrel a kezükben való karrierkezdés tendenciájának tulajdonítják… A statisztikák riasztóak a rendőrség és az ügyészség számára, a rendfenntartó szervek egyes képviselői ismertetik az ország helyzetét. komor színekben. „A gyilkosságok aránya elérte a csúcsot” – mondta Ronald D. Castille philadelphiai kerületi ügyész. "Három héttel ezelőtt 48 embert öltek meg mindössze 11 óra alatt."

„Az erőszak növekedésének fő oka a fegyverek könnyű elérhetősége és a kábítószerek hatása” – mondja.

… 1988-ban 660 gyilkosság történt Chicagóban. A múltban, 1989-ben számuk 742-re emelkedett, beleértve 29 gyermekgyilkosságot, 7 emberölést és 2 eutanáziát. A rendőrség szerint a gyilkosságok 22 százaléka családi veszekedéssel, 24 százaléka pedig kábítószerrel kapcsolatos.

MD Hinds, New York Times, 18. július 1990.

Ez a szomorú tanúságtétel a modern Egyesült Államokon átsöprő erőszakos bűnözés hullámáról a New York Times címlapján jelent meg. A könyv következő három fejezete a társadalom társadalmi befolyásának szentel az agresszióra általában és különösen az erőszakos bűncselekményekre. A 7. fejezetben megvizsgáljuk a mozi és a televízió várható hatását, és megpróbáljuk megválaszolni azt a kérdést, hogy az egymással verekedő és egymást gyilkoló emberek nézése a filmek és a televízió képernyőjén vajon agresszívebbé teheti-e a nézőket. A 8. fejezet az erőszakos bûnözés okait tárja fel, kezdve a családon belüli erõszak (nõk verés és gyermekbántalmazás) vizsgálatával, végül a 9. fejezetben a családon belüli és azon kívüli gyilkosságok fõ okait tárgyalja.

Szórakoztató, tanulságos, informatív és… veszélyes?

A hirdetők minden évben dollármilliárdokat költenek el azzal a hittel, hogy a televízió befolyásolhatja az emberi viselkedést. A televíziós szakma képviselői lelkesen egyetértenek velük, miközben azzal érvelnek, hogy az erőszakos jeleneteket tartalmazó műsoroknak nincs ilyen hatása. Ám az elvégzett kutatás egyértelműen azt mutatja, hogy a televíziós műsorokban előforduló erőszak káros hatással lehet és van is a közönségre. Lásd →

Erőszak a képernyőkön és a nyomtatott oldalakon

A John Hinckley-ügy világos példája annak, hogy a média miként képes finoman és mélyrehatóan befolyásolni a modern társadalom agresszivitásának szintjét. Nemcsak Reagan elnök meggyilkolására tett kísérletét váltotta ki egyértelműen a film, de maga a merénylet, amelyről a sajtó, a rádió és a televízió széles körben beszámolt, valószínűleg másokat is ösztönzött arra, hogy lemásolják agresszióját. A titkosszolgálat (a kormány elnökvédelmi szolgálata) szóvivője szerint a merényletet követő első napokban drámaian megnőtt az elnök életének veszélye. Lásd →

Kísérleti tanulmányok rövid távú erőszakos jeleneteknek a tömegmédiában

A verekedő és egymást ölő emberek képe növelheti agresszív hajlamukat a közönségben. Sok pszichológus azonban kétségbe vonja az ilyen hatás létezését. Például Jonathan Freedman ragaszkodik ahhoz, hogy a rendelkezésre álló „bizonyítékok nem támasztják alá azt az elképzelést, hogy az erőszakos filmek megtekintése agressziót okozna”. Más szkeptikusok azzal érvelnek, hogy a filmfigurák agresszív viselkedése a legjobb esetben is csak csekély hatással van a megfigyelő viselkedésére. Lásd →

Erőszak a médiában a mikroszkóp alatt

A legtöbb kutató már nem szembesül azzal a kérdéssel, hogy az erőszakról szóló információkat tartalmazó médiajelentések növelik-e annak valószínűségét, hogy a jövőben növekedni fog az agresszió szintje. De egy másik kérdés is felmerül: mikor és miért következik be ez a hatás. Hozzá fogunk fordulni. Látni fogja, hogy nem minden „agresszív” film egyforma, és csak bizonyos agresszív jelenetek képesek utóhatásra. Valójában az erőszak egyes ábrázolásai akár el is csillapíthatják a nézők késztetését, hogy megtámadják ellenségeiket. Lásd →

Megfigyelt erőszak jelentése

Az erőszakos jeleneteket néző emberekben nem alakulnak ki agresszív gondolatok és hajlamok, hacsak nem értelmezik agresszívnek tartott cselekedeteiket. Más szóval, az agresszió akkor aktiválódik, ha a nézők kezdetben azt hiszik, hogy olyan embereket látnak, akik szándékosan próbálják bántani vagy megölni egymást. Lásd →

Az erőszakkal kapcsolatos információk hatásának megőrzése

az agresszív gondolatok és hajlamok, amelyeket a médiában megjelenő erőszakképek aktiválnak, általában meglehetősen gyorsan alábbhagynak. Phillips szerint, mint emlékszik rá, a hamis bűncselekmények özöne általában körülbelül négy nappal az erőszakos bűncselekményekről szóló első széles körben elterjedt jelentések után megáll. Az egyik laboratóriumi kísérletem azt is kimutatta, hogy az erőszakos, véres jeleneteket tartalmazó filmnézés által okozott fokozott agresszivitás egy órán belül gyakorlatilag megszűnik. Lásd →

A megfigyelt agresszió hatásainak gátlása és deszenzitizálása

Az általam bemutatott elméleti elemzés a médiában megjelenített erőszak provokáló (vagy felbujtó) hatását hangsúlyozza: a megfigyelt agresszió vagy az agresszióról szóló információ aktiválja (vagy generálja) agresszív gondolatokat és cselekvési vágyakat. Más szerzők, mint például Bandura, egy kicsit más értelmezést részesítenek előnyben, azzal érvelve, hogy a mozi által keltett agresszió a gátlástalanság – a közönség agressziós tilalmainak gyengülése – eredménye. Vagyis véleménye szerint a verekedő emberek látványa – legalábbis rövid időre – agresszióra készteti a nézőket, hogy megtámadják azokat, akik idegesítik őket. Lásd →

Erőszak a médiában: Hosszú távú hatások ismételt expozícióval

A gyerekek között mindig akadnak olyanok, akik a társadalmilag elfogadhatatlan értékeket és antiszociális viselkedést magukévá teszik azáltal, hogy „őrült lövöldözőket, erőszakos pszichopatákat, elmebeteg szadistákat és hasonlókat” néznek, amelyek elárasztják a televízióműsorokat. A „televíziós agressziónak való masszív kitettség” szilárd világnézetet és meggyőződést alakíthat ki a fiatalokban arról, hogyan viselkedjenek másokkal szemben. Lásd →

„Miért?”: Társadalmi forgatókönyvek alakítása

A televízióban bemutatott erőszaknak való gyakori és tömeges kitettség nem közjó, sőt az antiszociális viselkedésminták kialakulásához is hozzájárulhat. Azonban, amint azt már többször megjegyeztem, a megfigyelt agresszió nem mindig serkenti az agresszív viselkedést. Ezen túlmenően, mivel a tévénézés és az agresszivitás kapcsolata korántsem abszolút, elmondható, hogy a képernyőn verekedő emberek gyakori nézegetése nem feltétlenül vezet erősen agresszív jellem kialakulásához az emberben. Lásd →

Összegzésként

A nagyközönség, sőt egyes médiaszakemberek szerint az erőszaknak a filmben és a televízióban, az újságokban és folyóiratokban való ábrázolása nagyon csekély hatással van a nézőkre és az olvasókra. Van olyan vélemény is, hogy csak a gyermekek és az elmebetegek vannak kitéve ennek az ártalmatlan hatásnak. A legtöbb tudós azonban, aki a médiahatásokat tanulmányozta, és azok, akik figyelmesen olvasták a szakirodalmat, biztosak az ellenkezőjében. Lásd →

Fejezet 8

A családon belüli erőszak eseteinek magyarázata. Nézetek a családon belüli erőszak problémájáról. Tényezők, amelyek kiválthatják a családon belüli erőszak alkalmazását. Linkek a kutatási eredményekhez. Lásd →