Mi a bioüzemanyag és típusai
A bioüzemanyagok három formában léteznek: folyékony, szilárd és gáznemű. Szilárd fa, fűrészpor, szárított trágya. Folyékony a bioalkoholok (etil-, metil- és butil- stb.) és a biodízel. A gáznemű tüzelőanyag a növények és a trágya fermentációja során keletkező hidrogén és metán. Sok növényből üzemanyagot lehet feldolgozni, mint például repce, szójabab, repce, jatropha stb. Különféle növényi olajok is alkalmasak erre a célra: kókusz, pálma, ricinus. Mindegyik elegendő mennyiségű zsírt tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy üzemanyagot készítsen belőlük. Újabban a tudósok felfedezték a tavakban növekvő algákat, amelyekből biodízelt lehet előállítani. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma becslése szerint egy tízszer negyven méteres, algákkal beültetett tó akár 3570 hordó bioolajat is termelhet. Szakértők szerint az Egyesült Államok ilyen tavaknak átadott földterületének 10%-a képes egy évre minden amerikai autót üzemanyaggal ellátni. A kifejlesztett technológia már 2000-ben használatra kész volt Kaliforniában, Hawaii-on és Új-Mexikóban, de az alacsony olajárak miatt projekt formájában maradt.
Bioüzemanyag történetek
Ha belenéz Oroszország múltjába, akkor hirtelen megtudhatja, hogy még a Szovjetunióban is használtak növényi bioüzemanyagokat. Például a 30-as években a repülőgép-üzemanyagot bioüzemanyaggal (bioetanollal) egészítették ki. Az első szovjet R-1 rakéta oxigén és etil-alkohol vizes oldatának keverékén futott. A Nagy Honvédő Háború idején a Polutorka teherautókat nem benzinnel, hanem mobil gázgenerátorok által előállított biogázzal tankolták, ami hiánycikk volt. Európában ipari méretekben 1992-ben kezdték el a bioüzemanyagokat előállítani. Tizennyolc évvel később már mintegy kétszáz iparágban 16 millió tonna biodízelt, 2010-re már 19 milliárd litert. Oroszország még nem büszkélkedhet európai biodízel-termelési volumenekkel, de hazánkban Altajban és Lipeckben vannak bioüzemanyag-programok. 2007-ben repce alapú orosz biodízelt teszteltek a Voronyezs-Kurszk Délkeleti Vasút dízelmozdonyain, a tesztek eredményeit követően az Orosz Vasutak vezetői kifejezték ipari méretekben való felhasználását.
A modern világban több mint egy tucat nagy ország már fejleszt bioüzemanyag-előállítási technológiát. Svédországban Jönköping városából Västervikbe rendszeresen közlekedik biogázzal közlekedő vonat, mérföldkővé vált, csak az a sajnálat, hogy egy helyi vágóhíd hulladékából készítik hozzá a gázt. Jönköpingben ráadásul a legtöbb busz és kukásautó bioüzemanyaggal üzemel.
Brazíliában cukornádból nagyüzemi bioetanol-termelést fejlesztenek ki. Ennek eredményeként ebben az országban a közlekedés csaknem egyharmada alternatív üzemanyagokkal működik. Indiában pedig a bioüzemanyagokat távoli területeken használják olyan termelők áramellátására, amelyek kis közösségeket látnak el árammal. Kínában a belső égésű motorok bioüzemanyagát rizsszalmából, Indonéziában és Malajziában pedig kókuszdióból és pálmafából készítik, amihez ezeket a növényeket kifejezetten hatalmas területekre telepítik. Spanyolországban a bioüzemanyag-gyártás legújabb irányzatát fejlesztik: olyan tengeri gazdaságokat, amelyek gyorsan növekvő algákat termesztenek, amelyeket üzemanyaggá dolgoznak fel. Az Egyesült Államokban pedig az Észak-Dakotai Egyetemen fejlesztették ki a repülőgépek olajos üzemanyagát. Dél-Afrikában is ezt teszik, elindították a Waste to Wing projektet, melynek keretében növényi hulladékból üzemanyagot készítenek repülőgépekhez, támogatja őket a WWF, a Fetola, a SkyNRG.
A bioüzemanyagok előnyei
· A termeléshez szükséges alapanyagok gyors visszanyerése. Ha több száz évig tart az olajképződés, akkor a növények növekedéséhez több év kell.
· Környezetbiztonság. A bioüzemanyagot a természet szinte teljesen feldolgozza; körülbelül egy hónap alatt a vízben és a talajban élő mikroorganizmusok biztonságos elemekre képesek szétszedni.
· Csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. A bioüzemanyaggal működő járművek lényegesen kevesebb CO2-t bocsátanak ki. Valójában pontosan annyit dobnak ki, amennyit a növény magába szívott a növekedési folyamat során.
Elegendő biztonság. A bioüzemanyagoknak 100°C felett kell lenniük ahhoz, hogy meggyulladjanak, így biztonságosak.
A bioüzemanyagok hátrányai
· A bioüzemanyagok törékenysége. A bioetanol és a biodízel a fokozatos lebomlás miatt legfeljebb három hónapig tárolható.
Alacsony hőmérsékletre való érzékenység. Télen fel kell melegíteni a folyékony bioüzemanyagot, különben nem fog működni.
· A termőföldek elidegenítése. Annak szükségessége, hogy jó földet adjanak a bioüzemanyag-termesztéshez, csökkentve ezzel a mezőgazdasági területeket.
Miért nincs bioüzemanyag Oroszországban?
Oroszország egy nagy ország, hatalmas olaj-, gáz-, széntartalékokkal és kiterjedt erdőkkel, így még senki sem fog ilyen technológiákat nagy léptékben kifejleszteni. Más országok, például Svédország, amelyek nem rendelkeznek ilyen természeti erőforrás-tartalékokkal, megpróbálják újrafelhasználni a szerves hulladékot, és üzemanyagot állítanak elő belőlük. De vannak olyan fényes elmék hazánkban, akik kísérleti projekteket indítanak a bioüzemanyagok üzemekből történő előállítására, és ha szükséges, akkor tömegesen be is vezetik.
Következtetés
Az emberiségnek vannak ötletei és működő prototípusai az üzemanyag- és energiatechnológiákról, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a földalatti erőforrások kimerítése és a természet szennyezése nélkül éljünk és fejlődjünk. De ahhoz, hogy ez valósággá váljon, szükség van az emberek általános vágyára, fel kell hagyni a Föld bolygó szokásos fogyasztói nézetével, és el kell kezdeni harmonikus együttélést a külvilággal.