tartalom
Egy nagy halkülönítmény, köztük körülbelül 200 faj. A legtöbb vízköpő a tengervíz lakója, de vannak olyanok is, amelyek alacsony sótartalmú és sótalan víztestekben élnek. Minden faj fő jellemzője a hosszúkás test, a sajátos fej és az állkapcsok nagy fogakkal. Egyes halakban az alsó állkapocs valamivel hosszabb és előrenyúlik. Egyes esetekben az állkapocs mérete az élet során megváltozik, és az állkapcsok méretének aránya a fiatalkorúak életkorral összefüggő sajátossága lehet. A vízköpenyes fajok többsége nyüzsgő, pelargikus ragadozó. Az állományok hosszú szezonális vándorlást végeznek. A horgászok számára fontos tudni, hogy a meleg évszakban a halak aktívan táplálkoznak a felszínről, de nem mindig vannak a felső rétegben, és napi vándorlást hajtanak végre függőleges irányban. Életmódjuk szerint olyanok lehetnek, mint az igazi ragadozók, így planktonból, sőt növényzetből táplálkozva élnek. Az Európa és az orosz Távol-Kelet partjainál élő halak mérete viszonylag kicsi - legfeljebb 1.5 kg, maximális hossza körülbelül 90 cm. Ugyanakkor egy óriási krokodilhal akár 180 cm-t is elérhet. Minden faj fontos jellemzője, hogy vadászatkor, vagy ha horgászhorgon akad a vízköpenye, a halak gyakran kiugranak a vízből. Sok horgász megkülönbözteti a vízköpenyt a játék közbeni kétségbeesett ellenállásról. Érdemes megjegyezni, hogy egyes búvárok azt állítják, hogy a vízköpők meglehetősen agresszívek, és megtámadják az embereket, különösen éjszaka a lámpák fényében.
Halászati módszerek
A vízköpők gyakran a tengerparti övezetben vadásznak, ezért tipikus prédák a partról érkező horgászok számára. A vízköpőket mindenhol más ragadozókkal együtt pergető csalikra fogják. Ezen kívül számos olyan fúrótornyot találtak fel, amelyeket természetes csalikkal való horgászatra használnak. Nem kevésbé érdekes a pergető horgászat csónakból. Az etető halakat a vízben fröccsenő víz keresi. Ha találunk egy aktív állományt, nagyon rövid időn belül több tucat halat lehet kifogni. A garfákat legyekkel és szalagokkal is fogják, ehhez távdobóbotokat és légyhorgászatot is használnak.
Halfogás pergetőboton
Érdemes azonnal két fő típusra osztani a pergető horgászatot: függőleges műcsali és casting horgászatra. A deszkáról való horgászathoz a vízköpenyt meglehetősen hatékonyan lehet fogni különféle jigeken és egyéb pergetőkön. A Pilkereket különféle technikákban használják, mind a fenék mentén, mind a vízoszlopban történő rajzolással. A klasszikus pergető „dobás” fogásához szükséges felszerelés kiválasztásakor célszerű a „csaliméret + trófeaméret” elvet követni. Klasszikus csalikat használnak: pergetőket, wobblereket és szilikonutánzatokat. Az orsóknak megfelelő horgászzsinórral vagy zsinórral kell rendelkezniük. A problémamentes fékrendszer mellett a tekercset védeni kell a sós víztől. A tengeri horgászfelszerelések sok típusánál nagyon gyors vezetékezésre van szükség, ami a tekercselési mechanizmus magas áttételi arányát jelenti. A működési elv szerint a tekercsek lehetnek szorzó- és inerciamentesek is. Ennek megfelelően a rudakat az orsórendszertől függően választják ki. A botok választéka nagyon változatos, jelenleg a gyártók nagyszámú speciális „nyersanyagot” kínálnak különféle horgászati körülményekhez és csalitípusokhoz. Érdemes hozzátenni, hogy közepes méretű vízköpők part menti horgászatához könnyű próbabotokat is lehet használni. A pergető tengeri halakkal történő horgászatnál nagyon fontos a horgásztechnika. A horgászhely kiválasztásához és a megfelelő vezetékezéshez tapasztalt horgászokhoz kell fordulnia.
Horgászat úszókkal
Számos különböző felszerelés létezik ennek a halnak a természetes csalikkal való fogására. Partról és csónakból történő horgászat során egyaránt használják. Nagy hatótávolságú dobóbotokat használnak, erre a speciális és a hosszú pergető botok egyaránt alkalmasak. Minden horgászmódszert egyesít az a tény, hogy a csalit a víz felső rétegeiben szolgálják fel. Ezek a módszerek akkor hatékonyak, ha vízköpenyt vadásznak anélkül, hogy mélyre mennének. Fontos tudni, hogy ezek a halak nagyon félénkek, finom szereléket és hosszú dobást igényelnek a parton történő horgászat során. Ha különféle klasszikus „sbirulino-bombardákat” használ, akkor érdemes különböző típusú lassan süllyedő modelleket használni. A huzalozást általában lassan, egyenletesen használják. A csali etetésének másik módja az, hogy az elsüllyedt és szállított élénk színű úszó a víz felszínén van, és a fúvókát egy bizonyos mélységig, általában körülbelül 2 m-ig táplálják. Az úszó rögzítésének és a felszerelés ellátásának módjai eltérőek lehetnek, és a halász preferenciáitól függenek. Érdemes még egyszer megjegyezni, hogy a pattanásoknak a lehető legkényesebbeknek kell lenniük.
Baits
A természetes csali leggyakrabban különböző halhúsdarabok, garnélarák, Nereis féreg. Egyes horgászok csirkefilét használnak. Tekintettel arra, hogy a vízköpő a kishalak aktív ragadozója, a spinningesek aktívan horgásznak különféle mesterséges utánzatokra: pergetőre, wobblerre, szilikon csalikra.
Horgászhelyek és élőhelyek
Az európai vízköpő igen széles körben elterjedt: Európa teljes partján, a Fekete-tengertől a Balti-tengerig. Élőhelyéhez tartozik Észak-Afrika partvidéke is. A halak szezonálisak. Annak ellenére, hogy a halak meleg és hideg vizekben is megtalálhatók, a legtöbb esetben minden vízköpő szezonálisan vándorol. Általában a hideg idő beálltával elhagyja a partot. Tavasszal visszatér könnyebb zsákmányt keresni.
Ívás
A nőstények 5-6 éves korukban érnek, a hímek kicsit korábban. Az ívás tavasszal történik, és meglehetősen megnyúlt. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy az ívás szakaszos, nagy időközökkel. A tojások ragacsosak és a vízi növényzethez tapadnak. A fiatal garfának nincs hosszú felső állkapcsa, idővel nő.