tartalom
Mindent a tengeri heringről
Sokféle hal létezik, amelyeket oroszul heringnek neveznek. Valójában a tengeri heringen kívül édesvízi, anadróm, félanadrom fajokat is tartalmaznak, amelyek rokonok és nem rokonok a heringcsaláddal. Beleértve néhány fehérhal- és ciprusfajtát. Tudományosan szólva a hering a halak nagy csoportja, amely túlnyomórészt sós vízben él. Az édesvízi vagy anadróm fajokat külön részben ismertetjük, míg a tengeri hering (Clupea) az északi és bizonyos mértékig a déli féltekén élő, különálló halfaj. Rajta kívül számos közelebbi rokon nemzetség (kb. 12), köztük több mint 40 faj él a tengervizekben. A heringek megjelenése jól felismerhető, oldalról erősen összenyomott, vájt test, rovátkolt farokúszó. A száj közepes, a fogak az állkapcsokon leggyakrabban hiányoznak. Háta sötét, testét könnyen lehulló pikkelyek borítják. A nyitott rendszerű úszóhólyag jelenléte arra utal, hogy a hering pelargikus hal, amely különböző mélységben képes élni. A hering közepes méretű faj, a legtöbb egyed legfeljebb 35-45 cm-re nő. Úgy tartják, hogy a halak életük jelentős részét mélységben tölthetik. Az életmód meglehetősen összetett, az egyik fajnak vannak olyan populációi, amelyek hosszan vándorolnak, míg mások egész életükben a születési part közelében maradhatnak, vagy soha nem hagyják el a polczónát. Egyes csoportok félig zárt sós tavakban vagy lagúnákban élnek. Ugyanakkor ugyanazon halak más hatalmas állományai élelmet keresve vándorolnak, és időnként megjelennek a part mellett, „mintha a semmiből”. A halak zooplanktonnal táplálkoznak, amelyet keresve különféle vízrétegekben mozognak. A fő tengeri heringek három fajtája: atlanti, keleti és chilei. Itt érdemes megemlíteni, hogy a jól ismert „Ivasi hering” tudományos szempontból nem hering, hanem egy távol-keleti szardínia. A szardínia szintén a heringfélék családjába tartozó hal, de külön nemzetségbe tartozik.
Halászati módszerek
Annak ellenére, hogy a legtöbben a heringet az ipari vonóhálóval és hálóval történő horgászathoz kötik, a szabadidős horgászat is nagyon izgalmas lehet. Tekintettel arra, hogy sok ragadozó tengeri hal fő tápláléka a hering, ez a hal nem csak „sportérdekből”, hanem csalinak is kifogható. A legkedveltebb és legjövedelmezőbb felszerelés a különféle „futószerellyel” ellátott többhorgos botok, amelyek mesterséges és természetes csalit egyaránt használnak. A „halmozgatás” során minden olyan berendezésre ráakadnak, amely a fő táplálék utánzatát vagy közepes méretű természetes csaliket képes kidobni.
Heringfogás a „zsarnokon”, „karácsonyfán”
A „zsarnok” horgászata az egyértelműen orosz eredetű név ellenére meglehetősen elterjedt, és a horgászok világszerte használják. Apró helyi eltérések vannak, de a horgászat elve mindenhol ugyanaz. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fúrótornyok közötti fő különbség inkább a zsákmány méretéhez kapcsolódik. Kezdetben semmilyen rúd használatát nem biztosították. Egy tetszőleges alakú orsóra tetszőleges mennyiségű zsinór van feltekerve, a horgászat mélységétől függően ez akár több száz méter is lehet. A végére egy megfelelő súlyú, legfeljebb 400 g súlyú süllyesztő van rögzítve, néha egy hurokkal az alján, hogy rögzítse a kiegészítő pórázt. A pórázokat a zsinórra rögzítik, leggyakrabban körülbelül 10-15 darab mennyiségben. A vezetékek a tervezett fogástól függően anyagokból készülhetnek. Lehet monofil vagy fém ólom anyag vagy huzal. Tisztázni kell, hogy a tengeri hal kevésbé „finomodik” a berendezés vastagságához képest, így elég vastag monofil (0.5-0.6 mm) is használható. A berendezés fém részeinél, különösen a horgoknál érdemes észben tartani, hogy azokat korróziógátló bevonattal kell bevonni, mert a tengervíz sokkal gyorsabban korrodálja a fémeket. A „klasszikus” változatban a „zsarnok” színes tollakkal, gyapjúszálakkal vagy szintetikus anyagdarabokkal ellátott csalikkal van felszerelve. Ezen kívül a horgászathoz kis pergetőket, kiegészítőleg rögzített gyöngyöket, gyöngyöket stb. A modern változatokban a berendezés egyes részeinek csatlakoztatásakor különféle forgókat, gyűrűket és így tovább használnak. Ez növeli a felszerelés sokoldalúságát, de ronthatja a tartósságát. Megbízható, drága szerelvényeket kell használni. A „zsarnok” halászatára szakosodott hajókon speciális fedélzeti eszközök biztosíthatók feltekercselő felszereléshez. Ez nagyon hasznos nagy mélységben történő horgászat esetén. Ha a horgászat jégről vagy csónakból viszonylag kis zsinóron történik, akkor elegendőek a szokásos orsók, amelyek rövid botként szolgálhatnak. Ha áteresztőgyűrűs oldalbotokat vagy rövid távú pergetőbotokat használunk, akkor minden többhorgos szereléken probléma adódik a szerelék feltekerésével a hallal való játék során. Kishalak fogásakor ezt a problémát 6-7 m hosszú áteresztőgyűrűs botok, nagy halak fogásakor pedig a „működő” pórázok számának korlátozása oldja meg. Mindenesetre a horgászfelszerelés elkészítésekor a fő vezérmotívum a kényelem és az egyszerűség legyen a horgászat során. A „Samodur”-t többhorgos berendezésnek is nevezik, természetes fúvókával. A horgászat elve meglehetősen egyszerű, miután a süllyesztőt függőleges helyzetbe előre meghatározott mélységbe süllyeszti, a horgász a függőleges villogás elve szerint időszakosan megrántja a felszerelést. Aktív harapás esetén ez néha nem szükséges. A halak horgokra „leszállása” előfordulhat a berendezés leeresztésekor vagy a hajó dőlésszögéből.
Baits
A legtöbb esetben a legegyszerűbb „trükköket” használják, amelyek különféle fényes anyagokból készülnek, néha szó szerint „térdre”. Természetes csalikkal történő horgászat esetén hal- és kagylóhús, akár kukac is használható, az ilyen csalik fő jellemzője a gyakori harapással szembeni ellenállás feltétele.
Horgászhelyek és élőhelyek
Mint már említettük, a tengeri hering az óceánok boreális részén él. Az északi féltekén mérsékelt égövi és részben sarkvidéki vizeken, valamint délen Chile partjainál élnek. Az orosz partok mellett heringállományok találhatók a Csendes-óceán partján, valamint a Fehér- és a Barents-tengerben stb.
Ívás
A halak 2-3 éves korukra érnek, ívás előtt hatalmas rajokba verődnek. Az ívás a vízoszlopban, különböző mélységekben történik. A ragadós kaviár leülepszik az aljára. Az ívási időszak az élőhelytől függ, ezért a faj egészét figyelembe véve szinte egész évben előfordulhat. A norvég és balti hering esetében az ívási időszak tavasz és nyár.