A salaka, a balti hering egy hal, az atlanti hering alfaja az azonos nevű családból. Megjelenésében a hering tipikus képviselője. A halnak orsó alakú teste és meglehetősen nagy feje van, nagy szemekkel. A száj közepes, a vomeron kis éles fogak találhatók. A tengerben a hering helyi csordákat alkot, amelyek élőhelye és ívási ideje eltérő lehet. A Németország vagy Svédország partjainál élő halak valamivel nagyobbak és elérhetik a 35 cm-es méretet is, de ezek ugyanannak a halnak a gyorsan növekvő alfajai. A Balti-tenger északkeleti partjainál a balti hering kisebb, és ritkán haladja meg a 14-16 cm hosszúságot. A balti hering tengeri hal, de könnyen tolerálja a balti öblök sótalan és sós vizét. Svédország édesvizű tavaiban ismertek heringpopulációk. A halak vándorlása és életciklusa közvetlenül függ a tenger hőmérsékleti viszonyától. A Salaka egy pelargikus hal, amelynek fő tápláléka a víz felső és középső rétegében élő gerinctelen. A hal megtapad a tenger nyílt területein, de tavasszal táplálékot keresve kijön a partra, de amikor a parti vizek túlzottan melegek, mélyebbre szállnak, és a víz középső rétegeiben maradhatnak. Az őszi-téli időszakban a halak a parttól távol vándorolnak, és a víz alsó rétegeihez tapadnak. A zooplankton keresése során a balti hering versenyez a spratttal és más kis fajokkal, de a nagy egyedek áttérhetnek más fajok nyúlhát és fiatal egyedeinek étkezésére. Ugyanakkor maga a hering a nagyobb fajok, például a balti lazac, tőkehal és mások tipikus tápláléka.
Halászati módszerek
Az ipari halászat hálós felszereléssel történik. De az amatőr heringhalászat is nagyon népszerű, és partról és csónakból is végezhető. A horgászat fő módszerei a több horoggal való felszerelés, mint például a „zsarnok” és így tovább. Érdemes megjegyezni, hogy a tapasztalt horgászok fehéres vagy sárga trükköket javasolnak.
Heringfogás hosszúra vetett botokkal
A többhorgos szerelékek legtöbb elnevezése eltérő lehet, például „kaszkád”, „halszálkás” és így tovább, de lényegében hasonlóak, és teljesen megismételhetik egymást. A főbb különbségek csak a partról vagy csónakból történő horgászat esetén jelentkezhetnek, elsősorban különböző típusú botok jelenlétében, illetve azok hiányában. A balti heringet gyakran a partról fogják, így kényelmesebb hosszú botokkal horgászni, „futószerellyel”. Általánosságban elmondható, hogy a szerelékek többsége hasonló, ezért a többhorgos felszereléssel történő horgászatra vonatkozó általános ajánlások megfelelőek. A „zsarnok” horgászata az egyértelműen orosz eredetű név ellenére meglehetősen elterjedt, és a horgászok világszerte használják. Kisebb regionális különbségek vannak, de a horgászat elve mindenhol ugyanaz. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fúrótornyok közötti fő különbség inkább a zsákmány méretéhez kapcsolódik. Kezdetben semmilyen rúd használatát nem biztosították. Egy tetszőleges formájú orsóra tekernek bizonyos mennyiségű zsinórt, a horgászat mélységétől függően ez akár több száz méter is lehet. A végére egy megfelelő súlyú, legfeljebb 400 g súlyú süllyesztő van rögzítve, néha egy hurokkal az alján, hogy rögzítse a kiegészítő pórázt. A pórázokat a zsinórra rögzítik, leggyakrabban körülbelül 10-15 darab mennyiségben. A pórázok a tervezett fogástól függően anyagokból is készülhetnek. Lehet monofil vagy fém ólom anyag vagy huzal. Tisztázni kell, hogy a tengeri hal kevésbé „finomodik” a berendezés vastagságához képest, így elég vastag monofil (0.5-0.6 mm) is használható. A berendezés fém részeinél, különösen a horgoknál érdemes észben tartani, hogy azokat korróziógátló bevonattal kell bevonni, mert a tengervíz sokkal gyorsabban korrodálja a fémeket. A „klasszikus” változatban a „zsarnok” csalikkal van felszerelve, színes tollakkal, gyapjúszálakkal vagy szintetikus anyagdarabokkal. Ezen kívül kis fonók, plusz fix gyöngyök, gyöngyök stb. horgászatra használják. A modern változatokban a berendezés egyes részeinek csatlakoztatásakor különféle forgókat, gyűrűket és így tovább használnak. Ez növeli a felszerelés sokoldalúságát, de ronthatja a tartósságát. Megbízható, drága szerelvényeket kell használni. A „zsarnok” halászatára szakosodott hajókon speciális fedélzeti eszközök biztosíthatók feltekercselő felszereléshez. Ez nagyon hasznos nagy mélységben történő horgászat esetén. Ha jégről vagy csónakból, viszonylag kis zsinóron történik a horgászat, akkor elegendőek a szokásos orsók, amelyek rövid botként szolgálhatnak. Az áteresztőgyűrűs fedélzeti botok vagy a rövid távú pergető botok használatakor minden többhorgos szerelékre jellemző probléma merül fel, amikor a horgászat feltekercselődik. Kishalak fogásakor ezt a kellemetlenséget a 6-7 m hosszú botok használata, nagyhalak fogásakor pedig a „működő” pórázok számának korlátozása oldja meg. Mindenesetre a horgászfelszerelés elkészítésekor a fő vezérmotívum a kényelem és az egyszerűség legyen a horgászat során. A horgászat elve meglehetősen egyszerű, miután a süllyesztőt függőleges helyzetbe előre meghatározott mélységbe süllyeszti, a horgász a függőleges villogás elve szerint időszakosan megrántja a felszerelést. Aktív harapás esetén ez néha nem szükséges. A halak horgokra „leszállása” előfordulhat a berendezés leeresztésekor vagy a hajó dőlésszögéből.
Horgászhelyek és élőhelyek
A hering fő élőhelye, mint a második névből is látszik, a Balti-tenger. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Balti-tenger általában sekély és alacsony sótartalmú víztest, sok heringpopuláció él sekély sótalanított öblökben, mint például a finn, a kura, a kalinyingrádi és mások. Télen a halak a tározó mélyebb részeihez tapadnak, és messze elmozdulnak a parttól. A hal pelargikus életmódot folytat, táplálékot és ívást keresve a tenger part menti övezeteibe vándorol.
Ívás
A heringnek két fő faja van, amelyek ívási idejében különböznek: őszi és tavaszi. A hal 2-4 évesen válik ivaréretté. A tavaszi hering a tengerparti övezetben ívik 5-7 m mélységben. Ívási ideje május-június. Ősszel, augusztus-szeptemberben ívik, nagy mélységben történik. Meg kell jegyezni, hogy az őszi verseny meglehetősen kicsi.