Az elmúlt négy évben Kína megelőzte az Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb termelőjévé vált. A gazdaság méretét tekintve is megelőzte Japánt. De árat kell fizetni ezeknek a gazdasági sikereknek. Egyes napokon a levegőszennyezés a nagy kínai városokban meglehetősen súlyos. 2013 első felében a kínai városok 38 százalékában volt savas eső. Egy 30-es kormányjelentésben az ország felszín alatti vizének csaknem 60 százaléka és az ország felszíni vizeinek 2012 százaléka „rossz” vagy „nagyon rossz” minősítést kapott.
Az ilyen szennyezésnek komoly következményei vannak Kína közegészségügyére, egy nemrégiben végzett tanulmány szerint a szmog 1 ember korai halálát okozta. Lehet, hogy a világ fejlettebb gazdaságai lenézik Kínát, de ez álszentség lenne, főleg, hogy például az Egyesült Államok éppen négy évtizeddel ezelőtt nagyon hasonló helyzetben volt.
Még az 1970-es években a légszennyező anyagok, mint a kén-oxidok, nitrogén-oxidok, apró részecskék formájában, ugyanolyan szinten voltak jelen az Egyesült Államok és Japán levegőjében, mint Kínában. Az első kísérletek a légszennyezés szabályozására Japánban 1968-ban történtek, és 1970-ben elfogadták a tiszta levegőről szóló törvényt, amely több évtizedes szigorodó légszennyezési szabályozást vezetett be az Egyesült Államokban – és ez a politika bizonyos mértékig hatékonynak bizonyult. A kén- és nitrogén-oxidok kibocsátása 15 százalékkal, illetve 50 százalékkal csökkent az Egyesült Államokban 1970 és 2000 között, ezen anyagok levegőkoncentrációja pedig 40 százalékkal csökkent ugyanebben az időszakban. Japánban 1971 és 1979 között a kén és a nitrogén-oxidok koncentrációja 35, illetve 50 százalékkal csökkent, és azóta is tovább csökken. Most Kínán a sor, hogy keményen fellépjen a környezetszennyezés ellen, és elemzők egy múlt havi jelentésükben azt mondták, hogy az ország a szabályozás szigorításának, valamint a tiszta technológiába és infrastruktúrába történő beruházások egy évtizedes „zöld ciklusának” a küszöbén áll. Az 1970-es évek Japán tapasztalataira támaszkodva az elemzők becslése szerint Kína környezetvédelmi kiadásai a kormány jelenlegi ötéves terve (2011-2015) alatt elérhetik a 3400 milliárd jüant (561 milliárd dollár). A szennyező kibocsátás nagy részét kibocsátó iparágakban működő vállalatoknak – jelenleg erőműveknek, cement- és acélgyártóknak – rengeteg pénzt kell kiadniuk, hogy létesítményeiket és gyártási folyamataikat korszerűsítsék, hogy megfeleljenek az új légszennyezési szabályoknak.
De Kína zöld vektora sok más számára áldás lesz. A tisztviselők 244 milliárd jüant (40 milliárd dollárt) terveznek költeni arra, hogy 159-ig 2015 kilométernyi csatornavezetéket építsenek ki. Az országnak új égetőkre is szüksége van a növekvő középosztály által termelt hulladék mennyiségének kezelésére.
Mivel a szmog szintje beborítja Kína nagyvárosait, a levegőminőség javítása az ország egyik legégetőbb környezetvédelmi problémája. A kínai kormány a bolygó legszigorúbb kibocsátási szabványait fogadta el.
A következő két évben a cégeket szigorúan korlátozzák. Igen, nem tévedsz. A kohászok kén-oxid-kibocsátása a környezettudatos Európában megengedett szint egyharmada-fele lesz, a széntüzelésű erőművek pedig a japán és európai üzemek számára megengedett légszennyező anyagok felét bocsáthatják ki. Természetesen ezeknek a szigorú új törvényeknek a betartatása egy másik történet. A kínai végrehajtási ellenőrző rendszerek nem megfelelőek, elemzők szerint a szabálysértésekért kiszabott bírságok gyakran túl alacsonyak ahhoz, hogy meggyőző elrettentő erejűek legyenek. A kínaiak ambiciózus célokat tűztek ki maguk elé. A szigorúbb károsanyag-kibocsátási szabványok bevezetésével a kínai tisztviselők azt remélik, hogy a régi járművek 2015-re olyan városokban, mint Peking és Tiencsin, 2017-re pedig az ország többi részében eltűnnek az utakon. A tisztviselők azt is tervezik, hogy a kisméretű ipari gőzkazánokat olyan modellekre cserélik, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a károsanyag-kibocsátást csökkentő technológiához.
Végül a kormány az erőművekben használt szenet fokozatosan földgázzal kívánja helyettesíteni, és külön alapot hozott létre a megújuló energia projektek támogatására. Ha a program a tervek szerint halad, az új szabályok 40-től 55 végéig 2011-2015 százalékkal csökkenthetik a főbb szennyezőanyagok éves kibocsátását. Ez egy nagy „ha”, de legalább valami.
Kína vize és talaja majdnem olyan erősen szennyezett, mint a levegő. A bűnösök olyan gyárak, amelyek helytelenül ártalmatlanítják az ipari hulladékot, olyan gazdaságok, amelyek nagymértékben támaszkodnak a műtrágyákra, valamint a szemét és szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és ártalmatlanítására szolgáló rendszerek hiánya. És amikor a víz és a talaj elszennyeződik, a nemzet veszélybe kerül: az elmúlt években többször is magas mennyiségű nehézfém, például kadmium található a kínai rizsben. Az elemzők arra számítanak, hogy a hulladékégetésbe, a veszélyes ipari hulladékokba és a szennyvízkezelésbe 30-től 2011 végére több mint 2015 százalékkal nőnek a beruházások, összesen 264 milliárd jüan (44 milliárd dollár) további beruházással ebben az időszakban. idő. Kína nagyszabású szennyvíztisztító telepek építésébe kezdett, és 2006 és 2012 között ezeknek a létesítményeknek a száma több mint háromszorosára, 3340-re nőtt. De többre van szükség, mivel a szennyvíztisztítás iránti kereslet évente 10 százalékkal nő. 2012-től 2015-ig.
A égetésből hő- vagy áramtermelés nem a legcsodálatosabb üzlet, de a következő években évente 53 százalékkal nő az igény erre a szolgáltatásra, és az állami támogatásoknak köszönhetően hét évre csökken az új létesítmények megtérülési ideje.
A cementgyártó cégek hatalmas kemencékkel hevítik a mészkövet és más olyan anyagokat, amelyekből a mindenütt megtalálható építőanyag készül – így alternatív tüzelőanyagként a szemetet is felhasználhatnák.
Elemzők szerint új üzlet Kínában a háztartási hulladék, az ipari hulladék és a szennyvíziszap elégetésének folyamata a cementgyártásban. Mivel ez egy viszonylag olcsó üzemanyag, ígéretes lehet a jövőben – különösen azért, mert kevesebb rákot okozó dioxint termel, mint más üzemanyagok. Kína továbbra is küzd azért, hogy elegendő vizet biztosítson lakóinak, gazdálkodóinak és iparágainak. A szennyvízkezelés és újrafelhasználás egyre fontosabb feladattá válik.