Egyetértek: az emberek nem szoktak repülni. Ez azonban nem ok arra, hogy a repülőtéren szorongó állapotba kerüljön, vagy egyáltalán megtagadja a repülést. Mi a teendő, ha minden repülőút igazi próbatétel számodra?
Sokat utaztam, és soha nem féltem repülni – egészen egy pillanatig. Egyszer azért, hogy a kabin elején (ahol halkabb és kevésbé rázkódik) helyet üthessek ki magamnak, csaltam egy kicsit - mondtam a regisztrációnál, hogy félek repülni:
– Ülj le, kérlek, közelebb a pilótafülkéhez, különben félek.
És sikerült! Az első sorokban kaptam helyet, és rendszeresen elkezdtem beszélni a saját félelmeimről a regisztrációs pultnál, hogy eljussak a kívánt helyre… Egészen addig, amíg azon kaptam magam, hogy aerofóbiát szereztem.
Meggyőztem másokat, hogy félek a repüléstől, és a végén nagyon féltem. Tehát egy felfedezést tettem: ez a funkció a fejemben irányítható. És ha képes voltam rávenni magam, hogy féljek, akkor ez a folyamat megfordítható.
A félelem oka
Azt javaslom megérteni, honnan ered ez a félelem. Igen, nem szoktunk repülni. De természetünknél fogva nem tudunk 80 km/h sebességgel haladni a szárazföldön. Az autóban ugyanakkor könnyen kipihenjük magunkat, de valamiért sokunkat zavar a repülővel való utazás. És ez feltéve, hogy a légi balesetek százszor ritkábban történnek, mint az autóbalesetek.
Ideje beismerni, hogy a környezet drasztikusan megváltozott az elmúlt száz évben, és agyunk nem mindig tud lépést tartani ezekkel a változásokkal. Nem szembesülünk a tavaszig való túlélés problémájával, mint őseink előtt. A következő betakarításig lesz elég élelem, nem kell tűzifát kitermelni, a medve nem harap…
A repüléstől való félelemnek nincs objektív oka
Egyszóval kevesebb az objektíven életveszélyes tényező. De ugyanennyi agysejt foglalkozik a potenciális fenyegetések számbavételével és elemzésével. Innen ered az apróságok miatti szorongásunk, és különösen a szokatlantól való félelem – például repülés előtt (az autós utazásokkal ellentétben ezek nem olyan gyakran fordulnak elő, és nem is lehet megszokni). Vagyis e félelem alatt nincs objektív háttér.
Természetesen, ha aerofóbiában szenved, ez az ötlet nem fog segíteni. Ez azonban megnyitja az utat a további gyakorlatok előtt.
unalmas forgatókönyv
Hogyan alakul ki a szorongás? A negatív forgatókönyvek elemzéséért felelős sejtek a lehető legrosszabb forgatókönyvet generálják. A repüléstől félő ember, ha meglát egy repülőgépet, nem gondolja, hogy ez a technika csodája, mennyi munkát és tehetséget fektettek ebbe… Látja a balesetet, színekben képzeli el a lehetséges tragédiát.
Egy barátom nem tudja nézni, ahogy a gyereke szánkózva ereszkedik le a dombról. Fantáziája szörnyű képeket rajzol neki: egy gyereket ledöntenek, nekiütközik egy fának, beveri a fejét. Vér, kórház, horror… Eközben a gyerek örömmel csúszik le a dombról újra és újra, de ez nem győzi meg.
A mi feladatunk, hogy a „végzetes” videót egy olyan videósorral helyettesítsük, amelyben az események a lehető legunalmasabban alakulnak. Felülünk a gépre, becsatolunk, valaki leül mellénk. Fogunk egy folyóiratot, lapozgatunk, meghallgatjuk az utasításokat, kikapcsoljuk az elektronikus eszközöket. Felszáll a gép, filmet nézünk, beszélgetünk a szomszéddal. Lehet, hogy a kommunikáció lesz az első lépés egy romantikus kapcsolat felé? Nem, olyan unalmas lesz, mint az egész repülés! WC-re kell mennünk, de a szomszéd elaludt… És így tovább a végtelenségig, egészen a landolásig, amikor végre eljutunk az érkezési városba.
A szorongásnak legerőteljesebben ellenálló állapot az unalom.
Gondolja át előre ezt a videót, és kapcsolja be az első riasztási jelre, görgessen az elejétől a végéig. A szorongásnak legerőteljesebben ellenálló állapot nem valami elvont nyugalom, hanem az unalom! Hajtsd bele magad az unalomba egyre mélyebbre, görgess a fejedben egy videót, amiről még csak nem is lehet mit mesélni – olyan szabványos, arctalan, macerás.
Meg fogsz lepődni, mennyivel több ereje lesz a végén. Az aggódás sok energiát felemészt, ennek spórolásával sokkal több energiával érsz célba.