A kiállításon több moszkvai, szentpétervári és még New York-i múzeum is részt vett. Ez az esemény azonban jelentős, természetesen nem külső léptékben. Egy ilyen terjedelmes kiállítás globális témákat ötvöz, és magas, szó szerint kozmikus rendű jelenségeket tár fel.
A himalájai magaslatok misztikus tájaival a „hegyek uraként” vált híressé, Nicholas Roerich az ő környezetükben fejezte be földi napjait. Élete utolsó napjaiig gondolatokkal, szülőföldjére törekedve, Naggarban, a Himalájában (Himachal Pradesh, India) a Kullu völgyében halt meg. A Kullu-völgyi temetési máglya helyén egy követ állítottak fel, amelyen egy emlékfelirat volt: „Maharishi Nicholas Roerich, India nagy barátjának holtteste ezen a helyen égett el a Vikram-korszak 30. évi 2004. Magharán. , 15. december 1947-ének megfelelő. OM RAM (Legyen béke).
A Maharishi cím a művész által elért szellemi magasságok elismerése. A Himalájában a földi halál mintegy szimbolikus külső megszemélyesítése a belső felemelkedésnek. A kurátorok által a kiállítás címében bevezetett „felemelkedés” elve a kiállítás keretein belül nemcsak formai szempontból bizonyul szervezőnek, hanem mintegy minden síkon érzékelést épít. . Mintha a művész útjának egységét és a belső és a külső, a földi és a mennyei elválaszthatatlan kapcsolatát hangsúlyozná… Az életben és Nicholas Roerich munkásságában egyaránt.
A projekt kurátorai, Tigran Mkrtychev, a Roerich Múzeum igazgatója és Dmitrij Popov, a New York-i Nicholas Roerich Múzeum főkurátora a „Nicholas Roerich. Mászás” címmel, mint egy ilyen jellegű kiállítás-kutatás első élményét. A tanulmány akadémiai szempontból valóban hatalmas volt. Nicholas Roerich több mint 190 alkotása az Állami Orosz Múzeumból, az Állami Tretyakov Galériából, az Állami Keleti Művészeti Múzeumból és 10 festmény a New York-i Nicholas Roerich Múzeumból – a művész munkájának grandiózus vágása.
Az expozíció szerzői arra törekedtek, hogy Nicholas Roerich életének és munkásságának minden szakaszát minél részletesebben és tárgyilagosabban mutassák be. Ezek az időrendi sorrendben felépített szakaszok a kreatív felemelkedés első, külső síkját jelentették. A gondos válogatás és a művek kiállítási jellege lehetővé tette a kreativitás fő motívumainak eredetét, a művész egyedi stílusának és személyiségének kialakulását. S ezeknek a motívumoknak a fejlődését különböző szakaszokban figyelve, egyik kiállítóteremből a másikba haladva szimbolikus felemelkedést tehettek a látogatók, az alkotó nyomdokaiba lépve.
Már Roerich művészi útjának kezdetét is az eredetiség jellemzi. A kiállítás első termében történelmi műfajú műveit mutatták be. Az Orosz Régészeti Társaság tagjaként Roerich az orosz történelem témáiról készült festményein a történelmi anyagok széles körű ismeretét és egyben mélyen személyes látásmódot mutat. Ugyanebben a szakaszban Roerich körbeutazza az országot és megörökíti az ősi ortodox templomokat, valamint közvetlenül részt vesz a templomok és más építészeti emlékek festésében. A kiállítás egyedi anyagát ezek az úgynevezett templomi „portrék” alkotják. A művész közelről ábrázolja valamelyik kápolnát vagy a székesegyház kupolás részét, ugyanakkor elképesztő módon közvetíti az építészeti objektum rejtélyét, szimbolikáját, mélységét.
Roerich képeinek mély belső szimbolikája és festészeti technikái az ortodox és általában a vallási kultúra motívumaihoz kapcsolódnak. Például az ikonfestészetre jellemző síkbeli perspektíva elve, hogy Roerich munkáiban a természetábrázolás módját fejlesztik. A Roerich vásznain a hegyek szimbolikus síkképe misztikus, úgymond szupervalóságos kötetet hoz létre.
Ezeknek a motívumoknak a kifejlődése mély jelentéssel, valamint Roerich munkásságának fő spirituális és erkölcsi irányvonalaival függ össze. A kreativitás első szakaszának szimbolikus historizmusában a bolygó spirituális történetével kapcsolatos későbbi elképzelések csíráját látjuk a bolygó „belső történetének”, amelyek az Élő Etika tanításának kódexében szerepelnek.
Ezek a motívumok egyesülnek a kiállítás központi részében, amely a művész életének és munkásságának fő témáit – a spirituális tökéletesedést, a spirituális kultúra szerepét az emberiség kozmikus fejlődésében és a kulturális értékek megőrzésének igényét – szenteli. Ez szimbolikus „átmenet” a belső síkra, a spirituális felemelkedés témájára. Ilyen átmenetté válik a kiállítás keretein belül a művész spirituális témájú festményeinek, valamint az ázsiai expedíció nyomán született alkotásoknak szentelt Mennyország fénye terem Indiába, Mongóliába és Tibetbe.
A kiállítás szerzőinek a kiállítás grandiózus terjedelme ellenére sikerült egy finom vonalat és egyensúlyt betartani: Roerich munkásságát a lehető legkimerítőbben bemutatni, teret hagyni a szabad belső kutatásnak és a mély elmélyülésnek. Vagyis olyan teret teremteni, amelyben, mint Roerich vásznain, helye van az embernek.
Kereső ember. Magasabb tudásra és spirituális tökéletességre törekvő személy. Elvégre az ember az Élő Etika, Jelena Ivanovna és Nicholas Roerich fő tanítása szerint „a tudás forrása és a kozmikus erők legerősebb megvalósítója”, mivel ő a kozmikus szerves része. energia, része az elemeknek, része az elmenek, része a magasabb anyag tudatának."
A kiállítás „Nicholas Roerich. Mászás”, amely az élet eredményét és a művész munkásságának kvintesszenciáját szimbolizálja, a Himalája vonulatainak híres képeit. Találkozás ugyanazzal a hegyi világgal, amelyet Roerichnek úgy sikerült felfedeznie és megörökítenie, mint senki másnak.
Ahogy az író, Leonyid Andreev Nyikolaj Konsztantyinovicsról mondta: „Kolumbusz felfedezte Amerikát – ugyanannak az ismerős Földnek egy másik darabja, folytatta a már megrajzolt vonalat. És még mindig dicsérik ezért. Mit lehet mondani arról az emberről, aki a láthatók között felfedezi a láthatatlant, és nem a régi folytatását adja az embereknek, hanem egy teljesen új, legszebb világot. Új egész világ! Igen, létezik, ez a csodálatos világ! Ez Roerich hatalma, amelynek ő az egyetlen királya és uralkodója!
Minden alkalommal visszatérve Roerich munkásságához, rájössz, hogy ennek a hatalomnak a határai határtalanok. A végtelenbe rohannak, ellenállhatatlanul vonzódnak a kozmikus perspektívához, az örök mozgáshoz és felemelkedéshez.