Az emberi idegrendszer intenzív összetettségű, körülbelül 100 milliárd neuronból áll, amelyeket idegsejteknek is neveznek. Az agy neuronjai szinapszisokon keresztül kommunikálhatnak, amelyek továbbítják az idegjelet az egyik neuronról a másikra.

A dendritek ezen idegsejtek rövid, elágazó kiterjesztései. Valóban, a dendritek az idegsejt receptor részét alkotják: gyakran egyfajta faként ábrázolják őket, amelyek a neuronális sejttestből emelkednek ki. Valójában a dendritek logikai funkciója tehát abból áll, hogy információkat gyűjtenek az őket lefedő szinapszisok szintjén, mielőtt az idegsejt sejttestéhez irányítják őket. 

Az idegsejtek nagyon különböznek az emberi test más sejtjeitől: egyrészt morfológiájuk nagyon sajátos, másrészt elektromosan működnek. A dendrit kifejezés a görög szóból származik dendron, ami azt jelenti: „fa”.

Az idegsejtet alkotó három rész

A dendritek az idegsejtek fő receptorrészei, más néven idegsejt. Valójában a legtöbb idegsejt három fő összetevőből áll:

• egy sejt test;
• kétféle celluláris kiterjesztés, az úgynevezett dendritek;
• axonok. 

Az idegsejtek sejt teste, más néven soma, tartalmazza a magot és más organellákat. Az axon egyetlen, vékony, hengeres kiterjesztés, amely az idegimpulzust egy másik neuronhoz vagy más típusú szövethez irányítja. Valójában az axon egyetlen logikai funkciója az, hogy az agy egyik helyéről a másikra cselekvési potenciálok egymásutánja formájában kódolt üzenetet vezessen.

Mi a helyzet a dendritekkel pontosabban?

A sejttestből kiemelkedő fa szerkezet

Ezek a dendritek rövidek, kúposak és erősen elágazó kiterjedésűek, egyfajta fát képezve, amely az idegsejt -testből emelkedik ki.

A dendritek valóban a neuron receptor részei: valójában a dendritek plazmamembránja több receptorhelyet tartalmaz más sejtek kémiai hírvivőinek megkötésére. A dendritikus fa sugarát egy milliméterre becsülik. Végül sok szinaptikus gomb található a dendriteken, a sejttesttől távol eső helyeken.

A dendritek következményei

Minden dendrit egy kúppal lép ki a szómából, amely hengeres alakzatba nyúlik. Nagyon gyorsan két ágra oszlik. Átmérőjük kisebb, mint a szülőágé.

Ezután az így kapott elágazások mindegyike két másik, finomabb részre oszlik. Ezek a felosztások folytatódnak: ez az oka annak, hogy a neurofiziológusok metaforikusan „egy neuron dendritikus fáját” idézik.

A dendritek feladata, hogy információkat gyűjtsenek az őket lefedő szinapszisok szintjén (két neuron közötti tér). Ezután ezek a dendritek továbbítják ezt az információt az idegsejt sejt testébe.

A neuronok érzékenyek a különböző ingerekre, amelyeket elektromos jelekké alakítanak át (idegi akciós potenciáloknak), mielőtt továbbítják ezeket az akciós potenciálokat más idegsejtekhez, izomszövetekhez vagy akár mirigyekhez. És valóban, míg egy axonban az elektromos impulzus elhagyja a szómát, egy dendritben ez az elektromos impulzus a szóma felé terjed.

Egy tudományos tanulmány lehetővé tette, hogy az idegsejtekbe ültetett mikroszkopikus elektródáknak köszönhetően felmérjék a dendritek szerepét az idegüzenetek továbbításában. Kiderült, hogy ezek a struktúrák nem pusztán passzív kiterjesztések, hanem fontos szerepet játszanak az információfeldolgozásban.

Az ebben a tanulmányban közzétett tanulmány szerint TermészetA dendritek tehát nemcsak egyszerű membránhosszabbítók lennének, amelyek az idegimpulzus axonba történő továbbításában vesznek részt: valójában nem egyszerű közvetítők, hanem ők is feldolgozzák az információkat. Olyan funkció, amely növeli az agy kapacitását. 

Úgy tűnik tehát, hogy minden adat konvergál: a dendritek nem passzívak, hanem bizonyos értelemben kisméretű számítógépek az agyban.

A dendritek rendellenes működése a neurotranszmitterek működési zavaraihoz köthető, amelyek gerjesztik vagy éppen ellenkezőleg, gátolják őket.

A neurotranszmitterek közül a legismertebbek a dopamin, a szerotonin vagy akár a GABA. Ezek a szekréciójuk zavarai, amelyek túl magasak vagy éppen ellenkezőleg túl alacsonyak, vagy akár gátoltak, ami az anomáliák oka lehet.

A neurotranszmitterek meghibásodása által okozott patológiák különösen pszichiátriai betegségek, például depresszió, bipoláris zavar vagy skizofrénia.

A neurotranszmitterek gyenge szabályozásával és ezáltal a dendritek működésével kapcsolatos pszichés kudarcok egyre inkább kezelhetők. Leggyakrabban a pszichiátriai patológiákra gyakorolt ​​jótékony hatást a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápiás típusú monitorozás közötti összefüggés fogja elérni.

A pszichoterápiás áramlatoknak több fajtája létezik: valójában a páciens választhat olyan szakembert, akivel magabiztosnak érzi magát, meghallgatják, és olyan módszert választ, amely megfelel a múltjának, tapasztalatainak és szükségleteinek.

Vannak különösen kognitív-viselkedési terápiák, interperszonális terápiák vagy akár pszichoterápiák, amelyek jobban kapcsolódnak a pszichoanalitikus áramhoz.

A pszichiátriai megbetegedés diagnózisát, amely tehát az idegrendszer meghibásodásának felel meg, amelyben a dendritek döntő szerepet játszanak, pszichiáter fogja felállítani. Gyakran elég hosszú ideig tart a diagnózis felállítása.

Végezetül fontos tudni, hogy a páciensnek nem szabad úgy éreznie, hogy egy „címke” csapdájába esik, ami őt jellemezné, hanem hogy teljes értékű személy marad, akinek egyszerűen meg kell tanulnia kezelni sajátosságait. Szakemberek, pszichiáterek és pszichológusok segíthetnek neki ebben az irányban.

A „neuron” kifejezés bevezetésének dátuma 1891. De ez a tudományos eposz, amely messze nem csak a felfedezés szerkezeti vonatkozásairól szólt, fokozatosan lehetővé tette, hogy az idegsejtet olyan sejtnek tekintsük, amely az elektromos mechanizmusok székhelye. Ekkor kiderült, hogy ezek a szabályozott reflexek, valamint az összetett agyi tevékenységek.

Elsősorban az 1950-es évektől kezdve alkalmaztak sok kifinomult biofizikai műszert az idegsejt tanulmányozására, infra-celluláris, majd molekuláris szinten. Így az elektronmikroszkópia lehetővé tette a szinaptikus hasadék térének feltárását, valamint a neurotranszmitter vezikulák exocitózisát a szinapszisokban. Ezután lehetőség nyílt ezen vezikulumok tartalmának tanulmányozására.

Ezután a „patch-clamp” elnevezésű technika lehetővé tette, hogy az 1980-as évektől kezdve egyetlen ioncsatornán keresztül tanulmányozzuk az áramváltozásokat. Ezután leírhattuk az idegsejt intim sejten belüli mechanizmusait. Köztük: az akciós potenciálok visszaszaporodása dendritfákban.

Végül Jean-Gaël Barbara, idegtudós és tudománytörténész:fokozatosan az idegsejt új reprezentációk tárgyává válik, mint egy speciális sejt többek között, miközben egyedülálló a mechanizmusainak összetett funkcionális jelentései miatt”.

Golgi és Ramon y Cajal tudósokat 1906 -ban Nobel -díjjal jutalmazták az idegsejtek fogalmával kapcsolatos munkájukért.