Csináld magad zherlitsy

Zherlitsa – tackle, amely az élő csali beakasztás és a horgász helyszíni jelenléte nélküli fogására szolgál. A zherlitsa házi készítésű és vásárolt. Mivel a kialakítása meglehetősen egyszerű, a horgászok gyakran maguk készítik el.

Zherlitsy a csuka számára: a munka jellemzői

A csuka a legelterjedtebb csali horgászat trófeája nyáron és télen egyaránt. Gyakran sem a pergetés, sem a pálya, sem a téli csali nem tudja meghozni azt az eredményt, amit az élőcsali horgászat hoz ennél az egyszerű felszerelésnél. Ez a következő okok miatt történik:

1. Az élő csali a csuka természetes tápláléka. Az élő hal viselkedése sokkal jobban provokálja a csukát támadásra, mint a pergető vagy más csali játéka.
2. A harapás a horgász távollétében történik a helyszínen. Következésképpen kevesebb az elrettentő tényező: zaj, rúd árnyéka a vízen, nyuszik a vízen pohárból
3. A csuka nem iskolahal. A pergetés, a műcsali horgászat akkor lehet sikeres, ha így sikerül egy halállományt megtalálni és hosszan elkapni. Egy bizonyos helyen álló zherlitsa ugyanilyen valószínűséggel harapást okozhat, valamint pergetőbottal elkaphatja a vízterületet.
4. A csukavadászat szinte mindig erős helyeken, gubacsok, vízi bozótosok között zajlik. Itt sokszor nem lehet mással horgászni, kivéve az élőcsali-felszerelést.
5. Nyáron ez a hal a parti sáv mentén, az algák határa közelében vadászik, ami a partról történő szellőzőnyílások telepítését a nyári horgászat nagyon hatékony módjává teszi.
6. A szellőző művelet jellege, amikor a ragadozó egy harapás után egy kis horgászzsinórt képes letekerni és eltávolodni, lehetővé teszi a jó csukafogást. Általában elkapja az élő csalit, majd egy kicsit eltávolodik, a szájában fordítja és lenyeli a fejéből. Ezzel a módszerrel nem lehet azonnali vágást végezni, és a szellőző gyakran magától elvágja az éhes halat, kevés összegyűjtést adva.

A csukavadászat jellege olyan, hogy általában vízinövények bozótjaiban, gubacsokban, a termoklin határán, bokrok árnyékában, sötét fenéken fekve – ahonnan a vízben nehezen észrevehető. messzire, ahol a látási viszonyok a napfény áthaladásának jellege miatt csökkentek. Általában ezek olyan helyek, ahol sok apró halat találhat a közelben. A csuka lesben fekszik, és várja, hogy néhány hal elég közel legyen, vagy nagyon lassan mozog, hogy ne keltsen gyanút.

A zsákmányra dobás zónájában a csuka teljes testtel ebbe az irányba fordul, és mindkét szemével a halra nézve korrigálja a távolságot. Ezt egy rövid, erőteljes dobás követi. Olyan gyors, hogy gyakran még egy nagy sebességű víz alatti kamera sem képes jól rögzíteni. Dobási távolság - legfeljebb két-három méter. Ezt követően a csuka visszatér eredeti helyzetébe, ahol lenyeli a zsákmányt.

A csuka számára készült zherlitsa olyan kialakítást tartalmaz, amely rendelkezik némi damilkészlettel a szabad leereszkedéshez. Általában nem haladja meg a három métert. Egy ilyen tartalék lehetővé teszi egy ragadozó elkapását horgász részvétele nélkül, és nem igényel azonnali horgot. A csuka képes lenyelni a halat anélkül, hogy érezné a kifeszített zsinór ellenállását, különben kiköpheti.

Ugyanakkor nem szabad túl sok készletet adni. A helyzet az, hogy a horgokra szúrt hal egy gubanc alatt elszaladhat, összezavarhatja a damil a fenékfüvön, a bokrok rizómáiban, a régi cölöpök megerősítésében stb. Ez zsákmányvesztéshez vezethet. Ezen túlmenően, ha a horgokat a gyomorba nyelte, előfordulhat, hogy egy ilyen hal még akkor sem száll le a horogról, ha belegabalyodik és elpusztul, ennek eredményeként a tározó szennyeződik, és a hal megbetegszik. Érdemes legalább nagyjából megbecsülni a távolságot a legközelebbi komoly gubancokig, és akkora margót adni, hogy ott ne keverje össze a csuka a zsinórt.

Nyári zherlitsa-postavusha

Hagyományosan csukát fogtak időtlen idők óta egy nyári postavushu-n. Olyan szórólap volt, mint amiből az iskolában csúzlit csináltunk. A szórólap köré egy nyolcas számmal horgászzsinórt tekercselnek, amelynek egyik végén egy késsel bemetszést ejtenek. Egy damil kerül bele úgy, hogy az élő csali nem tudja kihúzni, a csuka viszont igen. A szórólap „fogantyújára” egy madzagot kötünk. Ezzel a tartók tövéhez rögzítik – csap, rúd, nád, függő bokrok vagy egyéb vízközeli tárgyak, természetes vagy mesterséges eredetűek. A lényeg az, hogy ne legyen szorosan megkötve, hanem ennek a vontatókötélnek a víz feletti szabad szakaszára kell akasztani.

A harapáskor a csuka megragadja az élő csalit, és húzni kezdi a zsinórt. Erő hatására kiugrik a táskából, és legurul a szórólapról. A nyolcas tekercs megakadályozza, hogy a zsinór összegabalyodjon, ami gyakran előfordul, ha tehetetlenségi tekercseket, például palackokat és csöveket használnak helyette. A damil ilyen idő alatt egyszerűen leeshet, és szakáll alakul ki. Ezt követően a csuka megáll és lenyeli az élő csalit, és a horogra esik. A horgász jelzése a damil letekerésének hangja, de gyakrabban a hal magára akad, és csak időnként kell ellenőrizni a szellőzőnyílásokat, eltávolítani a csukát és cserélni az élő csalit.

Ennek a szellőzőnek számos változatát megtalálhatja. A horgászok csúzli helyett pipából, műanyag pohárból és kis műanyag palackokból készítik őket. Természetesen egy városlakónak könnyebb megtalálni őket, mint egy egyenletes csúzlit keresni a parton, és előre felkészült felszereléssel érkezni a tározóhoz, és nem vesztegetni az időt a szellőzők felszerelésére. Ezen túlmenően, ezeknek az eszközöknek a többsége fixen rögzíthető, csak hogy biztosítsa a damil leszakadását. Gyakran csinálják ezt: fakarót tesznek a vízbe, egy Ø50 mm-es PVC cső darabjával, amelyhez vízvezetéket csavaroznak, egy kis műanyag palackot dugón keresztül, stb. Egy harapás pillanatában a hal meghúzza a horgászatot húzza ki a csípőből, és tekerje le egy rögtönzött, inercia nélküli orsóról. Nyáron és késő őszig horogra akadnak.

Néha vannak olyan lehetőségek, amikor a zherlitsának egyáltalán nincs orsója. Általában ezek posztavushi süllyesztővel, amikor az élő csalit az alján tartják. A vonal laza itt kezdetben a süllyesztőhöz való megereszkedés formájában van beállítva. A ragadozó megragadja az élő csalit, letépi a rakományt alulról, és a lazát választja.

téli zherlitsa

A csuka horgászatánál az ilyen felszerelés ugyanúgy működik, mint a nyári felszerelés. Az élő csali horgon vagy felszerelésen van, ami a hal kivágására szolgál, a damil csípőben van, amiből nem tudja kihúzni, a csuka pedig igen. A szellőzőn körülbelül másfél-két méteres szabad horgászzsinór található, általában orsón, hogy a csukának, miután felvette az élő csalit, lehetősége legyen ellenállás nélkül eltávolodni és lenyelni.

Ezenkívül gyakran speciális jelzőzászlót helyeznek el a téli szellőzőnyíláson. Általában körülbelül fél méter hosszú órarugóra szerelik. Gyakran a csípő szerepét is betölti, megfeszíti az orsót, és megakadályozza, hogy az élő csali feltekerje a zsinórt. Harapáskor elengedik a rugót, felpattan a zászló és messzire látszik a fehér jégen. A horgász felfut, felakasztja a halat, és a lyukon keresztül kihúzza a jégre.

A téli szellőzőnyílások kialakítására olyan követelmény vonatkozik, mint a fagyállóság. Például széles lemezállványon hajtják végre. Segítségével a szellőzőnyílást a lyuk fölé helyezik, lezárják, és felülről hóval borítják. Emiatt az alatta lévő damil nem fagy bele a jégbe, és a szellőző hosszú ideig egy helyen maradhat erős fagy esetén is. A zászlót, tekercset és egyéb alkatrészeket egyszerűen és megbízhatóan, esetleg durván kell elkészíteni, hogy még ha rá is fagyott volna egy kis jég, maradjanak rések a normál működésükhöz. A horgászzsinórt is nem a legvékonyabbra veszik, hogy ha kicsit megfagyna, rángatással el lehessen engedni. A vastag damil pedig általában lassabban fagy bele a perembe, mint egy vékony, amely erős fagyban azonnal a hideg jégperemhez tapad.

A leírt opciót általában boltban vásárolják. Egy ilyen szellőző az állványon olcsó, és lehetővé teszi a hatékony horgászatot. De vannak más lehetőségek is a téli szellőzőnyílásokhoz, amelyek lehetővé teszik az élő csalival való horgászatot. Saját kezűleg is elkészíthetők. Például - egy egyszerű szellőző, amely egy kereszttel ellátott műanyag csőből készült, egy víz alatti szellőző.

Műanyag csődarabból készült konzol

Egy műanyag csőből készült szellőzőhöz valójában egy ilyen cső 50-70 cm hosszú darabja szükséges. Lyukakat készítenek benne, amelyeken keresztül egy vezetéket vezetnek át az ilyen szellőzőnyílások egyik vége közelében. Az erősítőhuzal típusától függően két darab, 3-4 mm-nél nem vékonyabb huzalt használnak. Az eredmény egy cső, amelynek egyik végén két huzaldarab van keresztben megragadva. A másik vége szabadon fekszik a jégen. Kiderült, hogy a cső a lyuk előtt fekszik, annak közelében dőlve a kereszten, a másik vége pedig mögötte a jégen.

A cső szabad végére a kereszt után damil van feltekerve. Ez a vég a rogula analógja a nyári szellőzőben. A damil a cső szélén késsel készített csipetben van rögzítve, vagy egyáltalán nincs rögzítve, mivel az élő csali normál állapotban nem tudja lehúzni. Harapáskor a hal megragadja az élő csalit, meghúzza a zsinórt, fejjel lefelé fordítja a csalit és behúzza a lyukba. A jégen való átesést a rajta keresztbe emelkedő drótból készült kereszttartó akadályozza meg. A csövön ingyenes horgászzsinór található, amely lehetővé teszi, hogy a hal eltávolodjon és lenyelje az élő csalit. A horgász messziről meglát egy fejjel lefelé fordított szellőzőnyílást, odaszalad hozzá, és beakasztja a halat. Gyakran magát a csövet élénk színekkel festik a jobb láthatóság érdekében, hogy a fehér hó hátterében látható legyen.

Az ilyen szellőzőnyílások fő hátránya a damil teljes bizonytalansága a fagyástól. Hidegben lehetetlen lesz elkapni, a damil 20-30 perc alatt kéregbe kerül a lyuk felszínén és megzavarodik a felszerelés munkája. A munka lágyságának szabályozása is nehézségekbe ütközik. A csuka télen lágy harapású lehet, amikor óvatosan veszi a halat, és szinte nem hagyja el a helyet. Ugyanakkor a zherlitsa megfordítására tett erőfeszítések nem lesznek elegendőek.

A gyártás második változata

A második lehetőség a házilag készített szellőzőnél az a módszer, amikor nyáriasra készül, szórólap vagy más csereeszköz alapján, és egy zsinóron támasztják. A szórólap ebben az esetben víz alatt van, és a zsinór vége egy pálcához van rögzítve, amely a lyukon keresztül fekszik. Még ha lefagy is a vonókötél, könnyen ki lehet vágni a jégből, különösebb sérülés nélkül. Vékony vonallal ez nem fog működni. Ennek a szellőzőnek a hátránya a kapásjelző berendezés teljes hiánya, zászló nélküli. A hal bevágása jogosulatlan horgászat során következik be, emiatt óvatos harapással sok üres horog lesz, amelyből az élő csali kifogy, és a hal eltűnt, vagy ahol behorpadt, elaludt, és a hal kiköpte, tapogatva a horgokat. De nagyon kis csődarabból, tömlőből készíthető, és az ilyen házi termékek kevés helyet foglalnak el a táskában.

A gerendák másik fontos tulajdonsága, hogy könnyen megtalálhatóak a jégen. Megesik, hogy kint már sötét van, hóvihar támadt. Egy zseblámpás horgásznak nehéz lesz megtalálnia a lyukon átfektetett botot, ha mindkettőt hó borítja. Ugyanakkor sokkal könnyebb lesz megtalálni a jég felett kiálló, összehajtott zászlót, vagy egy csúzli szellőzőnyílást.

Vannak más élőcsali téli felszerelések is, amelyeket nem mindig csuka horgászatra terveztek. Például – felvétel. Rövid horgászzsinór-darabokból készülnek, két vagy három horoggal a pórázokon, és úgy tervezték, hogy alulról fogják a halat. A horgokra egy élő csali vagy más ragadozó tartozék van felszerelve. Ragadozó – bojler, süllő, süllő. Sokkal gyakrabban veszik ki a fúvókát közvetlenül a fenékről, a csuka inkább az élő csalit szereti félvízben. A klasszikus megközelítés egy, a lyukba egészen az aljáig szúrt rúd, amelynek alsó szélére horgokkal és fúvókákkal ellátott damil van kötve.

Havazás után is könnyű találni egy ilyen bodós szellőzőt – a karó kilóg, és jól látható. A jéghéjjal nincs gond. A lyukat kezdetben vastag hóréteg boríthatja, és ha teljesen lefagy, a kérget karóval fel lehet kavarni, vagy ki lehet vágni a jégből, anélkül, hogy félnének attól, hogy csákánnyal levágjuk. A támogatást éjszakára hagyják, és reggel ellenőrzik; a csali számukra általában egy ruff, amelyet egész nap fognak. Aki nem megy élő csalinak, az a fülhöz megy.

A tartók felszerelése

Mind a nyári, mind a jeges horgásznyílásokhoz felszerelésre van szükség. Ügyeljen arra, hogy a csukára pórázt tegyen a zherlitsa számára, mivel még egy vastag damilt is képes megharapni. Használjon wolframot és drótot. A berendezést legalább egy forgóval is fel kell szerelni. Ezzel sokkal könnyebben bejut a hal a lyukba, a damil nem csavarodik el játék közben és kevésbé lesz összezavarodva. Az élő csalit egy vagy két horogra ültetik. Ajkánál fogva kell ültetni, mert a csuka lenyeli a fejéről. A másodikat, ha van, az anális úszó tövébe kell behelyezni anélkül, hogy a belső szerveket károsítaná. Mindenféle mód, amikor a pórázt átfűzik az élő csali kopoltyúin, arra a tényre vezetnek, hogy nagyon gyorsan elalszik. A kopoltyúk a halak nagyon fontos létfontosságú szervei.

Érdemes figyelmeztetni a csuka csapdáinak, egyéb horgokat nem használó csapdáknak a használatára is. Mindegyik illegális és orvvadász halászat. A kapások száma rajtuk ugyanannyi, mint a horgon, de sokszor több a rokkant hal, ami nem került a horgász kezébe. Szinte biztos, hogy a csapdából kiszálló csuka elpusztul. És leszállhat a szokásos zherlitsáról, és néhány óra múlva újra elkapják.

Zherlitsy gyártása és finomítása zászlóval

A gerendák legjobb változata széles alapon, zászlóval. Bevált és megbízható. Ön is elkészítheti, még ha nem is tűnik túl bonyolultnak. Minden alkatrész műanyagból készült. A fáról semmit sem kell tenni, a víztől átnedvesedik és átfagy, ennek következtében a szellőző elnehezül. A horgászat után a zsákban lévő jég olvadni kezd, és a halász dolgai mind a vízben lesznek.

Az alaphoz kellően vastag műanyagot kell venni - kerek vagy négyzet alakú darabot. Az alap egy törött elektromos vízforralóból, az elektromos készülékek egyéb alkatrészei jól megfelelnek. Mindegyiknek nem szabad beleesnie a lyukba, azaz nagyobbnak kell lennie. Az alapra tekercsállvány és zászló van rögzítve. Kényelmes állványt készíteni egy vékony, 16 mm-es polipropilén műanyag csőből.

Levehetővé tehető, ehhez az alapba lyukat készítenek, a fogaslécbe alulról egy alátéttel ellátott önmetsző csavart lehet becsavarni, amivel az alap hornyához fog nyomódni, lehet más lehetőségek. Az alján egy rés van kialakítva, amelyen keresztül elindíthatja a horgászzsinórt úgy, hogy az pontosan a lyuk közepére süllyedjen. Így nehéz lesz a csukának megfordítani a zherlitsát.

A tekercs az állványhoz van rögzítve. Ez lehet egy kis dróttekercs vagy egy orsó a konzolon lévő tetszőleges damilból. Fontos, hogy viszonylag könnyű legyen a vezetése, és elegendő hézag legyen a tengelyek között. Ezt a helyet célszerű nagyon jól bekenni szilárd olajjal, hogy ne kerüljön víz a tengely alá. A víz nem fagy meg, a tekercs nem akad el, és minden jól fog működni.

A zászlót úgy rögzítik, hogy megfeszíti az orsót, és megakadályozza, hogy az élő csali feltekerje a damilt. A zászló alapjához hosszú csavart vagy lapos órarugót kell venni. Használhat régi törött építőszalagot, jó a lemez is, de gyorsan rozsdásodik, használat közben eltörhet. Nagyon fontos, hogy maga a szellőzőnyílás sötét színű legyen. Könnyű jégen és havon jól látható lesz, könnyen megtalálható lesz. A zászlóknak világosnak kell lenniük. A legjobb, ha fehér havon bordó és cseresznye zászlókat látunk, a narancssárga és élénkvörös zászlók kevésbé látszanak, különösen hóviharban.

A vásárolt modellek finomítása

Sokkal gyakrabban kell a horgásznak a vásárolt szellőzőnyílások finomításával foglalkoznia. Ezeket gyakrabban használják, mint a házi készítésűeket. Nem drágák, jobban működnek, mint a legtöbb házi készítésű. És ha rájössz, hogy a házi készítéshez kell anyagot vásárolnod, akkor a választás teljesen kézenfekvő, egy olyan horgász számára lesz a legjobb választás, aki csak működő felszerelést szeretne, és nem ezekből a kezekből készített felszerelést.

De nem mindig azonnal használhatók. Gyakran van házasság a műanyag, sorja fröccsöntése után. Mindezt csiszolópapírral vagy reszelővel meg kell tisztítani, hogy a damil ne tapadjon semmihez. A tekercs rögzítése gyakran megbízhatatlan. Néha ki kell cserélni a tengelyt, be kell szerelni egy ellenanyát, hogy semmi se csavaródjon ki magától. Szinte lehetetlen megtalálni egy elveszett anyát egy vastag hókupacban. A zászlókat leggyakrabban úgy próbálják felragasztani, hogy ne essenek le a rugóról. Általában egyszerűen összevarrják, néha rossz minőségűek, és harapáskor szabadon repülhetnek, ha rángatják. Ragasszuk epoxi- vagy fagyálló ragasztóval.

Magát a tekercs tengelyét célszerű nagy mennyiségű zsírral bekenni. Ez nemcsak a sima futást javítja, hanem megvédi a tengely közötti rést a víztől. De legyen óvatos, a zsír korrodál néhány régi damil, például nejlon. Jobb, ha mindent mérsékelten csinálunk, és ne úgy készítsük el, hogy az a tekercs teljes felületén legyen, beleértve a zsinórhornyot is. Néha fogantyút kell rögzíteni az orsóhoz, hogy elforgathassa. De sokkal jobbat is csinálhat – fúrjon bele egy lyukat a perembe, hogy a mutatóujjával el tudja forgatni. Ugyanez a lyuk kényelmesen használható egy horog rögzítéséhez a szellőzőnyílásból.

A vásárolt szellőzőnyílásokon van még néhány fejlesztés – a rack gáz feletti ívének korrekciója, a zászlórugó rögzítése az alapbetétben ragasztóval, a zászló meghosszabbítása vagy lerövidítése stb. A lényeg az, hogy egy kis erőfeszítést tegyen hogy a kellékek tökéletesen működnek, és akkor a horgászat alacsony költségek mellett is örömet okoz.