„Ne add fel, gondolkodj pozitívan”: miért nem működnek az ilyen tippek?

A fenti kifejezések mindegyike motiválhat és segíthet a céljaink felé vezető úton. Azonban néha az ilyen tanácsok meggondolatlan használata éppen ellenkezőleg, sérti és apátiához vezet. Mi a baj mindegyikkel?

1. "Lépj ki a komfortzónádon"

Ez a kifejezés és az olyan szavak, mint a „menj bele a félelmeidbe”, gyakran cselekvésre szólítanak fel, függetlenül attól, hogy az illetőnek van-e ehhez ereje. Vannak, akiket nagyon könnyű megfertőzni egy ötlettel – azonnal futnak, hogy megvalósítsák azt. Ugyanakkor gyakran nem tudják kritikusan felmérni, hogy valóban ez-e az igazi vágyuk, és van-e forrásuk ennek teljesítésére.

Például egy személy úgy döntött, hogy elhagyja a komfortzónáját, és az az ötlete támadt, hogy eladja szolgáltatásait anélkül, hogy ehhez kellő tudása és lehetősége lenne. Legyőzte a félelmet, ahogy az edzők tanácsolták, de hirtelen negatív reakciót kapott termékére vagy szolgáltatására. Ennek következtében feladhatja, később pedig érzelmileg teljesen kiéghet.

Ne feledje: néha félelmeink azt jelzik, hogy még korai cselekedni. Gyakran segítenek nekünk kitalálni, hogy valóban változást akarunk-e, és mennyire vagyunk készek rá pillanatnyilag. Ezért nem szabad kizárólag olyan tényezőként felfognunk őket, amely akadályoz bennünket céljaink elérésében.

Ezért, hogy ez a tanács ne okozzon kárt, tedd fel magadnak a kérdést:

• És miért megyek most bele a félelmeimbe és lépek túl a kényelemen? Mit akarok kapni?
• Van ehhez erőm, időm és erőforrásom? Van elég tudásom?
• Azért csinálom ezt, mert muszáj, vagy mert akarom?
• Futok önmagam elől? Próbálok valamit bizonyítani másoknak?

2. "Ne állj meg, csak folytasd"

Ez a második legnépszerűbb tanács. Eközben a pszichoterápiában létezik a „kényszeres cselekvés” fogalma. Ez a kifejezés például azokat a helyzeteket írja le, amikor az ember fél megállni és megpihenni, megijed a gondolattól: "Mi van, ha minden elveszik, amit a túlmunkával szerzett?"

Az ilyen félelmek miatt az ember nem tud szünetet tartani és hallani önmagát. Éppen ellenkezőleg, állandóan új célokat tűz ki maga elé. Mivel nincs ideje „megemészteni” a régi tapasztalatokat, máris arra törekszik, hogy újat szerezzen. Például állandóan tud enni: először egy ételt, majd vissza a hűtőbe desszertnek, aztán étterembe. Egy idő után ez a személy biztosan szenved a gyomor-bél traktus problémáitól.

Így van ez a pszichénkkel is. Nem tudod csak úgy felszívni az időt. Fontos, hogy minden megszerzett tapasztalatnak időt adjon a „megemésztésre” – engedje meg magának, hogy pihenjen, és csak azután vágjon bele a célok új szakaszába. Tedd fel magadnak a kérdést: „Félek abbahagyni? Mitől félek, amikor megállok? Talán azért aggódom, mert félek attól, hogy mindent elveszítek, vagy attól, hogy egytől egyig találkozom önmagammal? Ha megállok, és egy ideig célok nélkül találom magam, hogyan fogom látni magam?

3. „Csak pozitívan kell gondolkodnod”

Gyakran az ilyen tanácsokat is torzul érzékelik. Fennáll a kísértés, hogy elfojtsa érzelmeit, úgy tesz, mintha minden rendben lenne, és ezzel becsapja magát. Ezt nevezhetjük a psziché védekező mechanizmusának: meggyőzni magunkat arról, hogy minden rendben van, nehogy fájdalmat, félelmet, haragot és más összetett érzéseket tapasztaljon.

Számítógépen egy felesleges fájlt törölhetünk a kukából, végleg megfeledkezve róla. A pszichével ez nem fog működni – megpróbálod „kidobni” az érzéseidet, csak felhalmozod őket a tudatalattiban. Előbb-utóbb valamilyen trigger felszínre hozza őket. Ezért nagyon fontos, hogy világosan meghatározza minden érzését.

Ha nem tudod hogyan, próbáld megtanulni. Például a YouTube-on nagyon sok videó található ebben a témában. Ha megérted az érzelmeidet, irányítani tudod őket. Élni valamit, és így megszabadulni a negativitástól, és otthagyni valamit, ha valóban szüksége van rá.

4. "Ne kérj senkitől semmit"

Ez egy másik gyakori kifejezés. Határozottan az vagyok, hogy mindannyian önellátóak legyünk, és ne függjünk másoktól. Ebben az esetben nagy szabadságunk és önbecsülésünk lesz. De az élet nem mindig könnyű, és mindannyiunknak lehet válsága.

Még a legerősebb embert is le lehet fegyverezni. És ilyen pillanatokban rendkívül fontos, hogy másokra tudjunk támaszkodni. Ez nem azt jelenti, hogy valakinek a nyakába kell ülnie, és lógatnia kell a lábát. Inkább a lehetőségről, hogy levegőt kapjunk, elfogadjuk a segítséget és továbblépjünk. Nem szabad zavarba jönnie vagy megijednie ettől a helyzettől.

Gondolj bele: ha valaki olyan támogatást kér tőled, amit anélkül tudtál nyújtani, hogy kárt tennél magadon, mit érzel? Tud segíteni? Gondolj azokra az esetekre, amikor másokon segítettél. Ez általában nemcsak azt tölti be, akinek a segítség szól, hanem azt is, aki segít. Büszkék vagyunk magunkra, és örömet érzünk, mert annyira berendezkedtünk – mások fontosak számunkra.

Amikor képesek vagyunk másokon segíteni, érezzük szükségünket. Akkor miért nem adunk még egy lehetőséget, hogy élvezzük, hogy fontos és szükséges lett. Természetesen nagyon fontos, hogy itt ne sértsd meg a saját határaidat. Mielőtt segítene, világosan kérdezze meg önmagától: „Megtehetem ezt? akarom?

Továbbá, ha máshoz fordulsz segítségért, ellenőrizheted vele, hogy jól érzi-e magát. Kérj őszinte választ. Kétségeit és aggodalmait akár hangot is adhatja, ha aggódik, nehogy túlterhelje a másikat. Ne feledje: az energiacsere, a kölcsönös segítségnyújtás és támogatás az élet szerves része.