Melyek a híres irodalmi szereplők cselekedeteinek mögöttes indítékai? Miért választanak ezt vagy azt, olykor összezavarva minket, olvasókat? Pszichológussal keressük a választ.
Miért nem lett Larisa a gazdag Mokij Parmenics szeretője?
Moky Parmenych úgy beszél Larisával, mint egy üzletember: bejelenti a feltételeket, leírja az előnyöket, biztosítja az őszinteségéről.
De Larisa nem haszonból él, hanem érzésekből. Érzései pedig felborulnak: most értesült arról, hogy Szergej Paratov, akivel a szerelmi éjszakát töltötte (gondolva, hogy most összeházasodnak), eljegyezte egy másikat, és nem veszi feleségül. A szíve megszakadt, de még mindig él.
Mokiy Parmenych szeretőjévé válni számára egyet jelent azzal, hogy feladja önmagát, megszűnik lélekkel rendelkező személy lenni, és élettelen tárggyá válni, amely szelíden átmegy egyik tulajdonosról a másikra. Számára ez rosszabb, mint a halál, amit végső soron inkább „dolog”-ként szeret.
Larisa kitalált magának egy büntetést, bár nem ő a hibás azért, hogy nincs hozománya
Larisa apa nélkül nőtt fel egy szegény családban. Az anya nehezen tudta feleségül venni három lányát (Larisa a harmadikat). A ház régóta kapuház, az anya a lánya javára kereskedik, mindenki tud a helyzetéről.
Larisa három problémát próbál megoldani: elszakadni anyjától, stabil társadalmi státuszt „feleségként” szerezni, és abbahagyni, hogy a férfiak szexuális vágyainak tárgya legyen. A „cigánytáborban” való élet miatti szégyen miatt Larisa úgy dönt, hogy rábízza magát az elsőre, aki kezét és szívét nyújtja.
Az erkölcsi mazochizmus központi szerepet játszik egy ilyen döntés meghozatalában. Larisa talált ki magának egy büntetést, bár nem okolható azért, mert nincs hozománya; hogy Paratov elhagyta őt, hogy ne menjen túl messzire, és ne vegyen feleségül egy szegény lányt; hogy anyja alkalmatlan emberekhez próbálja «rácsavarni».
A fájdalom, amelyet Larisa okoz önmagának, megvan a másik oldala is: erkölcsi diadal az anyja felett, a pletykák és pletykák, valamint a remény, hogy férjével együtt nyugodtan élhet a faluban. És elfogadva Mokiy Parmenych javaslatát, Larisa a számítási szabályok szerint járna el, egy számára idegen világ részévé válna.
Lehetne másként?
Ha Moky Parmenych érdeklődött volna Larisa érzései iránt, szimpatizált volna vele, nem csak anyagilag, de érzelmileg és erkölcsileg is támogatni próbálta volna, nem kapkodta volna el a döntést, talán másképp is folytatódhatott volna a történet.
Vagy ha Larisa független lenne, elszakadt az anyjától, találhatna méltó embert, bár talán nem gazdag embert. Fejleszteni tudta zenei tehetségét, megkülönböztette az őszinte érzelmeket a manipulációtól, a szerelmet a vágytól.
Az anya azonban, aki pénzhez és társadalmi státuszhoz használta lányait, nem engedte, hogy kifejlődjön a döntéshozatali képessége, az intuíciója vagy az önellátása.