A Dupuytren -kór progresszív betegség, amely a kéz egy vagy több ujjának progresszív és redukálhatatlan hajlítását okozza. Ez a krónikus kontraktúra elsősorban a negyedik és az ötödik ujjat érinti. A támadás súlyos formában (amikor az ujj nagyon össze van hajtva a tenyérben) hatástalan, de általában fájdalommentes. Ennek a betegségnek az eredete, amelyet 1831 -ben leírt Guillaume de Dupuytren báróról neveztek el, a mai napig ismeretlen. Műtétre lehet szükség az érintett ujj mozgásképességének helyreállításához, de gyakoriak a kiújulások.

A Dupuytren -betegséget a bőr és a tenyéren lévő inak közötti szövet megvastagodása jellemzi az ujjak szintjén (a tenyér fascia). Fejlődése során (gyakran szabálytalanul, de elkerülhetetlenül) „feltekeri” az ujját vagy ujjait a tenyér felé, és megakadályozza azok megnyúlását, de nem hajlítását. A szövetek progresszív visszahúzódása a szem számára felismerhető a „zsinórok” kialakulásával.

Gyakran 50 éves kor körül jelentkeznek a Dupuytren -betegség első tünetei. Meg kell jegyezni, hogy a nők hajlamosak később kifejlődni a betegségben, mint a férfiak. Bárhogy is legyen, minél hamarabb indul a támadás, annál fontosabb lesz.

A kéz minden ujja érintett lehet, de az esetek 75% -ában az érintettség a negyedik és az ötödik ujjal kezdődik. (1) Sokkal ritkább, de a Dupuytren -betegség hatással lehet az ujjak hátára, a talpára (Ledderhose -betegség) és a férfi nemre (Peyronie -kór).

A Dupuytren -betegség eredete a mai napig ismeretlen. Részben (ha nem teljesen) genetikai eredetű lenne, gyakran egy család több tagja is érintett lenne.

Az alkohol- és dohányfogyasztást kockázati tényezőnek ismerik el, ahogy azt is megfigyelik, hogy a Dupuytren -kórhoz néha számos betegség társul, mint például az epilepszia és a cukorbetegség. Egy vita megmozgatja az orvosi világot a biomechanikai munkának való kitettség miatt, mint a Dupuytren -kór kockázati tényezője. Valójában a fizikai munkások körében végzett tudományos vizsgálatok összefüggést mutatnak a rezgésnek való kitettség és a Dupuytren -betegség között, de a fizikai tevékenységeket - a mai napig - nem ismerik el okként vagy kockázati tényezőként. (2) (3)

A betegség okai ismeretlenek, a műtéten kívül a mai napig nincs kezelés. Valójában, ha a visszahúzás megakadályozza egy vagy több ujj teljes nyújtását, akkor egy műveletet kell figyelembe venni. Célja, hogy helyreállítsa az érintett ujj mozgástartományát, és csökkentse a többi ujjra való átterjedés kockázatát. Egy egyszerű teszt az, hogy a kezét teljesen laposra tudja fektetni egy sima felületre. A beavatkozás típusa a betegség stádiumától függ.

• A kantárok metszete (aponeurotomia): ezt helyi érzéstelenítésben végzik, de az erek, idegek és inak sérülésének kockázatával jár.
• A kantárok eltávolítása (aponevrectomia): a műtét 30 perc és 2 óra között tart. Súlyos formákban az ablációt bőrátültetés kíséri. Ennek a „nehezebb” sebészeti eljárásnak az az előnye, hogy korlátozza a kiújulás kockázatát, de hátránya, hogy jelentős esztétikai következményeket hagy maga után.

Mivel a betegség progresszív, és a műtét nem kezeli annak okait, magas a kiújulás kockázata, különösen aponeurotomia esetén. A visszaesés aránya a forrásoktól függően 41% és 66% között változik. (1) De a betegség során több beavatkozást is meg lehet ismételni.

A műtét után a páciensnek több hétig ortézist kell viselnie, olyan eszközt, amely megtartja a működtetett ujjat. Foglalkozási terapeuta fejleszti. Ezután az ujjak rehabilitációját írják elő annak érdekében, hogy visszaállítsa az ujj mozgási tartományát. A műtét az esetek 3% -ában kockázatot jelent a trofikus rendellenességek (gyenge vascularisáció) vagy az algodystrophia feltárására. (IFCM)