Az érzelmek vírusok: hogyan hatnak egymásra

Mindannyian intuitív módon megértjük az olyan kifejezések jelentését, mint a „társadalmi hangulat” vagy a „levegõben izgalom”. De hol? „Ezek metaforák, amelyeknek nincs szó szerinti jelentésük. Ennek ellenére nagyon jól megértjük a jelentőségüket, mert intuitív módon rájövünk, mi az érzelmek fertőzése” – mondja Stephen Stosny családterapeuta.

Az érzelemfertőzés elve azt sugallja, hogy két vagy több ember érzései egyesülnek, és nagy csoportokban személyről emberre közvetítik. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ez egy belső folyamat, de az érzelmek fertőzőbbek lehetnek, mint bármely ismert vírus, és tudat alatt átterjedhetnek mindenkire a közelben.

A legtöbben lehetőségük van megfigyelni, hogyan hatnak ránk a családtagok érzelmi állapotai. Például szinte lehetetlen boldognak lenni, ha mások depressziósak. Érdekes azonban, hogy az érzelmek fertőzése akkor is működik, ha nincs kapcsolat az emberek között. Például az idegenek tömegében az „érzelmi fertőzés” ugyanazt érezteti velünk, mint a csoport többi tagja.

A kísérletek azt mutatják, hogy türelmetlenebbek vagyunk egy buszmegállóban, ha a körülöttünk lévők is türelmetlenek. De ha beletörődnek, hogy késik a busz, akkor csendben várunk. Az „Elektromosság a levegőben” izgalomba hoz bennünket egy sporteseményen vagy rallyn, még akkor is, ha kezdetben nem voltunk különösebben érintettek, és csak a társaságért mentünk.

Evolúciós szükségszerűség

Az érzelemfertőzés jelentőségének megértése érdekében Stephen Stosny azt javasolja, hogy vegyék fontolóra annak előnyeit a népesség túlélése szempontjából. A „csoportos érzések” megosztása rengeteg szemet, fület és orrot ad, hogy figyeljük a veszélyt, és megtaláljuk a lehetőséget a menekülésre.

Ezért ez a társas állatok minden csoportjára jellemző: falkákra, csordákra, büszkeségekre, törzsekre. Amikor a csoport egyik tagja fenyegetve érzi magát, agresszív, félelmetes vagy éber lesz, a többiek azonnal felveszik ezt az állapotot.

Amikor egy másik személy félelmét vagy szenvedését látjuk a csoportban, ugyanezt érezhetjük. Ha nem állunk ellen tudatosan, a buliban boldog emberek tesznek boldoggá, a gondoskodó emberek törődnek, az unatkozók pedig elfárasztanak minket. Kerüljük azokat, akik a „vállukon cipelik a terhet”, és azokat, akik összezavarnak vagy szorongatnak bennünket.

Az érzelmi háttér határozza meg a tudatot

Mint minden, ami az érzelmi állapotot befolyásolja, egy ilyen „fertőzés” nagymértékben meghatározza gondolkodásunkat. A közvéleménykutatók tudják, hogy egy sor választ kapnak a fókuszcsoportokban feltett kérdésekre, és egy másikat, amikor ugyanazokat a kérdéseket privátban teszik fel minden résztvevőnek.

És nem arról van szó, hogy az emberek hazudnak, amikor együtt vannak, vagy hogy meggondolják magukat, amikor egyedül vannak. Az érzelmek befolyása miatt eltérően vélekedhetnek ugyanarról a témáról, attól függően, hogy milyen környezetben tartózkodnak a felmérés időpontjában.

A fertőzés elve a „csoportos gondolkodást” is figyelembe veszi. Az emberek hajlamosak engedelmeskedni a többségnek egy találkozón, vagy kollektíven lépnek fel, még saját véleményük ellen is. Például a tinédzser bandák kockázatos vagy agresszív viselkedése abban nyilvánul meg, hogy egy közös érzelmi „fertőzés” arra ösztönöz minden gyermeket, hogy túllépjen személyes gátlásain, néha pedig messze túlmutatjon, ami veszélyes, erőszakos vagy bűnöző magatartást eredményez.

Az érzelmi fertőzés szolidaritási felvonulásban és tiltakozó felvonulásban, a legrosszabb esetben a „csőcselék-igazságszolgáltatásban”, lincselésben, zavargásokban és kifosztásban nyilvánul meg. Egy kevésbé drámai, de nem kevésbé látható szinten ez folyamatosan változó divatokat, kulturális furcsaságokat és a politikai korrektség normáit ad nekünk.

A negatív érzelmek ragályosabbak

„Elgondolkozott már azon, hogy miért koncentrálunk nagyobb valószínűséggel arra, ami negatív érzelmeket okoz, mint a jóra? – kérdezi Stosny. — Nem pesszimista és mérgező emberekről beszélek, akik folyton keresik a lehetőséget, hogy egy hordó mézben találjanak egy csepp kátrányt. De végül is mindenki aránytalanul nagy súlyt ad a negatívnak. Mennyire gondol személyesen a pozitív tapasztalatokról a negatívakkal szemben? Mire fordít több időt és energiát az elméd?

A negatív érzelmek feldolgozása elsőbbséget élvez az agyban, mivel fontosabbak a gyors túléléshez. Azonnali adrenalint adnak nekünk, amire például szükség van ahhoz, hogy elugorjunk egy kígyó elől, és visszaverjük a kardfogú tigrisek támadását. És fizetünk a lehetőséggel, hogy ismét észrevegyük a minket körülvevő világ szépségét.

A „negatív torzítás” határozza meg, hogy a veszteség miért fáj sokkal jobban, mint a nyereség. Finom ételeket enni jó dolog, de a legtöbb esetben összehasonlíthatatlan a kihagyott étkezés bosszúságával. Ha talál 10 dollárt, az izgalom egy napig tart, és 000 dollár elvesztése akár egy hónapra vagy még tovább is tönkreteheti a hangulatát.

Pozitív érzelmek egy jobb életért

Ironikus módon a pozitív érzelmek fontosabbak a hosszú távú jólét szempontjából. Esélyünk van tovább, egészségesebben és boldogabban élni, ha sokkal gyakrabban tapasztaljuk meg ezeket, mint a negatívakat. Jobb lesz az élet azok számára, akik képesek értékelni a dombos rét szépségét és a fák leveleire sütögető napot… feltéve, hogy a kígyót is észreveszik a fűben. Képesnek kell lennünk túlélni a megfelelő pillanatokban, hogy továbbra is értékelni tudjuk a minket körülvevő világot.

Azt is fontos megérteni, hogy minden védekező és agresszív állapot, mint például a felháborodás, kíméletlenül terjed emberről emberre. Ha valaki haragosan jön dolgozni, akkor ebédidőre már mindenki megsértődik körülötte. Az agresszív sofőrök ugyanolyanokká teszik a többi vezetőt. Egy ellenséges tinédzser tönkreteszi a családi vacsorát, a türelmetlen házastárs pedig stresszessé és frusztrálóvá teszi a tévénézést.

Tudatos választás

Ha egy neheztelő, dühös, szarkasztikus, nárcisztikus, bosszúálló ember mellett állunk, akkor valószínűleg nagyjából ugyanazt fogjuk érezni, mint ő. És ahhoz, hogy ne váljon ugyanolyanná, erőfeszítéseket kell tennie, és be kell vonnia a belső Felnőtt.

Ez elvileg nem meglepő. Ami még fontosabb, hogy miután megfertőződtünk ezekkel az érzelmekkel, nagy valószínűséggel negatívan reagálunk a következő személyre, akivel találkozunk. „Ha jól-léte és érzelmi állapota másoktól függ, elveszti az uralmat önmaga és a helyzet felett, és ezért impulzívabban fog viselkedni. Reaktaholiás leszel, élettapasztalatát pedig a környezet „érzelmi szennyezésére” adott válasza határozza meg” – figyelmeztet Stosny.

De ha megtanulunk egészséges érzelmi határokat építeni, és tudatosan figyelünk állapotunkra és helyzetünkre, megőrizhetjük a stabilitást és az élet feletti kontrollt.

A szerzőről: Steven Stosny pszichológus, családterapeuta, a Marylandi Egyetem (USA) tanára, számos könyv szerzője, köztük az orosz nyelvű „Drágám, beszélnünk kell a kapcsolatunkról… Hogyan csináld harc nélkül” (Szófia, 2008).