A szerző O. Bely. Forrás - www.richdoctor.ru
A szegények nem irigylik a gazdagokat. Irigyelnek más koldusokat, akiket többet szolgálnak ki.
Népi bölcsesség.
Egy bizonyos német szociológus, Helmut Schock írt egy nagy tudományos munkát az „Irigység”. Néhány tézist megpróbálok onnan „doktorizálni” (vagy medikalizálni).
- Az irigység spontán, természetes, egyetemes és szinte veleszületett érzés. Röviden: megvan, doktor úr, és Önhöz képest vagy valamelyik kollégájának van, vagy esetleg. Az ápolónők gyakran féltékenyek az orvosokra. Nem hibáztatom a nővéreket. Csak… ezt valakinek meg kell értenie. A lakók gyakran irigylik a főorvost, a főorvost, az aneszteziológusokat – sebészt, járóbeteg orvost – fekvőbetegeket (és fordítva, valaki más kertjében zöldebbnek tűnik a fű) stb.
- Az irigység pusztító – veszélyes az irigyekre, és fájdalmas azoknak, akik irigyek. Lehetőleg ne keltsen irigységet maga felé, így biztonságosabb, kedves Gazdag Doktorunk.
- Nincsenek társadalmak irigység nélkül. Szörnyű következtetés, hogy őszinte legyek)). De értsd meg, hogy ez nem a te „görbe” csapatod, hanem mindenhol máshol.
- Az irigységet nem csökkentheti jóindulatú hozzáállás vagy anyagi kiosztás. Röviden, doktor úr, ha több pénzt vettek el egy betegtől, mint általában a kollégák, akkor más módokat kell keresnie az Ön iránti irigység csökkentésére. Nem „megosztás”. Igen, meg kell osztani, mint általában, de nem az irigység csökkentése érdekében. Ez egy külön feladat.
- Az irigység váltotta ki a társadalmi gondolkodás egalitárius irányzatainak túlnyomó részét – beleértve a szocializmust és a progresszív adózást is. Ezért a csoportoknak (például egészségügyi dolgozóknak) vagy általában a választóknak szóló populista kijelentések… a „dolgozó” kijelentések általában nem arról szólnak, hogy Ön hogyan érzi jól magát. És arról, hogy nem leszel rosszabb az embereknél. Gondoskodunk arról, hogy az emberek ne egyenek túl, pl.
- Mivel veszélyes és kellemetlen irigység tárgyának lenni, sokféle és világszerte elterjedt szenvedélybeteg-elkerülő magatartás jelenik meg, amelynek kulturális változata a hátrányos helyzetűekkel szembeni bűntudat. Azok az orvosok, akik normális pénzt vesznek fel, gyakran segítenek hetente néhányszor, és… az ezen élősködő betegek.
- Az „irigység elkerülésének” megnyilvánulásai közé tartozik a siker csökkentése vagy eltitkolása. Igen, néha szükséges, doktor úr. Ne rejtse el vagyonát azzal az érzéssel, hogy valamit elloptak. És csak néha szándékosan és tudatosan ne reklámozzanak sokat pl.
- Főleg a könnyen összehasonlítható, összehasonlítható társadalmi helyzetben lévő embereket irigylik. A munkás jobban irigykedik egy másik munkásra, mint egy professzorra. Ennek eredményeként a legalacsonyabb az irigység a merev osztály- és kaszttársadalmakban, a legmagasabb a demokratikus társadalmakban, ahol magas az egyenlőség. Lásd a bejegyzés címét. És például az ápolónők, mint kiderült, nagyobb valószínűséggel irigyelnek majd más nővéreket, mint az orvosokat. Az orvos pedig inkább a szomszéd a gyakornoki szobában, mint a főorvos. Inkább úgy.
- Az egyenlőség nem csökkenti az irigység szintjét, mert az irigység érzékennyé válik az apró különbségekre. – Miért vagyok megint szolgálatban az ünnepek alatt, de ő még soha?
- Az irigységet rendkívül illetlennek tartják, ezért az emberek hajlamosak semmi áron sem beismerni (még saját maguknak sem), legfeljebb a „féltékenység” fogalmával helyettesítik, ami egyáltalán nem ugyanaz.
- Az irigység tabu. Ezért lehetséges, hogy az irigy emberek „saját igazolásukban” (és önigazolásukban) nagyon aktívan találnak hibákat az emberekben - az irigység tárgyait. Ezért az egyik jó orvos „vigyorghat” a másikon. Majd ő, a mi jó, megbánja, de most „beállít minket”.
- A tabutémás irigység következménye az irigységgel kapcsolatos munka szinte teljes hiánya a szociológiában és a pszichológiában – ami teljesen megmagyarázhatatlan, tekintve az irigység fontosságát a társadalomban. Anus, röviden.
- Az irigységnek van egy társadalmilag pozitív funkciója: serkenti a társadalmi kontrollt. Aki ellátásban részesült, az fokozott figyelem tárgyává válik, és ha az ellátása jogellenes, az érintett, pl. közvetíteni stb. Mi következik ebből? Ne játssza ki a kártyáit, doktor úr.
Legyünk egészségesek és gazdagok, és irigyeljenek minket!