„Arcölelések” és egyéb meglepő tények az ölelésekről

A Nemzetközi Ölelés Napját sok országban ünneplik január 21-én. És december 4-én is… és még néhány alkalommal évente. Talán minél gyakrabban, annál jobb, mert az „ölelések” jótékony hatással vannak hangulatunkra, állapotunkra. Ezt elvileg mindannyian többször láthatnánk – a meleg emberi kapcsolatra kora gyermekkorától élete végéig szüksége van az embernek.

Ha nincs kit megölelnünk, szomorúak és magányosak vagyunk. Tudományos megközelítést alkalmazva idegtudósok és pszichológusok megvizsgálták az öleléseket és bebizonyították azok kétségtelen előnyeit, valamint tanulmányozták történetüket, sőt időtartamukat is. Sebastian Ocklenburg biopszichológus és agykutató öt nagyon érdekes és természetesen szigorúan tudományos tényt sorolt ​​fel az ölelésekkel kapcsolatban.

1. Mennyi ideig tart

Nagy Emesi, a Dundee-i Egyetem tanulmánya a 188-as nyári olimpiai játékok során a sportolók és edzőik, versenyzőik és szurkolóik közötti 2008 spontán ölelés elemzését tartalmazza. A tudósok szerint átlagosan 3,17 másodpercig tartottak, és nem függtek sem a nemek kombinációjától, sem a pár nemzetiségétől.

2. Az emberek évezredek óta ölelik egymást.

Természetesen senki sem tudja pontosan, mikor történt ez először. De tudjuk, hogy az ölelés már legalább néhány ezer éve benne van az emberi viselkedési repertoárban. 2007-ben egy régészcsoport felfedezte az úgynevezett Valdaro szerelmeseit egy neolitikus sírban Mantua közelében, Olaszországban.

A szerelmesek egy pár emberi csontváz, amelyek ölelkeznek. A tudósok megállapították, hogy körülbelül 6000 évesek, így tudjuk, hogy már a neolitikumban is megölelték egymást az emberek.

3. A legtöbb ember jobb kezével ölel, de ez az érzelmeinktől függ.

Az ölelést általában egy kézzel vezetjük. Egy német tanulmány, amelynek társszerzője Ocklenburg, azt elemezte, hogy a legtöbb ember keze domináns-e – jobb vagy bal. A pszichológusok párokat figyeltek meg a nemzetközi repülőterek érkezési és indulási csarnokában, és olyan videókat elemeztek, amelyeken önkéntesek bekötötték maguknak a szemüket, és megengedték, hogy idegenek megöleljék őket az utcán.

Kiderült, hogy általában a legtöbben a jobb kezükkel csinálják. Ezt az emberek 92%-a tette érzelmileg semleges helyzetben, amikor idegenek megöleltek egy bekötött szeműt. Az érzelmesebb pillanatokban, vagyis amikor barátok és partnerek találkoznak a repülőtéren, az emberek mindössze 81%-a hajtja végre ezt a mozdulatot a jobb kezével.

Mivel a bal agyfélteke irányítja a test jobb felét és fordítva, úgy gondolják, hogy az öleléseknél a balra tolódás a jobb agyfélteke érzelmi folyamatokba való nagyobb bevonásával jár.

4. Az ölelés segít a stressz kezelésében

A nyilvános beszéd szinte mindenki számára megterhelő, de a színpadra lépés előtti ölelkezés segíthet a stressz enyhítésében. Az Észak-Karolinai Egyetemen végzett tanulmány azt vizsgálta, hogy egy stresszes esemény előtti ölelés hogyan csökkenti annak negatív hatását a szervezetre.

A projekt két páros csoportot tesztelt: az elsőben a partnerek 10 percet kaptak kézfogásra és egy romantikus film megtekintésére, majd egy 20 másodperces ölelés következett. A második csoportban a partnerek egyszerűen csendesen pihentek, egymás érintése nélkül.

Ezt követően minden párból egy-egy embernek nagyon feszült nyilvános előadáson kellett részt vennie. Ezzel egyidőben megmérték a vérnyomását és a pulzusát is. Mik az eredmények?

Azok az emberek, akik a stresszes helyzet előtt összebújtak partnerükkel, szignifikánsan alacsonyabb vérnyomást és pulzusszámot mértek, mint azok, akik a nyilvános beszéd előtt nem érintkeztek partnereikkel. Ebből arra következtethetünk, hogy az ölelés a stresszes eseményekre adott reakció csökkenéséhez vezet, és hozzájárulhat a szív- és érrendszer egészségének megőrzéséhez.

5. Nem csak az emberek csinálják

Az emberek a legtöbb állathoz képest sokat ölelnek. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt a fajta fizikai kontaktust társadalmi vagy érzelmi jelentés közvetítésére használják.

A Floridai Nemzetközi Egyetem tudósai egy tanulmányban a kolumbiai pókmajom ölelését vizsgálták, egy rendkívül szociális majomfaj, amely Kolumbia és Panama erdőiben található. Megállapították, hogy az emberekkel ellentétben a majomnak nem egy, hanem két különböző típusú akciója van a fegyvertárában: „arcölelés” és rendszeres.

A szokásos volt, mint az embereknél – két majom egymás köré fonta a karját, és a partner vállára hajtotta a fejét. De az „arc ölelésében” a kezek nem vettek részt. A majmok többnyire átölelték az arcukat, csak az arcukat dörzsölték egymáshoz.

Érdekes módon az emberekhez hasonlóan a majmoknak is megvolt a saját ölelő oldaluk: 80%-uk inkább a bal kezével ölelkezett. Sokan azok közül, akiknek házi kedvenceik vannak, azt mondják, hogy a macskák és a kutyák is nagyon jól tudnak ölelni.

Talán mi, emberek tanítottuk nekik erre. Az azonban tény, hogy ez a fajta testi érintkezés néha minden szónál jobban közvetíti az érzelmeket, és segít a támogatásban és a megnyugtatásban, a közelség és a szeretet kimutatásában, vagy éppen a kedves hozzáállásban.

A szerzőről: Sebastian Ocklenburg biopszichológus.