Néha nem sikerül megoldani egy problémát, bármennyire is próbálunk logikusan gondolkodni. Amikor a racionális bal agyfélteke tehetetlen, a kreatív jobb félteke segít. A vele való munka egyik leghatékonyabb módja a meseterápia. Milyen módszerről van szó, és hogyan segít megoldani egy megoldhatatlannak tűnő problémát – mondja Elena Mkrtychan pszichológus.
Eleinte ez volt a fő információforrás, lehetővé tette az életről szóló ismeretek átadását, a történelem tárolását. Aztán olyan eszközzé vált, amely segíti a gyermekek harmonikus fejlődését, mind szellemileg, mind érzelmileg. A mesékben találhatunk magyarázatot a fizikai törvényszerűségekre, az emberi karakterek archetípusaira, és mindenféle konfliktusra és családi helyzetre, viselkedéstípusokra.
Ha a gyermek kihagyja a „mesés” nevelési szakaszt, nem alakul ki saját életalgoritmusa, és életszemléletét a felnőttek – gyakran szubjektív – attitűdjei kezdik befolyásolni.
A „kockázat” csoportba tartoznak azok a gyerekek, akik nem olvastak mesét. Felnőve minden problémát ésszerűen, logikusan próbálnak megoldani, standard mozdulatokkal és technikákkal, figyelmen kívül hagyva az intuitív jobb agyfélteke potenciált, a kreatív, inspirált, szeszélyes cselekvés képességét. Nem élnek, hanem hősiesen legyőznek valamit mindig.
A bal agyfélteke mindenre magyarázatot keres, és nem ismeri fel a csodákat. A jobboldal pedig felismeri – és vonzza őket
Nem engednek szabad utat a képzeletnek, és végül is minden, ami kitalálható és elképzelhető, megvalósítható. És nem képzeletben, hanem a valóságban. A bal agyfélteke mindenre magyarázatot keres, és nem ismeri fel a csodákat. A jobb agyfélteke pedig felismeri. Ráadásul tudja, hogyan kell ezeket megvalósítani, sőt még hívni és vonzani is.
A jobb agyfélteke logikátlan körülmények között működik, olyannyira, hogy a balnak nincs ideje követni és megjavítani. "Hogy csináltad?" — értetlenül áll a racionális bal agyfélteke. – Valami csoda folytán! — válaszol a helyes, bár ez nem magyaráz semmit. Annál kellemesebb a jobb agyféltekés munka „csodálatos”, neurofiziológiai és pszichológiai szempontból magyarázható eredményeivel találkozni.
Miért írd meg a saját történetedet
Amikor minden szabály szerint kitalálunk egy mesét, a gyerekkorból ismerős képek segítségével elindítjuk a saját kódgondolkodásunk algoritmusát, amely felhasználja erősségeinket, minden szellemi és érzelmi potenciálunkat.
Ez a gondolkodás születésünktől fogva adott, mentes a nevelés sztereotípiáitól, a „felnőtt” logikától, a szülői attitűdöktől és a hagyományoktól. Ha ezt az algoritmust elindítjuk és a jövőben használjuk, megtanulunk kilábalni az élet zsákutcáiból.
Ne feledje: bizonyára Ön vagy barátai valaha is ördögi körbe kerültek. Minden erőfeszítés ellenére a kudarcok sorozata nem állt meg, minden újra és újra megismétlődött…
Klasszikus példa, amikor az „okos és szép” békén marad. Vagy például minden előfeltétel, és az elme, meg a képzettség, és a tehetség evidens, de nem lehet megfelelő munkát találni. És valaki véletlenül a megfelelő időben van a megfelelő helyen, találkozik egy osztálytársával a folyosón – és a segítség váratlan oldalról érkezik, különösebb erőfeszítés nélkül. Miért?
Ez azt jelentheti, hogy hajlamosak vagyunk bonyolítani a dolgokat, szükségtelen szereplőket engedni az életünkbe, felesleges erőfeszítéseket tenni.
A szerencsétlenek panaszkodnak: „Mindent jól csinálok! Minden tőlem telhetőt megteszek!» De csak arról van szó, hogy nincs bekapcsolva a szükséges „gomb” az agyban, sőt, ha „minden jól megy”, valamit kihagyunk, nem nyomjuk meg és ennek következtében nem azt kapjuk, amit akarunk.
Ha a probléma nem oldódik meg a logika szintjén, akkor ideje bekapcsolni a jobb agyféltekét. Az általunk írt mese feltárja azokat a kódokat, gombokat, karokat, amelyeket az agy az akadályok leküzdésében, a problémák megoldásában, a kapcsolatépítésben használ. Kezdünk több lehetőséget látni, felhagyunk azok elszalasztásával, kitörünk ebből az ördögi körből. Ez az algoritmus tudattalan szinten kezd működni.
Tárcsázzuk a kódot – és megnyílik a széf. De ehhez a kódot helyesen kell megválasztani, a mese harmonikusan, logikusan, torzítás nélkül van megírva.
Ezt nehéz megtenni, különösen az első alkalommal. Időnként sztereotípiákba esünk, elveszítjük a történet fonalát, másodlagos karakterekkel találkozunk, akik nem játszanak különösebb szerepet. És folyamatosan bekapcsoljuk a logikát is, próbáljuk racionalizálni azt, ami varázslatos maradjon.
Ez azt jelentheti, hogy a való életben hajlamosak vagyunk túl sokat reflektálni, mindent megbonyolítani, felesleges karaktereket beengedni az életünkbe, és felesleges erőfeszítéseket teszünk.
De amikor a mese mindezt felfedi, már lehet vele dolgozni.
Meseírás: instrukciók felnőtteknek
1. Találja ki a mesebeli cselekményt, melynek viszontagságai egy 5-6 éves gyerek számára is egyértelműek lesznek.
Ez az a kor, amikor még nem alakul ki az absztrakt gondolkodás, a gyermek vizuális képeken keresztül érzékeli a világról szóló információkat. És legjobban a mesékben jelennek meg, amelyeknek köszönhetően kialakul egyfajta élethelyzetek „bankja”, a világ szerves képe.
2. Kezdje egy klasszikus kifejezéssel ("Volt egyszer…", "Egy bizonyos királyságban, egy bizonyos államban"), válaszolva arra a kérdésre, hogy kik a mese szereplői.
3. Legyen egyszerű karakter: vagy a jó vagy a rossz képviselőinek kell lenniük.
4. Kövesse a cselekményfejlődés logikáját és ok-okozati összefüggések. Amikor egy tündérmesében gonoszságot követnek el, világosnak kell lennie, hogy ki, hogyan és miért teszi ezt. A cselekmény logikai harmóniája megfelel mentális működéseink harmóniájának. És miután elértük, elérjük életcéljainkat.
5. Ne feledjehogy egy mesebeli cselekmény egyik fő motorja a varázslat, a csoda. Ne felejtsen el logikátlan, irracionális, mesés cselekménymozdulatokat alkalmazni: "hirtelen kunyhó nőtt ki a földből", "lengette varázspálcáját - és a herceg életre kelt." Használj varázstárgyakat: labda, fésű, tükör.
Ha egy gyerek hallgatná a mesédet, kibírná ezt a rengeteg részletet? Nem, megunná és elmenekülne
6. Tarts egy képet a szemed előtt. Történet mesélésekor ügyeljen arra, hogy minden pillanatot élénk képként lehessen ábrázolni. Nincs absztrakció – csak konkrétumok. „A hercegnőt lenyűgözte” elvont, „a hercegnő nem esett se élve, se holtan” vizuális.
7. Ne bonyolítsa vagy hosszabbítsa meg a cselekményt. Ha egy gyerek meghallgatná a meséjét, kibírná ezt a rengeteg részletet? Nem, megunná és elmenekülne. Próbáld meg lekötni a figyelmét.
8. Fejezd be a történetet egy klasszikus ritmikus kifejezéssel, de nem a végkövetkeztetés és nem az elhangzottak morálja, hanem inkább a narratívát eltömítő „dugó”: „Ez a mese vége, de ki hallgatott…”, „És boldogan éltek örökké."
9. Adj címet a történetnek. Tartalmazza a karakterek vagy konkrét objektumok neveit, de ne az elvont fogalmakat. Nem „A szerelemről és a hűségről”, hanem „A fehér királynőről és a fekete virágról”.
A meseírás során fontos a testi érzetekre összpontosítani. Kezd émelyegni? Szóval, a gondolat megzavarodott, oldalra ment. Vissza kell térnünk a kiindulóponthoz, és meg kell keresnünk, hol történt a hiba. Elkapott az ihlet, az adrenalin „játszott”, kipirult? Jó úton jársz.
Ha nem születik meg a saját cselekménye, akkor a sok létező egyikét veheti alapul – érdemes lesz változtatni rajta.
És legyen az első lépésed a boldog élet felé egy boldog végű mese!