Fantáziák másról: ez azt jelenti, hogy kiszerettük magunkat egy partnerünkből?

„Miféle fantáziákról beszélünk? Leggyakrabban a képzeletben felépített forgatókönyvekről, amelyeknek szexuális izgalmat kell okozniuk. A pszichoanalízis számára azonban a szexuális fantáziák nem ehhez vezetnek. Elsősorban tudattalanunk munkájának eredményeként keletkeznek, és vágyainkat fejezik ki. Aztán ha megengedjük magunknak, tudatos forgatókönyvekké alakíthatók át.

De a „tudatos” nem azt jelenti, hogy a valóságban megvalósult! Vegyük például azt az általános fantáziát, hogy egy idegen becsúszik egy nő ágyába, hogy lefeküdjön vele. Mit jelent? Van egy vágyam, nem tudok róla, de a másik igen. Felfedi előttem a vágyam, ezért nem vagyok felelős érte. A való életben ez a nő egyáltalán nem keres ilyen helyzetet, a képzeletbeli jelenet egyszerűen csillapítja a nemi vágy okozta bűntudatot. A fantáziák megelőzik a szexuális kapcsolatot. Ezért nem változnak, még akkor sem, ha a partnereink változnak.

A gondolataink csakis ránk tartoznak. Honnan ered a bűntudat? Forrása abban a szeretet-összeolvadásban rejlik, amelyet csecsemőkorunkban éreztünk édesanyánk iránt: ő, ahogy nekünk tűnt, jobban tudja, mi történik velünk. Apránként elváltunk tőle, most megvannak a saját titkos gondolataink. Milyen öröm elkerülni a mindenható, véleményünk szerint anyát! Végül pedig magunkhoz tartozhatunk, és elfogadhatjuk azt a tényt, hogy nem azért létezik, hogy minden szükségletünket kielégítse. De ennek a távolságnak az eljövetelével félni kezdünk attól, hogy abbahagytuk a szeretetet, hogy nem lesz többé az a gondoskodás, amelytől függtünk. Éppen ezért félünk elárulni egy szeretett személyt, ha valaki mást látunk a fantáziánkban. A szerelmi kapcsolatban mindig két pólus van: a vágy, hogy önmagad legyél, és a szerelem-összeolvadás vágya annak érdekében, hogy teljes mértékben kielégíthesd szükségleteidet.