tartalom
A csuka aktivitását befolyásolja, hogy mennyi fény jut a vízbe mélységig. Amikor zsákmányt keres, ez a ragadozó két érzékszervet használ - látást és oldalvonalat. Télen a víz hideg és nagy sűrűségű. Az oszcillációk és a hullámok némileg másként terjednek benne, mint a meleg közegben. A nyárhoz képest nem olyan nagy távolságról közelíti meg a csalit, ami azt jelzi, hogy terjedési távolságuk egyre rövidebb.
Csuka tevékenység februárban
Az időjárástól, a jég állapotától, a tározó jellemzőitől függően eltérően viselkedhet; a februári csukahorgászat is más eredményeket hoz. A február azonban leggyakrabban két időszakra oszlik – a hónap elejére és közepére, valamint február végére.
A hónap eleje
A csuka aktivitását befolyásolja, hogy mennyi fény jut a vízbe mélységig. Amikor zsákmányt keres, ez a ragadozó két érzékszervet használ - látást és oldalvonalat. Télen a víz hideg és nagy sűrűségű. Az oszcillációk és a hullámok némileg másként terjednek benne, mint a meleg közegben. A nyárhoz képest nem olyan nagy távolságról közelíti meg a csalit, ami azt jelzi, hogy terjedési távolságuk egyre rövidebb.
A látás a csuka fő érzékszerve, amikor zsákmányt keres. Ez a ragadozó lesben áll vagy lassan sétál a vízoszlopban, és ha meglát egy halat, megáll, megbecsüli a távolságot, amelyhez két szemmel kell látni a zsákmányt, és rövid és nagyon gyors dobást hajt végre a távolság legfeljebb két-három méter. A dobás sebességét tekintve ő a bajnok, ha jól csinálják, akkor gyakorlatilag esélye sincs az áldozatnak elkerülni egy ragadozó harapását.
A vadon általában erős havazásokkal történik, amelyek kapcsán hótorlaszok képződnek a jégen, víz van a hó alatt. Ennek eredményeként a napsugarak gyakorlatilag nem esnek a jég alá, még a rövid nyári napok csekély időszakában sem.
Igen, és a nap végigsüt a víz felszínén, sugarai nem áttörik a jeget, hanem átsiklanak a hó felett és visszaverődnek. Ezért a csukának ebben az időben nagy nehézségei vannak a zsákmány megtalálásában.
Februárban általában száraz a jég, nem nagyon esik rajta hó, „kopasz foltok” is előfordulnak, főleg a nagy tavakon, ahol ki van fújva. A nap sokkal magasabban van, mint januárban. Ez jobb megvilágítást biztosít a jég alatt. A januári alkonyat után a csuka egyértelműen felébreszti az étvágyat és a vadászat lehetőségét.
Ugyanakkor nem szabad számolni valamiféle őrült harapással. A tél a kevesebb energia elköltésének ideje. Ezért a csuka általában lesben állva vadászik, és csak egy nagyon étvágygerjesztő csalira reagál, amihez egy dobás nem igényel plusz mozdulatokat.
Február vége
Február végén a jég olvadni kezd, az olvadékvíz több oxigént szállít. A növényzet a fotoszintézis folyamatok hatására elkezd oxigént adni a víznek, és ilyenkor a halak aktívabbá válnak, különösen a nap közepén. Ezenkívül az érési kaviár és a tej növeli a hal hormonális hátterét, aktivitását. A hónap végén már jó fogásra számíthatsz.
Különösen jó egy meglehetősen közepes méretű csuka, az úgynevezett jéghal fogása. Ez a hal különös mohósággal rohan a mesterséges csalihoz és az élő csalihoz. Végül is ő fog először ívni, és a hormonjai dolgoznak a legkeményebben. A kis csukák finomak, kifogni öröm! A halfogásnál azonban emlékeznie kell a megengedett legkisebb méretre.
A nagy csukák ilyenkor kevésbé aktívak. De még mindig többet, mint a januári vadonban. A jobb világítás segíti a vadászatban, valamint az a tény, hogy az apró dolgok rajok aktívabbá válnak, van erejük elmenekülni, ami arra kényszeríti, hogy aktívabban üldözze a zsákmányt. Egyes helyeken, különösen a folyókon, polynyák képződnek, amelyeken keresztül az áramlat értékes oxigént hoz, és egy nagy meg is maradhat a közelükben, a jég szélén.
Horgászhely
Lehetetlen egyetemes ajánlásokat adni a horgászhely kiválasztásához. Itt több tényező is számít:
- A menedékhelyek jelenléte;
- Oxigén jelenléte a vízben;
- Jó láthatóság;
- A rengeteg apró hal, amivel helyettesíthető a csuka;
- Viszonylagos csend és biztonságérzet a halászok részéről.
A jég alatti szürkületben csak 4 méteres mélységben lesz jó látási viszonyok, és a legjobb, ha sekélyebb területeken keressük ezt a ragadozót. Nincs értelme 4-5 méternél mélyebben horgászni. Mélyebb területeken az élő csalit nem szabad teljesen a fenékig engedni. A helyzet az, hogy a csuka gyakran a mélyben áll, és keresi a fent hancúrozó zsákmányt. Ott jól látható, főleg, hogy nyáron is hasonló vadászati stílust mutat, amikor a termoklin határ alól alulról vadászik.
Az oxigént a nappali órákban olyan növények szállítják a vízbe, amelyek februárra már befejezték az elpusztulást, és a következő életciklust kezdik, és készülnek a nyárra. Az egynyári és évelő algák egyaránt jó búvóhely és oxigénforrás. Az alkonyat beköszöntével, amikor már kezdik felszívni az oxigént a vízből, a ragadozó megpróbálja elhagyni a benőtt helyeket.
A horgásznak mindenekelőtt az „erős” helyekre kell figyelnie. Bokrok, gubacsok, elöntött cölöpök, rönkök, alul kövek – mindezek természetes menedékhelyek, amelyek, ha nem segítik elő a ragadozó teljes elrejtőzését, legalább részben be tudják zárni. Az ilyen „erős” helyeken általában a kis dolgok is elegendőek.
A csukák azonban inkább a nagy halakat kedvelik. Képes lenyelni és megemészteni a saját súlyának felét kitevő élő csalit, egytizede pedig a szokásos prédája. Ezért egyáltalán nem szükséges, hogy egy csukavadászatra alkalmas zónában csak egy apróság, egy ivadék legyen. Gyakran előfordul, hogy egy ragadozó nagy csótány, keszeg, sőt keszeg fürtjeihez közeledik. Egy száz grammos élő csali, elég nagy, egy kilogramm ragadozó tápláléka lesz. Ez a méret a leggyakoribb a februári téli szezonban.
A csend és a biztonságérzet egy másik fontos tényező. Meglehetősen nehéz elkapni egy csukát, amikor folyamatosan lyukakat fúrnak. A legjobb, ha elhagyjuk a gerendák elhelyezésének helyét, sötétítjük őket, és a nyomokat bepúderezzük hóval, amelyek alulról is jól láthatók. Ha sokat tapossz a lyukak körül, akkor észrevehetően több fény keletkezik a jég alatt, és a ragadozó elkerüli az ilyen „gyanús” helyeket. A halászat során a csendet is be kell tartani.
A berendezés kiválasztása zherlitsy. Hogyan készítsünk zherlitsát saját kezűleg.
A Zherlitsa a téli csukafogás fő és legismertebb módja. Csukás csúszdának a legjobb kialakítása a hagyományos, a lyukat fedő kerek lappal és jelzőzászlóval. Ez a kialakítás lehetővé teszi nemcsak mindenféle felszerelés használatát, rugalmas beállításokat, a fogaskerék érzékenységének megváltoztatását, hanem a harapás nyomon követését is.
A téli horgászat során a zherlitsa harapásának nyomon követése a siker egyik kulcsa. A csuka télen óvatosan viselkedik, lassan ragadja meg a zsákmányt. Miután megragadta az élő csalit, kihúzott farkával kinyitja a szájában, és lenyeli a fejéből. Lassan is nyel, nem úgy, mint nyáron. Elegendő ideje van, hogy megtapintsa a horgot, a durva huzalt, megszúrja és kiköpje az élő csalit. Ezért a horgásznak időben fel kell futnia, és vágnia kell. Ebben az esetben a hal nem jön le.
Azonban gyakran használnak önbevágásra tervezett szellőzőnyílásokat. Ezeket könnyű saját kezűleg elkészíteni, míg a hagyományos zászlókat könnyebb megvásárolni. A legegyszerűbb szellőző a lyukon átfektetett bot, amelyre egy vastag drótdarabot kötnek, majd egy horgászzsinórt élőcsali felszereléssel. A huzalra azért van szükség, hogy amikor a lyuk lefagy, csákánnyal, csatabárddal vagy késsel megtisztítható legyen anélkül, hogy félne a zsinór elvágásától.
A szellőző berendezéssel kapcsolatban el kell mondani, hogy a lehető legegyszerűbbnek kell lennie. Ügyeljen arra, hogy olyan pórázt tegyen, amelyet a csuka nem haraphat. A legjobb, ha ólomanyagból készült hajlékonyakat használunk, de legrosszabb esetben a közönséges drótok is megfelelőek. A horgot általában két pólóba helyezik, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy egy csuka szájával átvágják a porcot. Két horogról gyakorlatilag nem tudja büntetlenül feltörni az élő csalit, kevesebb lesz a halgyűjtés, üres kapás, mint egy.
A legjobb, ha a halat a hátúszó szélére, az anális úszóra, az ajkakra helyezi, elkerülve a nagy csontok vagy szervek sérülését, de úgy, hogy ne szakadjon le. Ne használjon olyan felszerelést, amely átmegy a kopoltyúkon, és állítólag nem sérti meg az élő csalit. Valójában az élő csali sokkal kevésbé fut rajtuk, mint a felfeszített uszony, mivel a hal kopoltyújának sérülése fájdalmasabb, mint a szivacs vagy az uszony sérülése, és még a légzést is zavarja.
Egyéb horgászmódszerek
A szellőzőn kívül még sok más módja is van csukafogásnak.
A rákon
Oroszország európai része számára a módszer meglehetősen egzotikus. A Távol-Keleten, Szibériában azonban széles körben használják. A rák egy speciális csali, mint egy kiegyensúlyozó, de a tetején lapított, és három-négy horoggal rendelkezik, amelyek különböző irányokba nyúlnak. A rák játéka nagyon sajátos, kitart a pályán. Sekély, akár két méteres mélységben horgásznak olyan helyeken, ahol az áramlás nem túl gyors.
A kiegyensúlyozón
A kiegyensúlyozóval való halászat jobban ismert a halászok számára, külföldön és Oroszországban is gyakorolják. A csukakiegyenlítőnek elég éles mozgásúnak kell lennie. Még a sekély vízben is használnak nagy tömegkiegyenlítőket, amelyek eltávolodnak, gyorsan visszatérnek, és néhányan dupla vagy hármas hurkot is készítenek. A kiegyensúlyozó optimális formája lapos fejű, például „uszony” vagy hasonló. Gyakran fém farkú egyensúlyozót tesznek fel, mert a csuka elég élesen veszi a csalit, és leharapja a farkát.
A kiegyensúlyozót a kapcson keresztül kell behelyezni, és erős pórázt kell használni. A horgászzsinórt arra használjuk, hogy a csukát könnyen bejusson a lyukba.
Ez általában sokkal nehezebb, mint a süllő, mert ezek a halak hosszúak. Ha a damil vékony, akkor nehéz lesz elindítani, és még széles kiegyensúlyozóval is a szájban, és sok összejövetel lesz. Egy horog, amelyet folyamatosan magával kell cipelnie, valamint egy 150 mm-es jégcsavar megóvja Önt a leszállástól.
pergetett
Jelenleg a pergetős horgászatot ritkán használják, mivel a csuka hatékonysága szempontjából a pergetők rosszabbak, mint az egyensúlyozók, a rattlinek és más modern csalik. Aki azonban „emlékezni szeretne a régi időkre”, akkor nyári kanalakat foghat, játszhat velük, mint a vitorlázó pergető. A „Storleg” és a „Rapala” pergető ebben a minőségben kiválóan megmutatkozik, súlypontjuk az ellenállási terület közepén van, jól játszanak ősszel és ritkán borítják el a damil dobáskor.
Horgászat sorrendje
Fel kell készülni a csuka horgászatára. Ha a zherlitsy-be mennek, célszerű legalább öt csalicsalit vásárolni, hogy reggel azonnal be lehessen tenni. Horgászathoz kívánatos egy nagy jégcsavar, 150 vagy 130 mm, félkör alakú pengékkel. A félkör alakú kések a legjobbak a lyuk dörzsölésére, ha a hal nem fér bele. A lapos, és még inkább a lépcsős kések rosszabbul bírják ezt.
Mindenképpen vigyél magaddal összecsukható táskát. A legjobb a kabáthoz rögzíteni, hogy mindig kéznél legyen. A gaffon kívül a horgásznak legyen kéznél egy ásítása és egy elszívó is. Elég nehéz kivenni a horgot a csuka szájából anélkül, hogy a fogai megsérülnének. Veszélyesek a csuka szájsebei, a víz tele van fertőzésekkel, könnyen lehet erysipela a kezedre, vagy még rosszabb.
Távozáskor meg kell határoznia azokat a helyeket, ahol a ragadozó lehet. A legjobb, ha nem túl nagy, legfeljebb két méteres mélységben horgászunk. Ha teljesen ismeretlen a tározó, akkor a szellőzőnyílásokat szélesre állítják, ezen felül megfogják a ragadozót a kiegyensúlyozón, megfogják az élő csalit a szellőzőkhöz. Ha ismerős a tározó, a szellőzőnyílásokat arra a helyre kell elhelyezni, ahol a harapások voltak. Általában a szemétlerakók közelében van a mélységig. A vadásznő szeret egy kicsit lejjebb állni, és várja, hogy a hal kikerüljön a látóteréből. Ügyeljen arra, hogy elkapja a gubacsokat, elárasztott rönköket vagy más természetes menedéket.
A horgászat technikája
A zherliteknél a horgásztechnika rendkívül egyszerű. Úgy helyezzük el, hogy 5-6 méter távolságra legyenek egymástól, ha csuka a hely, vagy 20-30 méter távolságra, ha csak azt akarják tudni, hogy van-e itt hal. Utána mennek csukát fogni kiegyensúlyozón vagy csalin, süllőt, élőcsalit, de úgy, hogy a szellőzők szem előtt maradjanak. A téli csendben azonban 50-70 méterről egy kattanás hallatszik a zászlóból.
Ha kiegyensúlyozón fogsz, akkor a lerakóhelyen egy kicsivel célszerű lyukakat fúrni, hogy a csali folyamatosan a ragadozó láthatósági zónájában lógjon. Előfordul, hogy az asztalokon vadászik.
A játék a lyuk felszínéről indul, fokozatosan leengedve az egyensúlyozót az aljára, majd feljebb emelve. Nagyon hosszú szünetek vannak. Ha 10-15 dobás után nem volt kapás, akkor nem kell várni, lyukat kell cserélni. Gyakran lyukakat fúrnak, 5-6 méterenként, mivel a csuka egyenként áll, és lehetetlen egy csukacsapatot azonnal a vadra csábítani.
egyes funkciók
Nem szabad elfelejteni, hogy a csuka nem iskolahal. Gyakran előfordul azonban, hogy egyszerre több harapás is van a szorosan elhelyezett szellőzőnyílásokon. Ezt „ragadozó kilépésnek” hívják. Az a tény, hogy ez a hal hosszú ideig egy helyen állhat, és nem fogható. És hirtelen, egy bizonyos időszakban, úgy dönt, hogy vadászik, és mindezt egyszerre. Hogy ezt mi okozta, az nem világos, de érdemes megjegyezni a hozzávetőleges megjelenési időt és helyet, a jövőben szinte biztosan megismétlődik a helyzet.
Biztonsági intézkedések
Csuka horgászathoz mindenképp vigyünk magunkkal kést, ásítást kihúzóval, horgot, jódot és kötszert. Gyakran előfordul, hogy a csuka mélyen lenyeli a csalit. Nehéz a kinyerése, ezért késsel kell levágni a horgászzsinórt és már otthon ki kell húzni. Annak érdekében, hogy a hal ne szenvedjen, a legjobb, ha az összes kifogott csukát elpusztítja úgy, hogy ugyanannak a késnek a nyelét a fej hátsó részébe üti. A finn halászok által használt csukabotot Sabaneev írta le.
A ragadozók, fogaskerekek vagy fúrók fogainak vágásához kötszer és jód szükséges. Veszélyes hiba abban reménykedni, hogy a hidegben egy kis sebből származó vér magától eláll. Itt csak egy feszes kötés kötéssel menthet meg. A szerző egy alkalommal sok vért vesztett, megvágta az ujját egy fúró pengéjén, amikor az három órán keresztül kifolyt az ujjából, és nem állt meg a súlyos fagyban.
Február végén polynyák jelennek meg a jégen. Az esőzések során az olvadások beköszöntével a jég vékonyabbá válik. Horgászatkor mindenképpen vigyél magaddal vízimentőt. Ez az egyszerű eszköz segít a meghibásodott horgásznak segítség nélkül kiszállni, kis súlyú és szinte nem foglal helyet a poggyászában. A legjobb, ha együtt megyünk horgászni, és viszünk magunkkal egy kötelet, hogy segíthessünk egy barátunknak.