Etető kezdőknek

Sokan ismerik és használják a szokásos forgó alsó fogaskereket (köznépben kidobott). Pergetőbotból, orsóból, horgászzsinórból, adagolóból és horogból áll. Segítségével a parttól megfelelő távolságra szállíthatja a csalit felszereléssel (a hinta erősségétől és a bot hosszától függően). Régóta ismert, hogy semmi sem tart örökké, és megvan a modernizáció elve. A megszokott falatokat egy új, „etető” nevű kellék váltotta fel. Sokan azonnal átképeztek rá. Mi az a feeder kezdőknek?

Működési elve ugyanaz. A felszerelt etetőt horoggal dobja a parttól a lehető legtávolabbra, állítsa be helyesen a kapásjelzőt és várjon. Tetszés szerint többször is újraírásra kerül sor annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megtalálják és elkapják a trófeát.

Mint kiderült, a feeder rúdnak számos előnye és hátránya van:

• több cserélhető hegy található (egyben kapásjelző is), aminek köszönhetően alkalmazkodhatsz a horgászkörülményekhez (bármilyen szél és áramlat mellett). A felszerelt felszerelés súlyától függően is változtathatók, és a felszerelésnek is maximális érzékenységet tudnak adni, amivel a hal legkényesebb falatát láthatja. Például kapásjelző berendezést (harang, pálca) is fel kell szerelni a pergető szerelékekre, ami nem elég pontos;
• az ilyen hegyeknek köszönhetően a feederbot hosszabb, mint a hagyományos pergetőbot, ezért hosszabb a dobása;
• mindenféle jelzőberendezés használatakor, beakasztáskor a zsákmány összegabalyodása és elvesztése, néha törés következik be;
• abban különbözik a fenékfelszereléstől (dobjon néhány darabot, és várjon) abban, hogy feeder használatakor lehetőség van a horgásztaktika megváltoztatására, a hal aktivitásához igazodva;
• az etetővel rendelkező horgász sokkal kevesebb helyet igényel, mint egy pergető. Tehát, mint már megértettük, a „Feeder” egy modernizált pergető berendezés, amelynek különbsége egy érzékeny hegyű bot formájában van, amelyet kapásjelző eszközként használnak, és fel van szerelve feeder feederrel is, hogy vonzzák. hal. Mi szükséges az adagolók felszereléséhez?

rúd

A fő különbség ez a bot és a pergető bot között, hogy több kis gyűrűje van, amelyek átengedik a zsinórt, ezek kis tartókra vannak rögzítve. A készlethez cserélhető hegyek tartoznak (változatos lágyságuk), különböző súlykategóriájú csali szállítására szolgálnak és kapásjelző eszköz.

A feederbotok három osztályba sorolhatók: könnyű (light-light), közepes (közepes-közepes), nehéz (nehéz-nehéz). Egy külön osztályba felveheti az ultrakönnyűeket, amelyeket pickereknek is neveznek, valamint a szupernehézeket, amelyeket nagy távolságra való horgászatra terveztek, nehéz adagolókkal.

Általános szabály, hogy az eladók segítenek kiválasztani a költségvetési lehetőséget egy rúd, középosztály számára. Ez a legsokoldalúbb, könnyen adaptálható a legtöbb horgászati ​​körülményhez. Ezenkívül a rúd kiválasztásakor figyelni kell a tesztre. Ez egyenesen arányos lesz az osztállyal. Például könnyű tészta 40 grammig, közepes 40-80 gramm, nehéz 80 grammnál nagyobb.

A horgászat során felmerülő problémák elkerülése érdekében a legjobb, ha nem lépi túl a teszt felső határát (10 g-mal kevesebbet kell felszerelni), mivel a gyártó általában túlbecsüli a maximális súlyt.

Az etető alja 3 vagy 4 részből áll, teljes hossza 2-4,5 méter. Annak érdekében, hogy a harapás a leginkább észrevehető legyen, a hegyet élénk színekkel festik. A bot hosszát a horgászat helyétől és a dobási távolságtól függően választjuk ki. Ha nem akar 100 méterig dobni, akkor elegendő egy adagolót használni, amelynek hossza három-négy méter.

Horgász zsinór

Fő vonal. Az adagoló felszereléséhez használhat mono és bármilyen fonott zsinórt. Kis távolságú horgászat esetén a monofil a megfelelőbb, tulajdonságai közé tartozik az enyhe nyújthatóság, valamint a hal rántásának kisimítása. A beakasztás és a harapás láthatósága esetén semmilyen negatív tulajdonság nem tűnik fel.

Kisméretű halak kifogásakor 0,16 és 0,2 milliméter közötti zsinórátmérőt célszerű használni, ha egy kilogrammnál nagyobbat, például keszeget 0,2 és 0,25 milliméter között. Ha olyan tóba megy, ahol egy tó etetőjén trófeás pontyot lehet fogni (több mint 3 kg), jobb, ha nem használja. Valójában az ilyen példányok harapásakor egy függőlegesen elhelyezett rudat gyűrűvé hajlítanak.

Ha az öntést nagy távolságra végzik, a legjobb egy 0,1–0,16 milliméter átmérőjű fonott damil használata. Ezen túlmenően, a fonatnak nulla nyúlásúnak kell lennie, hogy a harapási lendületet átadja a felső résznek.

Miért a legjobb vékony zsinórt használni az adagolón?

1. egyre jobb casting lesz
2. minden áramban kisebb lesz az ellenállás, a berendezést kevésbé szállítják lefelé, és tisztább lesz a harapás.
3. érzékeny és finom felszerelés, egyszerű, kellemes horgászat.

Tekercs

Az adagolóhoz egy típusú tekercset használnak - tehetetlenség nélküli. A legfontosabb, hogy jó minőségű és megbízható legyen, hiszen a horgászat gyors tempóval jár. Természetesen bármilyen pergető orsót használhat, de a legjobb, ha egy meccshorgászatra tervezettet vásárol. A készletük tartalék sekély orsókat tartalmaz, és az áttétel megnövelt. Az ilyen orsó orsója segít megakadályozni, hogy vékony zsinór átessen a tekercsek között.

Egyáltalán nem lesz felesleges, ha a tekercs baitrunner rendszerrel rendelkezik. Ez egy olyan rendszer, amely képes azonnal átkapcsolni a súrlódó féket az üzemmódból a minimálisra, amellyel a damil szabadon maratható és fordítva. A jövőben segít elkerülni a problémákat a teszttrófea harapásakor. Valóban, ilyen pillanatban a rúd leeshet az állványról, és a vízbe húzódhat.

Etetővályú

A feeder feedernek egy feladata van, hogy az előkészített csalit a horgászszektorba juttatja, lehetővé tegye annak teljes kinyílását, halakat vonzzon és egy adott ponton tartson. Lehetnek négyzet alakúak, kerekek, oválisak, további súllyal vagy anélkül.

A feederbotokhoz többféle feeder létezik:

• kiinduló takarmány;
• hosszú dobás;
• Állóvíz;
• a tanfolyamon való táplálkozás.

Kezdő etetésre tervezett etetővályú

A sejtek méretében és méretében különbözik a többitől. Cormacsjai tisztességesek és nyitottak, a háló nagy. Az ilyen etetőből származó csalit gyorsan ki kell mosni, akkor használják, ha lehetetlen kézzel dobni a csalit.

Amikor egy ilyen adagoló eléri az alját, éles vágást kell végezni. Gyorsan letisztul, és készen áll a következő szereposztásra. Ezeket többször kell elvégezni, 5-től 10-ig.

Etető állóvízi horgászathoz (előetetés)

Általános szabály, hogy ez pontosan ugyanaz, mint az előző, csak kisebb. A fő elem itt a sejtek, a csalit fokozatosan kell kimosni és egy adott szektorban tartani a halat. Nem mindegy, hogy milyen formában lesz.

Etetővályú az árammal való tápláláshoz

A legfontosabb itt a forma. A háló kicsi, a farok laposak, az alja súlyozott. Használható teljesen zárt cellaként és félig zárva. Célja, hogy egy adott területen csalit tartson.

Távolsági adagoló

Úgy néz ki, mint egy tollaslabda. A kormak (elülső szállítmány) egyik részéhez gömb alakú rakomány van rögzítve, amelyet egy kerek adagoló követ. Öntéskor pontosan úgy viselkedik, mint egy tollaslabda. Ennek köszönhetően 25, 30%-kal távolabb dobható, ellentétben a szokásos, hasonló súlyú.

horgok

Az etető horgát attól függően választják ki, hogy milyen halra van hangolva. Ennek ellenére a feederhorgászat többnyire sportnak számít, és ennek megfelelően a horgokat az esetek több mint 80% -ában kicsire kell kötni (5-ös méretig). Természetesen, ha a keszeget, a nagy pontyot vagy a pontyot részesíti előnyben, akkor a horognak egyeznie kell, illetve a mérete legyen nagyobb, mint a 6-os.

Szabadság

Etető póráz készítésekor a damilnak a legjobb minőségűnek, vékonynak, tartósnak és a vízben láthatatlannak kell lennie. A megtakarítást itt nem értékelik. Abban az esetben, ha monofilt használunk, annak a tározó aljának színéhez hasonlónak kell lennie, ahol horgászni készül. Természetesen az egyik legjobb póráz a fluorocarbon. Nem olcsó, de a megtakarítás kedvéért kis orsók vannak, mindössze 20-50 m hosszúak. Egy ilyen póráz szinte láthatatlan és tartós lesz. A horgászat eredményeként beállíthatja a póráz hosszát és vastagságát. Nem lesz felesleges gumi adagolóbetétet készíteni a főzsinór és a póráz közé. Ez lehetővé teszi a legvékonyabb zsinór használatát, valamint párnázást biztosít a hal rántásakor.

Feeder harapás riasztások

3 típusa van: hangos, vizuális és kombinált. Munkájuk elve: inga, fény (szentjánosbogár), bólintás, hang (harang, csengő, csörgő), elektronikus.

inga

Szerelvénye műanyag csőből készült, melynek egyik oldalán egy fém hurok található (beépítési sorrend, a fogantyúhoz legközelebbi gyűrűn), a másik oldalon egy kis hordó, már nagy hurokkal, amely rögzítővel van rögzítve. csattal, közvetlenül a damilhoz. A gravitáció hatására a hordó megereszkedik, harapáskor felemelkedik vagy süllyed. Az ilyen kapásjelzőknek résekkel kell rendelkezniük, hogy az éjszakai horgászat során egy könnyű kapszulát (kémiai elemmel és gumikamrikus kapszulát) helyezzen be.

Bólint

Ez közvetlenül magának az adagolónak a hegye, amely a zsinór meghúzásakor meghajlik. A harapás során vagy meghajlik, vagy kiegyenesedik, és ez alól a rángatózás sem kivétel.

hang

Ez lehet harang, csengő vagy csörgő, amelyeket közvetlenül az etető vagy a horgászzsinór legvégére rögzítenek egy rugalmas szalag vagy egy klip segítségével.

Elektronikus

Ez egy egész rendszer, amely nem csak hangjelzést tud adni a kapásjelről, hanem a telefonnak vagy például egy walkie-talkie-nak, személyhívónak is. Ebben az esetben a damil rögzítve van a jelzőeszköz érintkezői között, a feszültség megváltoztatásának pillanatában hangjelzés történik.

Rúdállvány

Ha nem akar kellemetlenséget okozni feederbottal horgászat közben, akkor a legjobb, ha megvásárolja vagy készítsen magának állványt. A rúd kívánt helyzetbe történő rögzítésének szükséges része. Neki köszönhetően a harapás kontrollált, kényelmes, egyszerű és könnyű.

A legegyszerűbb állvány lehet egy közönséges csúszó csúzli horgászbotokhoz, valamint a parton fekvő fa csúzli. De ez nem a legjobb megoldás. Végül is csak rövid pergető botokhoz alkalmasak.

Az üzletekben vásárolhat földbe szerelt csikktartókat, valamint mindenféle állványt (bot-pod) egy vagy több pergetőbothoz. Kívánt esetben elektronikus kapásjelzőkkel is felszerelhetők. A több (három-négy) támasztópontnak köszönhetően jó stabilitást élveznek, magasságuk a horgászkörülményekhez igazodik.

Feeder csali előkészítése

Minden horgász tudja, hogy a megfelelő csali és etetőanyag a kulcsa a sikeres horgászatnak és a jó trófeákkal való hazatéréshez. Ez alól a feeder csali sem kivétel. Feladatai közé tartozik a halak becsalogatása, érdeklődése és hosszú időn keresztüli megtartása a kívánt horgászhelyen.

Lehetőségként kalácsot, párolt takarmányt, mindenféle zabkását (köles, borsó, búzadara, zabpehely stb.) vehet alapul, vagy a legegyszerűbb, ha kész keveréket vásárol egy boltban. Hozzáadhat némi csalit is a csali összetételéhez, amelyet állítólag horgászatra használnak (vérféreg, apróra vágott férgek, kukac és még sok más).

A csali elkészítése minden halász egyéni tudománya. Mindenki használja a receptek valamilyen rejtett, személyes titkait, amelyeket horgásztapasztalat igazolt.

Az etetőhöz való csali készítésekor figyelembe kell venni a tartályok számos tényezőjét, amelyekben azt használni fogják. Ez is hasznos lehet, a feederhorgászat enciklopédiája. Figyelembe kell venni:

1. Az áram erőssége. Attól függően, hogy mi (erős vagy gyenge), ki kell választani a megfelelő viszkozitást és súlyt. A csali nehezebbé tétele érdekében súlyzó komponenseket adhatunk a konzisztenciájához (például zabkása, kevés agyag). A viszkozitás a csaliban lévő víz mennyiségétől függ, minél több folyadék, annál jobban penészedik.
2. A fenék színe és szerkezete. A csali élénk színei képesek elriasztani és óvatossá tenni a halakat. A csalinak általában három árnyalatúnak kell lennie: világos, homokos tavakhoz való, sötét, iszapos aljú és közepes (piszkosszürke), kombinált aljú. Ezenkívül a csali természetes színe sem lesz felesleges.
3. Javasolt parkolóhelyek. Mint tudják, a hal folyamatosan mozog, nem áll egy helyen és ugyanabban a mélységben. Ezért ahhoz, hogy a fenékre vonzzák, szükséges, hogy a csali valahol a víz közepén kezdjen szétesni, és egy csótát hagy maga után. Ezt úgy érhetjük el, hogy a keveréket enyhén telítjük levegővel, vagy könnyű adalékanyagok hozzáadásával, vagy úgy, hogy nem áztatjuk a készítményt.
4. A vadászott halak preferenciái. Attól függően, hogy nagy vagy kis halakat fogunk, megfelelő méretű csalidarabokat kell használni. Például a csótány esetében ezeknek a részecskéknek jól őröltnek kell lenniük, pontynál vagy keszegnél pedig nagynak kell lenniük (például borsó vagy kukorica).

Bármilyen csalihoz használhat természetes (illatos olajok) vagy mesterséges ízesítőanyagokat. A legfontosabb dolog az, hogy ne vigyük túlzásba őket, mivel a túl erős szag nem vonzza, hanem éppen ellenkezőleg, elriasztja a halat.

Valójában a feederen való horgászat nagyon izgalmas és dinamikus, inkább sporthorgászatra hasonlít, mint közönséges horgászatra.

A legfontosabb dolog a horgászat helyének kiválasztása. Néha szinte az egész víztestet be kell járnia, hogy megtalálja. Tisztának kell lennie a gubancoktól, bozótoktól és mindenféle akadálytól, amely kényelmetlenséget és kényelmetlenséget okoz a dobás, a beakasztás és a harc során. Fontos lesz meghatározni, hogy milyen erős az áramerősség és az alsó színséma.

Miután kiválasztotta a helyet, össze kell gyúrnia a csali keveréket. Ehhez mindig jobb, ha abból a tározóból vesz vizet, ahol horgászat folyik (nem árul el ijesztő aromákat). Vizet apránként adunk hozzá, hogy a keverék konzisztenciája alaposan összekeveredjen, ne legyen viszkózus és ne legyen morzsás. Ezután körülbelül 20-30 percet kell hagynia a duzzadásra és a vízzel való impregnálásra.

Szerelvényt veszünk, forgót rögzítünk rá, majd az etetővel megegyező súlyú süllyesztőt csalival, több próbakérést teljesítünk. Ennek köszönhetően meghatározzák a hozzávetőleges mélységet, az áramlatot, az alsó domborzatot és a horgászat során előforduló mindenféle interferencia jelenlétét. Ugyanoda a dobáshoz van egy kapocs az orsón a horgászzsinór rögzítéséhez. Használhatja vagy jelölőt.

Eltávolítjuk a süllyesztőt, a forgóhoz etetőt (futófelszerelést) rögzítünk, megtöltjük csali keverékkel és többször bedobunk a horgászszektorba. Ez azért történik, hogy elcsábítsa a halat.

Kezdetben minden szerelési szabályt magas színvonalon kell teljesíteni. Minden gyűrűnek egyenletesnek kell lennie, nézzenek egymásra. Az adagolót a tetejére kell húzni úgy, hogy a damil hossza ne legyen több 1 méternél. Ugyanakkor az orsó kauciója nyitva van, így a damil könnyen leugorhat az orsóról.

Öntés technika

Az adagolót a dolgozó kézbe veszik, a tekercs közelében. Attól függően, hogy jobbkezes vagy balkezes. A mutatóujjnak nyomnia kell a vonalat a rúdhoz. A másik kéz a fogantyú végén fekszik.

A botot hátrafelé mozgatjuk, miközben az orsó felfelé áll. az adagoló lelóg, a tetejét kissé meghajlítva. Próbálja érezni a súlyát. Szemrevételezéssel ellenőrizze, hogy nincs-e átfedés a damil tetején.

Nevezetességet, horgászhelyet keresünk. Ezután egy gipsz készül, hirtelen mozdulatok nélkül. Lassan és simán, miközben az egyik kéz a mellkas felé mozdul, a másik pedig (amely az orsó közelében van) kiegyenesedik, a mutatóujj elengedi a horgászzsinórt, figyeljük az etető repülését. Várunk néhány másodpercet, míg lesüllyed az aljára, a damil egy szakaszon feltekerjük.

Az adagolórudat állvány segítségével kétféleképpen szerelheti fel – függőlegesen és vízszintesen.

Általános szabály, hogy a függőleges telepítés alkalmasabb folyókhoz és tározókhoz, ahol van áram. A szerelék elhagyása után az adagolót függőlegesen az állványra kell helyezni, hogy alacsonyan álljon. Ugyanakkor a damil jelentős része víz alá bújik, és a szél minimálisan érinti.

A tekercset úgy kell feltekerni, hogy a hegye kissé meg legyen hajlítva.

Vízszintes felszerelés esetén az adagolót a vízzel párhuzamosan kell elhelyezni. A zsinórt úgy kell feltekerni, hogy a bot hegye tisztességesen meg legyen hajlítva a víz irányába.

Fontos megjegyezni, hogy ha több etetőt használ a horgászathoz, akkor ne kísérletezzen (egy módon, más módon), a telepítés ugyanaz.

Kocogás

Ha feederrel horgászunk, akkor a horog gyors formájú legyen, de fontos, hogy ne hirtelen mozdulatról legyen szó. Függőleges felszerelés esetén átlósan felfelé és oldalra kell vágni. Vízszintes elrendezéssel felfelé és a part felé íveljen.

Ha a horgászatot 25 m-nél nagyobb dobással és mono-zsinórral végzik, annak észlelése szükséges. Ez a következőképpen történik, megtörténik a beakasztás, a tekercset kétszer vagy háromszor görgetik, és a beakasztást újra végrehajtják.

játék

Egy jól bevált felszereléssel és egy erős horgászzsinórral nem lesz gond a verekedéssel, apróságokkal. Amikor egy teszttrófea találkozik, és az adagoló finoman van felszerelve, ki kell húzni a „kiszivattyúzás” módszer szerint. A játék úgy történik, hogy a halat egy bot segítségével magunk felé húzzuk, miközben az orsó nem működik. Amikor a bot hegye a vízbe ereszkedik, vissza kell tekerni a zsinórt. Ebben az esetben az orsó nincs túlterhelve, és minden munka egy legyengült damilon történik. Az ilyen mozgások megismétlésekor a hal fokozatosan elfárad, és a partra kerül.

Fontos emlékezni! Játék közben semmi esetre sem szabad a rudat függőlegesen felemelni. Ez a hegy eltörését okozza. Ez nem csak kezdőkkel, de még tapasztalt halászokkal is előfordul. A vízszintes felülethez képest legfeljebb 80°-os szöget célszerű használni.

Tippek tapasztalt horgászoktól

Azok számára, akik úgy döntenek, hogy feeder horgászatra váltanak, a következőket kell tudniuk:

• válassza ki a megfelelő rudat a tartálynak megfelelően;
• az aktív horgászat taktikáját kell alkalmazni, a csalit újra kell dobni, legfeljebb 10 perces időközönként;
• horgászat előtt helyesen kell kiválasztani és előkészíteni a csalit és a csalit, a horgászat helyétől függően;
• a legjobb, ha egy horoggal szereljük fel, több használata állandó összegabalyodáshoz vezethet;
• nem szabad elfelejteni, hogy ez nem egy pörgő fenékszerszám, hanem finomabb, és finom megközelítést igényel.