Anne Tyler, a családi krónikák mestere párbeszédből, pszichológiai csomópontokból, családi konfliktusokból és együttérzésből alkotta meg a Kék fonal orsója című akronológiai regényt.
A boldogtalanná válásnak biztos módja van: szenvedélyesen és szenvedélyesen vágyni valamire, kételyek ismerete nélkül. A Whitshank családban Junior dédapa üzletet és luxusotthont akart Baltimore-ban a nagy gazdasági világválság közepén, Linnie Mae dédanya pedig feleségül akarta venni dédnagyapját, annak ellenére, hogy 13 éves volt, és elszökte tőle a fél országot. Mindketten bármire képesek, ha az a fő célt szolgálja – fáradhatatlanul dolgozni, várni és kitartani, megszakítani a családi kötelékeket és eldobni a felesleges emlékeket (Junior így próbálja elfelejteni falusi származását, fényes kékre maratva a „falut” színt a valóságból élete végéig). Ezek a csodálatos emberek minden percben a legjobb szándékkal és apró dolgokkal kínozzák magukat és szomszédaikat, és az életet bravúrrá vagy kínzássá változtatják. Ugyanerre tanítják majd gyermekeiket, unokáikat, még az örökbefogadottat is: Sztem tüzes utópisztikus álma, hogy családdá váljon. Milyen makacsul törekszik érte, sokkal inkább Whitshank lesz, mint a többi unoka.
Anne Tyler, a családi krónikák mestere dialógusból, pszichológiai csomópontokból, családi konfliktusokból és együttérzésből készített egy akronológiai regényt. Nagyon csehovian alakult: mindenki fáj, mindenki sajnál, senki nem hibás. Az emberek (és mi is) makacsok és kegyetlenek, a tetteik következetlenek és önzőek, ez fájhat, igen, ez így van. Ann Tyler emlékeztet bennünket, hogy ezt nem rosszindulatból tesszük. Mély okai vannak annak, hogy így viselkedjünk, és nem másként, és minden pillanatban megteszünk mindent, amit csak tudunk, és minden megnyilvánulása méltó a szeretetre. De a fő kérdés – van-e értelme szenvedélyesen akarni valamit? - megoldatlan marad.
Néha úgy tűnik, hogy ez a munka, lakás, ember boldoggá tesz bennünket. Kimászunk a bőrünkből, megkapjuk, amit akarunk – de nem, ez csak a birtoklás öröme. Az amerikai álom valóra válik, de mi értelme. Rossz célon vagyunk? nem mentél oda? Nincs "ott"? Tyler nem tanítja, mit kezdjen ezzel a szörnyű konfliktussal. A megszállottság és az apátia, a függőség és a közömbösség közötti arany középút megtalálása személyes feladatunk.
Kék szál orsó Anne Tyler. Nyikita Lebegyev fordítása angolból. Phantom Press, 448 p.