Erdei csiperkegomba (Agaricus silvaticus) fotó és leírás

Erdei gomba (Agaricus sylvaticus)

• Agaricus silvaticus
• Tépett galóca
• Agaricus haemorrhoidarius
• Véres agaricus
• Agaricus vinosobruneus
• Psalliota sylvatica
• Psalliota silvatica

taxonómiai története

A híres német mikológus Jacob Christian Schaeffer (Jacob Christian Schaeffer) 1762-ben írta le ezt a gombát, és a jelenleg elfogadott tudományos nevet az Agaricus sylvaticusnak adta.

Alternatív írásmód „Agaricus sylvaticus» — «Agaricus silvaticus” ugyanolyan gyakori; ezt az „elírást” preferálják egyes szaktekintélyek, köztük Geoffrey Kibby (a Field Mycology brit tudományos folyóirat főszerkesztője), és ezt az írásmódot használják az Index Fungorum-on. A legtöbb online forrás, köztük a British Mycological Society is az űrlapot használjailvaticus».

fej: átmérője 7-12 centiméter, ritkán 15 cm-ig. Eleinte kupolás, majd szélesedik, amíg szinte lapos nem lesz. Felnőtt gombáknál a kalap széle enyhén kanyargós lehet, néha egy magántakaró apró darabjai vannak. A kupak felülete világos vörösesbarna, középen dúsabb, szélei felé világosabb, vörösesbarna koncentrikusan elrendezett rostos pikkelyekkel borított, középen kicsi és szorosan összenyomott, nagyobb és kissé lemaradva – a széleken, ahol a bőr látható a pikkelyek között. Száraz időben repedések jelennek meg.

Hús a kalapban vékony, sűrű, a vágáson és megnyomva gyorsan bepirosodik, egy idő után a pirosság eltűnik, barna árnyalat marad.

lemezek: gyakori, tányérral, ingyenes. Fiatal példányokon (a fátyol felszakadásáig) krémes, nagyon világos, majdnem fehér. Az életkor előrehaladtával nagyon gyorsan krémszínűvé, rózsaszínűvé, mély rózsaszínűvé, majd sötét rózsaszínűvé, vörössé, vörösesbarnává válnak, egészen sötétre.

Láb: középső, 1-1,2-1,5 cm átmérőjű és 8-10 cm magas. Sima vagy enyhén ívelt, a tövénél enyhe megvastagodás. Világos, világosabb, mint a sapka, törtfehér vagy fehéresbarna. A gyűrű felett sima, a gyűrű alatt kis barnás pikkelyek borítják, felső részén kicsik, alul nagyobbak, markánsabbak. Szilárd, nagyon kifejlett gombákban üreges is lehet.

Pép a lábban sűrű, rostos, sérülésekkel, akár kisebb is, kipirosodik, egy idő után a bőrpír eltűnik.

Gyűrű: magányos, vékony, lógó, instabil. A gyűrű alsó oldala világos, csaknem fehér, a felső oldal, különösen a kifejlett példányoknál, a kiömlött spóráktól vörösesbarna színt kap.

Szag: gyenge, kellemes, gombás.

Íz: puha.

spórapor: sötétbarna, csokoládébarna.

Vita: 4,5-6,5 x 3,2-4,2 mikron, tojásdad vagy ellipszoid, barna.

Kémiai reakciók: KOH – negatív a kupak felületén.

A nyelvterületen hagyományosan úgy tartják, hogy a vadon élő csiperkegomba (feltehetően) mikorrhizát képez a lucfenyővel, ezért sok forrásban tiszta luc- vagy tűlevelű erdőket tüntetnek fel luc- és fenyőerdőkkel, néha vegyesen, de szinte mindig lucfenyő.

A külföldi források sokkal szélesebb kört jeleznek: a Blagushka különféle erdőkben nő. Lehet luc, fenyő, nyír, tölgy, bükk különböző kombinációkban.

Ezért mondjuk így: a tűlevelű és vegyes erdőket kedveli, de a lombosokban is előfordul.

Erdők szélén, nagy parkokban, üdülőterületeken nőhet. Gyakran hangyabolyok közelében található.

A nyár második felétől aktívan – augusztustól ősz közepéig, meleg időben november végéig. Egyedül vagy csoportosan, néha „boszorkányköröket” alkot.

A gomba széles körben elterjedt egész Európában, beleértve Angliát és Írországot, Ázsiában.

Jó ehető gomba, főleg fiatalon. Az erősen érett gombáknál a tányérok eltörnek és leesnek, amitől az étel kissé hanyag megjelenést kölcsönözhet. Első és második fogás főzéséhez ajánlott, pácolásra alkalmas. Megsütve jó a húsételek kiegészítőjeként.

Ízlésről külön beszélhetünk. Az erdei csiperkegombának nincs fényes szupergombás íze, a nyugat-európai kulináris hagyomány ezt erénynek tartja, hiszen egy ilyen gomba pépét bármilyen ételhez hozzá lehet adni anélkül, hogy félne attól, hogy az íze megszakad. A kelet-európai hagyományban (Fehéroroszország, Hazánk, Ukrajna) a gombaíz hiányát inkább hátránynak, mint előnynek tekintik. De ahogy mondják, az emberiség nem véletlenül találta fel a fűszereket!

Ennek a jegyzetnek a szerzője egy blashushkát hagymával sütött növényi olajban, a sütés végén vaj hozzáadásával, kevés sóval és fűszerek nélkül, nagyon finom lett.

Az a kérdés, hogy szükséges-e az előforralás, nyitva marad.

Augusztusi csiperkegomba (Agaricus augustus), melynek húsa megérintve megsárgul, nem pirosodik.

Videó az erdei gombagombáról

A cikk Andrey fotóit használja.

A Francisco által ebben a számban közölt hivatkozások fordítási anyagokként szolgálnak.