Kecskeháló (Cortinarius traganus)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendezés: Agarikálok (agarikus vagy lamellás)
- Család: Cortinariaceae (Pókháló)
- Nemzetség: Cortinarius (Pókháló)
- Típus: Cortinarius traganus (kecskehálófű)
Kecskehálóvagy büdös (évek. Cortinarius traganus) – a Pókháló (lat. Cortinarius) nemzetség ehetetlen gombája.
Kecske pókhálós kalapja:
Meglehetősen nagy (6-12 cm átmérőjű), szabályos kerek formájú, fiatal gombákban félgömb vagy párna alakú, szépen összehúzott szélű, majd fokozatosan szétnyílik, középen sima dudort tartva. Felülete száraz, bársonyos, színe telített ibolyaszürke, fiatalon közelebb áll az ibolyához, életkor előrehaladtával inkább kékes színű. Húsa nagyon vastag, szürkéslila, nagyon erős kellemetlen (sokak leírása szerint undorító) „vegyi” szagú, sokak leírása szerint acetilénre vagy közönséges kecskére emlékeztet.
Nyilvántartások:
Gyakori, tapadó, a fejlődés legelején a kalaphoz közeli szín, de nagyon hamar barnás-rozsdássá változik a színük, a gomba növekedésével csak sűrűsödik. Fiatal példányoknál a lemezeket szorosan fedi egy szép lila színű, jól körülhatárolható pókhálóborítás.
Spóra por:
Rozsdás barna.
Kecske pókháló láb:
Fiatalkorban vastag és rövid, masszív gumós megvastagodással, ahogy fejlődik, fokozatosan hengeres és egyenletes lesz (magasság 6-10 cm, vastagság 1-3 cm); színe hasonló a kalaphoz, de világosabb. Bíbor színű cortina maradványokkal bőségesen borított, amelyen az érő spórák szétszóródásával szép piros foltok, csíkok jelennek meg.
Terjedés:
A kecskeháló július közepétől október elejéig található tűlevelű és vegyes erdőkben, általában fenyővel; mint sok hasonló körülmények között növekvő pókháló, a nedves, mohos helyeket kedveli.
Hasonló fajok:
Nagyon sok lila pókháló van. A ritka Cortinarius violaceustól a kecskepókháló megbízhatóan különbözik rozsdás (nem lila) lemezekben, a fehér-ibolya pókhálótól (Cortinarius alboviolaceus) gazdag színével és világosabb és dúsabb cortinájával, sok más hasonló, de nem olyan jól. ismert kék pókhálók – erős undorító szag által. A legnehezebb talán a Cortinarius traganus megkülönböztetése a közeli és hasonló kámforpókhálótól (Cortinarius camphoratus). Az illata is erős és kellemetlen, de inkább kámforra hasonlít, mint kecskere.
Külön meg kell említeni a kecskeháló és a lila sor (Lepista nuda) különbségeit. Azt mondják, néhányan össze vannak zavarodva. Tehát ha a sora pókhálós burkolatú, a tányérok rozsdásbarnák, és hangos és undorító szaga van, gondoljon bele – mi van, ha itt valami nincs rendben?