A bélsejtek mérgezéséhez az E. colinak speciális cukorra van szüksége, amelyet az ember nem tud maga szintetizálni. Csak hússal és tejjel kerül a szervezetbe. Akik tehát nélkülözik ezeket a termékeket, azok nem fenyegetik a bélfertőzéseket – legalábbis azokét, amelyeket a Shiga altípus okoz.
A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a vegetáriánusok hiába végzik munkájukat: a hús- és tejtermékek megtagadásával szinte nullára csökkentik a véres hasmenést és még szörnyűbb betegségeket okozó Shiga altípusba tartozó E. coli toxinok elszenvedésének valószínűségét.
Minden a kis cukormolekulákról szól: kiderült, hogy ennek a baktériumnak a toxinjának célpontja az N-glikolneuraminsav (Neu5Gc), amely sejtjeink felszínén található. De az emberi szervezetben ez a jelcukor nem szintetizálódik. Ennek eredményeként a baktériumoknak „meg kell várniuk”, amíg a Neu5Gc molekula bejut az emésztőrendszerbe a húsból vagy a tejből, és beépül a beleket bélelő sejtek membránjába. Csak ezután kezd el hatni a toxin.
A tudósok ezt több in vitro (in vitro) sejtvonallal is kimutatták, sőt egy speciális egérvonalat is kifejlesztettek. A közönséges egerekben a Neu5Gc szintetizálódik az alagsorból a sejtekben, így az E. coli könnyen felhasználja ezt. Mint kiderült, ha mesterségesen kikapcsolja – ahogy a tudósok mondják, „kiüti” azt a gént, amely lehetővé teszi a Neu5Gc szintetizálását, akkor a Shiga-botoknak nincs hatása rájuk.
A „spanyol nő” titka
A tudósok megfejtették a „spanyolnátha” miatti soha nem látott halálozás titkát. Emberek tízmilliói haltak meg 1918-ban két olyan mutáció következtében, amelyek lehetővé tették, hogy egy új influenzatörzs szorosan kötődjön a cukrokhoz… A gazdaszervezet jelzőmolekuláinak a mikroorganizmusok célzott támadási célpontjaként való felhasználása nem újdonság.
Az influenzavírusok a sejtek felszínén lévő cukrokhoz is kötődnek, a HIV-virionok a T-helper immunsejtek membránjának jelző CD4-molekuláihoz, a maláriás plazmódium pedig ugyanazon neuraminsav-maradékok alapján ismeri fel az eritrocitákat.
A tudósok nemcsak ismerik ezeket a tényeket, hanem felvázolják a fertőző ágens vagy toxinjának a sejtbe való érintkezésének és ezt követő behatolásának összes szakaszát. De ez a tudás sajnos nem vezethet erős gyógyszerek létrehozásához. A helyzet az, hogy testünk sejtjei ugyanazokat a molekulákat használják az egymással való kommunikációra, és minden rájuk irányuló hatás elkerülhetetlenül nemcsak a kórokozó életét, hanem szervezetünk munkáját is érinti.
Az emberi szervezet megteszi a Neu5Gc-t, és ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyes ételfertőzést, elég megakadályozni, hogy ez a molekula bejusson a szervezetbe – vagyis ne egyen húst és tejet. Természetesen bízhat a hús rendkívül alapos pörkölésében és a tej sterilizálásában, de ezeket a termékeket a legkönnyebb elkerülni.
A „Nobel”-skála számára ez a munka nem volt elég, kivéve a későbbi E. coli fertőzési kísérletet, mert ebben az esetben a tanulmány szerzői felvehették a versenyt a népszerűségben a gyomorfekélyt okozó Helicobacter pylori felfedezőivel. Az 1980-as évek elején, hogy bebizonyítsa igazát a konzervatív orvosi világnak, egyikük szándékosan megfertőzte magát „fekélyszerekkel”. És 20 évvel később megkapta a Nobel-díjat.