Az a hajlam, hogy mindent egymás után fényképezzen: ételeket, látnivalókat, önmagát – sokan függőségnek tartják. Most azoknak, akik szeretik fotóikat közzétenni a közösségi oldalakon, méltó választ kaptak erre a vádra. Az amerikai Christine Deal bebizonyította, hogy még az Instagramon (Oroszországban betiltott szélsőséges szervezet) egy vacsoráról készült kép is boldogabbá tesz bennünket.
Valamikor a fotózás drága mulatság volt. Most már csak egy okostelefon, egy hely a memóriakártyán és egy barát türelme kell a kép elkészítéséhez, aki kénytelen megnézni egy cappuccino csésze fotózást.
„Gyakran mondják nekünk, hogy az állandó fényképezés megakadályozza, hogy teljes erővel érzékeljük a világot” – mondja Kristin Diehl, Ph.D., a Dél-Kaliforniai Egyetem (USA) professzora. „Van egy kijelentés, hogy a fényképek zavarják a tudatosságot. és a lencse akadállyá válik köztünk és a való világ között."
Christine Deal kilenc kísérletből álló sorozatot végzett1, amely a fényképező emberek érzelmeit tárta fel. Kiderült, hogy a fotózás folyamata boldogabbá teszi az embereket, és lehetővé teszi a pillanat élénkebb átélését.
„Azt tapasztaltuk, hogy amikor képeket készítesz, egy kicsit másképp látod a világot – magyarázza Christine Deal –, mert a figyelmed előre azokra a dolgokra összpontosul, amelyeket meg akarsz rögzíteni, és ezért megőrizd az emlékezeted. Ez lehetővé teszi, hogy teljesen elmerüljön abban, ami történik, és maximális érzelmeket szerezhet.
A fő pozitív érzelmeket a fotózás tervezési folyamata adja
Például utazás és városnézés. Az egyik kísérlet során Christine Diehl és kollégái 100 embert ültettek két emeletes turistabuszra, és elvitték őket Philadelphia legfestőibb helyeire. Az egyik buszon betiltották a járműveket, míg a másikon a résztvevők digitális fényképezőgépeket kaptak, és felkérték őket, hogy készítsenek képeket a túra során. A felmérés eredménye szerint a második buszról érkezőknek sokkal jobban tetszett az utazás. Ráadásul úgy érezték, jobban érintettek a folyamatban, mint kollégáik az első buszról.
Érdekes módon a hatás a régészeti és tudományos múzeumok unalmas tanulmányutak során is működik. Az ilyen múzeumokba tett körút során a tudósok egy csoport diákot küldtek, akiknek speciális szemüveget adtak, amelynek lencséi követték a tekintetük irányát. Az alanyokat arra kérték, hogy készítsenek képeket arról, amit akarnak. A kísérlet után minden diák elismerte, hogy nagyon szerették a kirándulásokat. Az adatok elemzése után a tanulmány készítői azt találták, hogy a résztvevők tovább bámulták azokat a dolgokat, amelyeket kamerával megörökíteni terveztek.
Christine Diehl siet azoknak a kedvében járni, akik szeretik az ebédjüket az Instagramon (Oroszországban betiltott szélsőséges szervezet) fotózni, vagy a Snapchaten reggelizni. A résztvevőket arra kérték, hogy minden étkezés során készítsenek legalább három képet az ételeikről. Ez segített nekik jobban élvezni az étkezést, mint azok, akik egyszerűen ettek.
Christine Diehl szerint nem a forgatás folyamata, vagy akár a barátok "lájkolása" vonz minket. A jövőkép megtervezése, a kompozíció elkészítése és a kész eredmény bemutatása boldoggá tesz, tudatosan élünk és élvezzük a történéseket.
Tehát ne feledkezzünk meg a közösségi hálózatokról az ünnepek alatt. Nincs kamera? Nincs mit. „Fényképezzen szellemileg – tanácsolja Christine Diehl –, ez ugyanolyan jól működik.
1 K. Diehl et. al. „Hogyan növeli a fényképezés az élmények élvezetét?”, Journal of Personality and Social Psychology, 2016, 6. szám.