Ma a robotasszisztens természetesen egzotikus. De még visszanézni sem lesz időnk, hiszen mindennapi életünk banális attribútumai lesznek. Alkalmazási körük széles: háziasszony-robotok, oktatórobotok, bébiszitter-robotok. De többre képesek. A robotok… barátokká válhatnak.
A robot az ember barátja. Így hamarosan ezekről a gépekről fognak beszélni. Nem csak úgy kezeljük őket, mintha élnének, hanem érezzük képzeletbeli „támaszukat”. Természetesen csak nekünk tűnik úgy, hogy érzelmi kapcsolatot létesítünk a robottal. De a képzeletbeli kommunikáció pozitív hatása egészen valóságos.
Gurit E. Birnbaum szociálpszichológus az Israel Centertől1, és amerikai kollégái két érdekes tanulmányt végeztek. A résztvevőknek személyes történetet (először negatív, majd pozitív) kellett megosztaniuk egy kis asztali robottal.2. A résztvevők egyik csoportjával „kommunikálva” a robot mozdulatokkal reagált a történetre (bólintással válaszolt egy személy szavaira), valamint szimpátiát és támogatást kifejező jelzésekkel a kijelzőn (például: „Igen, volt egy nehéz időszak!").
A résztvevők második felének egy „nem reagáló” robottal kellett kommunikálnia – „élőnek” tűnt és „hallgat”, ugyanakkor mozdulatlan maradt, szöveges válaszai pedig formálisak voltak („Kérem, mondjon többet”).
A „kedves”, „szimpatikus” robotokra nagyjából ugyanúgy reagálunk, mint a kedves és rokonszenves emberekre.
A kísérlet eredményei alapján kiderült, hogy a résztvevők, akik kommunikáltak a „reszponzív” robottal:
a) pozitívan fogadta;
b) nem bánná, ha stresszes helyzetben (például fogorvosi látogatás során) a közelében lenne;
c) testbeszédük (a robot felé hajlás, mosolygás, szemkontaktus) egyértelmű együttérzést és melegséget mutatott. A hatás érdekes, tekintve, hogy a robot nem is volt humanoid.
Ezután a résztvevőknek egy fokozott stresszel járó feladatot kellett végrehajtaniuk – bemutatkozniuk egy potenciális partnernek. Az első csoportnak sokkal könnyebb volt az önbemutatása. Miután egy „reszponzív” robottal kommunikáltak, megnőtt az önbecsülésük, és úgy vélték, számíthatnak egy potenciális partner kölcsönös érdeklődésére.
Vagyis a „kedves”, „szimpatikus” robotokra nagyjából ugyanúgy reagálunk, mint a kedves és rokonszenves emberekre, és együttérzést fejezünk ki irántuk, akárcsak az emberek iránt. Sőt, egy ilyen robottal való kommunikáció segít abban, hogy magabiztosabbnak és vonzóbbnak érezzük magunkat (ugyanezt a hatást produkálja egy szimpatikus személlyel való kommunikáció, aki a problémáinkat a szívére veszi). Ez pedig egy újabb alkalmazási területet nyit meg a robotok számára: legalább „kísérőinkként” és „bizalmasainkként” tudnak majd szolgálni, és pszichológiai támogatást nyújthatnak nekünk.
1 Herzliya Interdiszciplináris Központ (Izrael), www.portal.idc.ac.il/en.
2 G. Birnbaum „Mit taníthatnak nekünk a robotok az intimitásról: A robotok emberi feltárásra való reagálásának megnyugtató hatásai”, Computers in Human Behavior, 2016. május.