tartalom
Előbb-utóbb minden bárkultúra-kedvelő belefárad a saját koktélreceptjébe, de többszöri sikertelen próbálkozás után a jelentkezők 99,9%-a csalódik és feladja azt az álmát, hogy aranybetűkkel írja be a nevét a koktél történetébe. csapos mesterség. Csupán néhány év megy el a célig, és végül elérik a kívánt eredményt. Ebben az anyagban a sikeres mixológusok tippjeit gyűjtjük össze az alkoholos koktélok fejlesztésével kapcsolatban.
1. Tanulmányozza a klasszikusokat
Nem lehet valakiből jó író anélkül, hogy nem olvasna el sok klasszikus irodalomkötetet. Ugyanez az elv működik a mixológiában is – az általánosan elismert italok ízének ismerete és megértése nélkül sem lehet jó koktélreceptet kitalálni.
Azonban nem a barátok alkoholos kísérleteit kell tanulmányoznia és kipróbálnia, amelyeket részeg kábulatban hoztak létre úgy, hogy mindent összekevernek, ami csak a keze ügyébe került, hanem a legalább 50-100 éve feltalált klasszikus koktélokat. Ezeket az italokat a bárművészet ínyenceinek több generációja tesztelte, ezért figyelmet érdemelnek.
A mások tapasztalataiból való tanulás másik előnye, hogy nem lesznek ismétlések és túl hasonló receptek, különben megtörténhet, hogy a kreativitás forgatagában megszületett egyedi koktélt a XNUMX. század közepe óta csak „Margarita” néven ismerik majd. kissé megváltozott arányokban.
2. Ismerje az összetevők tulajdonságait
Próbáljon ki egyéni alkoholos italokat, gyümölcsleveket és szirupokat, próbáljon meg emlékezni azok illatára és ízére a legtisztább formában. Kezdje a két komponens összekeverésével, értékelje a kapott kombináció tulajdonságait (íz, illat és szín).
Ha valami érdemleges jön ki, adjunk hozzá egy harmadik komponenst, ami javíthatja az összetételt, és így tovább… Hatnál több összetevőt egy koktélba keverni, nincs értelme: nem kiegészítik, hanem megzavarják egymást. A legtöbb koktél 6-3 összetevőből áll.
A vodka, a gin, a narancs- és málnalikőrök, valamint a szénsavas ásványvíz sokoldalú összetevőnek számítanak, amelyek kiegészítik egymást, és szinte bármilyen jól keverednek. Itt kezdheti el a kísérletezést.
Ugyanakkor fontos, hogy a koktél ne csak ízletes és könnyen iható legyen, de ne okozzon súlyos másnaposságot. Ez egyetlen módon érhető el – csak hasonló alapanyagokból származó alkohol keverésével. Nem kívánatos például a konyak (alapanyag – szőlő) és a whisky (alapanyag – gabona) kombinálása, mert ezekben az italokban különböző károsanyag-csoportok vannak, amelyek egymást erősítik, reggelenként erős fejfájást okozva.
Ne felejtse el a tálalás hőmérsékletét. Ugyanazok a hideg és szobahőmérsékletű italok ízében markánsan eltérnek egymástól, a hideg kiegyenlíti az aromát. A legtöbb koktélt jéggel vagy hűtve tálalják, de ez nem dogma.
A jég és a hab nem mindig a csapos legjobb barátja. A jég gyorsan elolvad, a keletkező víz pedig felhígítja a koktélt, így az íze „vizes” lesz. Néha ez jó, de a legtöbb esetben egy koktélt a gazdag íze miatt értékelnek, nem a hideg vizet.
3. Ne feledkezzen meg az egyensúlyról
Egyetlen koktélösszetevőnek sem szabad erősen kiemelkednie, és el kell fojtania a többit. Érdemes elkerülni a szélsőségeket is: túl édes vagy savanyú, illatos és szagtalan, erős és szinte alkoholmentes (online számológép egy koktél erősségének kiszámításához).
Bármely koktél összetétele feltételesen három részre oszlik:
- Az alkoholbázis a domináns alkoholos ital, amelytől a koktél erőssége függ.
- Ízesítő töltőanyagok. Likőrök és egyéb ízképző összetevők.
- Savanyú és édes részek. Gyakran szirupok és citruslevek képviselik. Végül alakítsuk ki az egyensúlyt.
A legtöbb esetben ugyanaz a komponens több funkciót is ellát egy koktélban. Például a narancslikőr felelős lehet az erősségért, ízt, édességet kelthet – legyen jelen mindhárom részben.
4. Vegye figyelembe a célközönséget
Eddig még senkinek sem sikerült olyan koktélt alkotnia, ami abszolút mindenkinek tetszene. A különböző demográfiai és társadalmi csoportok preferenciái markánsan eltérnek egymástól.
A nők például az alacsony alkoholtartalmú (8-15 fokos) koktélokat részesítik előnyben, édes gyümölcsökkel, csokoládéval és tejjel. A férfiak viszont tisztelik a közepes erősségű (15-30%) és a túlzott édesség nélküli, esetleg enyhén savanyú italokat. Ifjúsági bulikon az egyszerű és olcsó kétkomponensű keverékek, mint a gin-tonic és a rum-cola relevánsak, az idősebb generáció pedig nem cseréli el apróságokat, és csakis minőségi alapanyagokból készült, kitűnő koktélokat hajlandó inni, még akkor is, ha az drágább, de ízletesebb és bemutathatóbb.
A recept elkészítésekor el kell képzelni, hogy kinek tetszhet ez a koktél, és milyen irányban kell javítani. Nem fog mindenki kedvére tenni, minden koktélnak vannak csodálói és kritikusai. A különbség csak annyi, hogy a sikeres italoknak többé-kevésbé széles a támogatói köre, bár sokszor sokkal több a kritikus és a „nem értő”, de ez nem akadályozza meg, hogy a koktél megtalálja a rést.
5. Légy türelmes és kitartó
Szinte minden közismert koktélt sok éves kísérletezéssel hoznak létre a szerzőik, így minimális az esélye annak, hogy néhány próbálkozással új alkoholos remekmű készüljön. Igen, néha véletlenül bukkannak fel receptek, de ez olyan, mint a lottónyerés.
6. Találjon ki egy emlékezetes nevet, és vigyázzon a megjelenésre
Egy kész koktél nagyon finom lehet, de megfelelő megjelenés, szép név és eredeti kiszerelés nélkül kudarcra van ítélve. Senki sem akarja meginni a „Plumber's Joy” nevű, tompa barna folyadékot egy csiszolt pohárból, amelyet egy „sovány” arcú csapos készített. A koktélok nemcsak az ízek tökéletes egyensúlyát jelentik, hanem a műsor elengedhetetlen részét is jelentik. Online koktél színválasztó szolgáltatásunk segít megjósolni a színt már keverés előtt.
A fülbemászó néven túl a legtöbb sikeres koktél emlékezetes megjelenésű, és stílusos poharakban, díszítéssel tálalják. Egy ital iránti érdeklődést felmelegítheti az eredeti elkészítéssel vagy tálalással, valamint egy hihetetlen teremtéstörténettel, még ha ki is találták, de nyilvánvaló megtévesztés nélkül.
7. Végezzen vaktesztet
A tapasztalt mixológusok új koktélokat tesztelnek barátokon és rokonokon, de nem mondják azonnal, hogy ők találták ki a receptet. Az a helyzet, hogy a „kóstolók” többsége öklendezett késztetéssel is örömmel rendeli a szemét, és dicséri barátja alkotását, csak nehogy megsértse, az önmagát tisztelő szerzőnek pedig objektív értékelésre van szüksége.
Helyesebb lenne azt mondani a „tengerimalacoknak”, hogy az interneten olvasták ezt a receptet, vagy egy csapos baráttól értesültek róla. Inkább a koktél célközönségének 6-8 tagján külön-külön teszteljük az italt, mint együtt, mert ha a csoport legmeghatározóbb tagja kimondja a véleményét, a többiek többsége vakon követni fogja.
Egy koktélnak akkor van esélye a sikerre, ha 2-ből legalább 3-10 embernek tetszik. Más esetekben vagy rossz célközönséget választottak, vagy rossz keverék derült ki, ez is előfordul, nem baj, tovább kell lépni.
