Hogyan csepegtessünk tudást egy gyerekbe, aki telefonnal a kezében nőtt fel? Próbáld ki a mikrolearninget

Ma hihetetlenül sok oktatási tevékenység vár az óvodásokra, de az okostelefont már elsajátított gyerekeket nem olyan egyszerű leültetni: hiányzik belőlük a kitartás. A mikrolearning segíthet megoldani ezt a problémát. Polina Kharina neuropszichológus beszél az új irányzatról.

A 4 év alatti gyermekek még nem tudják sokáig lekötni a figyelmüket egy dologon. Főleg, ha tanulási feladatról beszélünk, nem pedig szórakoztató játékról. És még nehezebb kitartást kiművelni manapság, amikor a gyerekek már az első életévüktől kezdve használják a kütyüket. A mikrolearning segít megoldani ezt a problémát.

Az új tanulásnak ez a módja a modern oktatás egyik irányzata. Lényege, hogy a gyerekek és a felnőttek kis adagokban kapják meg a tudást. Ha rövid lépésekben halad a cél felé – az egyszerűtől a bonyolultig – lehetővé teszi a túlterhelés elkerülését és az összetett problémák részleges megoldását. A mikrolearning három alapelvre épül:

  • rövid, de rendszeres órák;
  • a lefedett anyag napi ismétlése;
  • az anyag fokozatos komplikációja.

Az óvodásokkal folytatott foglalkozások nem tarthatnak 20 percnél tovább, és a mikrolearninget csak rövid órákra tervezték. A szülőknek pedig könnyű napi 15-20 percet a gyerekeknek szentelni.

Hogyan működik a mikrolearning

A gyakorlatban a folyamat így néz ki: tegyük fel, hogy egy éves gyereket meg akarunk tanítani gyöngyfűzésre. Oszd fel a feladatot szakaszokra: először felfűzöd a gyöngyöt, és megkéred a gyereket, hogy vegye le, majd felajánlod, hogy magad fűzze fel, végül pedig megtanulod elfogni a gyöngyöt és mozgatni a zsinóron, hogy hozzáadhass még egyet. A mikrolearning ilyen rövid, egymást követő leckékből áll.

Nézzünk egy kirakós játék példáját, ahol a cél az óvodás gyerek megtanítása különböző stratégiák alkalmazására. Amikor először javaslok egy puzzle összeállítását, a gyereknek nehéz az összes részletet egyszerre összekapcsolni, hogy képet kapjon, mert nincs tapasztalata és tudása. Az eredmény egy kudarchelyzet, a motiváció csökkenése, majd a játék iránti érdeklődés elvesztése.

Ezért először magam állítom össze a rejtvényt, és szakaszokra osztom a feladatot.

Az első szakasz. Képes-tippet mérlegelünk és leírunk, 2-3 konkrét részletre figyelünk. Aztán megkeressük őket többek között, és a célzó képen a megfelelő helyre tesszük. Ha egy gyereknek nehéz, javaslom, hogy figyeljen az alkatrész formájára (nagy vagy kicsi).

A második szakasz. Amikor a gyerek megbirkózik az első feladattal, a következő órán az összes részlet közül ugyanazt választom ki, mint legutóbb, és megfordítom. Majd megkérem a gyereket, hogy a képen minden darabot a megfelelő helyre tegye. Ha nehezen megy neki, odafigyelek az alkatrész formájára és megkérdezem, hogy jól tartja-e, vagy meg kell-e fordítani.

A harmadik szakasz. Fokozatosan növelje a részletek számát. Ezután megtaníthatja gyermekét a rejtvények önálló összeállítására, képi utalás nélkül. Először a keretet tanítjuk meg hajtogatni, majd a közepét. Vagy először gyűjtsön össze egy adott képet egy rejtvényben, majd állítsa össze a diagramra összpontosítva.

Így a gyermek az egyes szakaszokat elsajátítva megtanulja a különböző technikák használatát, és ügyessége hosszú időre rögzült készséggé válik. Ez a formátum minden játékban használható. A kis lépésekben történő tanulással a gyermek elsajátítja az egész készséget.

Milyen előnyei vannak a mikrolearningnek?

  1. A gyereknek nincs ideje unatkozni. Rövid leckék formájában a gyerekek könnyen elsajátítják azokat a készségeket, amelyeket nem akarnak megtanulni. Például, ha egy gyerek nem szeret vágni, és felajánlja neki, hogy minden nap végezzen el egy rövid feladatot, ahol csak egy elemet kell kivágnia, vagy néhány vágást kell végrehajtania, akkor ezt a képességet fokozatosan, észrevétlenül sajátítja el. .
  2. Az „apránként” tanulás segít a gyermeknek megszokni, hogy a tanulás az élet része. Ha minden nap egy bizonyos időpontban tanul, a gyermek a mikroleckéket a szokásos ütemterv részeként érzékeli, és korán hozzászokik a tanuláshoz.
  3. Ez a megközelítés koncentrálásra tanít, mert a gyerek teljesen a folyamatra koncentrál, nincs ideje elterelni. De ugyanakkor nincs ideje elfáradni.
  4. A mikrolearning megkönnyíti a tanulást. Agyunk úgy van berendezve, hogy már egy órával az órák vége után az információ 60%-át elfelejtjük, 10 óra elteltével a tanultak 35%-a a memóriában marad. Az Ebbinghaus felejtési görbe szerint mindössze 1 hónap alatt elfelejtjük a tanultak 80%-át. Ha szisztematikusan megismétli a leírtakat, akkor a rövid távú memória anyaga a hosszú távú memóriába kerül.
  5. A mikrolearning rendszert foglal magában: a tanulási folyamat nem szakad meg, a gyermek fokozatosan, napról napra halad egy bizonyos nagy cél felé (pl. vágni vagy színezni). Ideális esetben az órák minden nap ugyanabban az időben zajlanak. Ez a formátum tökéletes a különböző fejlődési lemaradásokkal küzdő gyermekek számára. Az anyagot adagolják, automatizálják, majd bonyolultabbá válik. Ez lehetővé teszi az anyag rögzítését.

Hol és hogyan kell tanulni

Ma már számos különféle online tanfolyamunk és mobilalkalmazásunk van, amelyek a mikrolearning elvein alapulnak, mint például a népszerű Duolingo vagy a Skyeng angol tanulási alkalmazások. A leckéket infografikus formátumban, rövid videókban, vetélkedőkben és kártyákban adják át.

A japán KUMON notebookok is a mikrolearning elvein alapulnak. A feladatok az egyszerűtől az összetettig vannak elrendezve: először a gyermek megtanul egyenes vonalak mentén vágni, majd szaggatott, hullámos vonalak és spirálok mentén, és a végén figurákat és tárgyakat vág ki papírból. A feladatok ilyen módon történő felépítése segít a gyermeknek mindig sikeresen megbirkózni velük, ami motiválja és fejleszti az önbizalmat. Ezenkívül a feladatok egyszerűek és a kisgyermekek számára érthetőek, ami azt jelenti, hogy a gyermek önállóan tanulhat.

Hagy egy Válaszol