Az olyan spirituális gyakorlatokat, mint a jóga, a meditáció vagy a megszorítások sokan a következő új hobbinak tekintik. Egyre többen jutnak azonban arra a következtetésre, hogy rohanó életünkben szükségük van rájuk. Hogyan segített a vipassana, vagyis a csend gyakorlása hősnőnknek?
A spirituális gyakorlatok megerősíthetik az embert, és feltárhatják legjobb tulajdonságait. Ám az új élmény felé vezető úton gyakran előjön a félelem: „Ezek szektások!”, „És ha megfogom a hátam?”, „Még csak közel sem fogom tudni megrajzolni ezt a pózt.” Ezért ne ess túlzásokba. De nem szükséges elhanyagolni a lehetőségeket sem.
Mi az a vipassana
Az egyik legerősebb spirituális gyakorlat a vipassana, a meditáció egy különleges fajtája. Oroszországban viszonylag nemrégiben vált lehetségessé a Vipassana gyakorlása: a moszkvai régióban, Szentpéterváron és Jekatyerinburgban jelenleg hivatalos központok működnek, ahol elvonulhat.
Az elvonulás általában 10 napig tart. A résztvevők erre az időre megtagadnak minden kapcsolatot a külvilággal, hogy egyedül maradjanak önmagukkal. A hallgatási fogadalom előfeltétele a gyakorlatnak, amelyet sokan az élet fő tapasztalatának neveznek.
A napi rutin a különböző központokban néhány kivételtől eltekintve megegyezik: napi sok óra meditáció, előadások, szerény étkezés (az elvonulás alatt nem lehet húst enni, ételt vinni magunkkal). Az iratokat és az értékeket, beleértve a laptopot és a telefont, letétbe helyezik. Nincsenek könyvek, zenék, játékok, még rajzkészletek sem – ezek pedig „törvényen kívüliek”.
A valódi vipassana ingyenes, a program végén pedig lehetőség van adományt hagyni.
Saját elhatározásomból hallgat
Miért fordulnak az emberek önként ehhez a gyakorlathoz? Elena Orlova Moszkvából megosztja tapasztalatait:
„A vipassanát a csend gyakorlásának tekintik. De valójában ez a belátás gyakorlata. Aki még az út elején jár, az személyes illúziók és elvárások alapján próbálja értelmezni. Ezért van szükségünk mindannyiunknak egy tanárra, aki elmagyarázza, miért van erre szükség, és hogyan lehet megfelelően elmélyülni a gyakorlatban.
Miért szükséges a vipassana? Csak hogy elmélyítse tudását. Ezért helytelen azt mondani, hogy „gyakornokot csinálj”, mivel ez még csak most kezdődik ezen a tanfolyamon. Meggyőződésem, hogy a vipassanát legalább félévente egyszer meg kell látogatni. A lényege nem változik, de mi magunk változunk, változik a megértés és a belátás mélysége.
Az instrukciókat a tanfolyam során adják. Különböző hagyományokban különböznek, de a jelentés ugyanaz.
A napi forgatagban elménk az általunk kitalált világ játékaiban vesz részt. És a végén életünk egyetlen szüntelen neurózissá változik. A Vipassana gyakorlat segít kibontakozni, mint egy labdát. Lehetőséget ad arra, hogy a reakcióink nélkül tekintsünk az életre, és lássuk, milyen az. Látni, hogy senki és semmi nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket mi magunk rendelünk hozzá. Ez a megértés felszabadítja az elmét. És elhagyja az egót, amely már nem irányít semmit.
Mielőtt átmentem volna az elvonuláson, sok máshoz hasonlóan én is azon töprengtem: „Ki vagyok én? Miért ez az egész? Miért van minden így és miért nem másképp? A kérdések többnyire szónoki jellegűek, de teljesen természetesek. Életemben voltak különféle gyakorlatok (például a jóga), amelyek így vagy úgy válaszoltak rájuk. De nem a végéig. A vipassana gyakorlása és a buddhizmus filozófiája mint az elme tudománya pedig csak gyakorlati megértést adott annak, hogyan működik minden.
Természetesen a teljes megértés még messze van, de a fejlődés nyilvánvaló. A kellemes mellékhatások közül kevesebb volt a perfekcionizmus, a neurózis és az elvárások. És ennek eredményeként kevesebb szenvedés. Nekem úgy tűnik, hogy az élet mindezek nélkül csak nyer.
Pszichoterapeuta véleménye
„Ha nincs lehetőség többnapos elvonulásra, akkor már napi 15 perc meditációs gyakorlat is jelentősen javítja az életminőséget, segít a szorongásos és depressziós betegségekben” – mondja Pavel Beschastnov pszichiáter és pszichoterapeuta. — Ha van ilyen lehetőség, akkor nem csak a legközelebbi elvonulási központokat vehetjük figyelembe, hanem az úgynevezett hatalmi helyeket is. Például Altajban vagy Bajkálban. Egy új hely és új körülmények segítik a gyors átváltást és elmerülést.
Másrészt minden spirituális gyakorlat hasznos kiegészítője az önmagunkon való munkának, de semmiképpen sem „varázstabletta”, és nem a boldogság és a harmónia fő kulcsa.”