A gyerekek családtagok, akiknek saját jogaik vannak, meglehet (sőt, nagyon is megvannak) saját véleményük, saját vágyaik, amelyek nem mindig esnek egybe a szüleik véleményével, vágyaival.
Hogyan lehet megoldani a felmerülő nézeteltéréseket?
A tömegcsaládokban erőszakkal oldják meg a problémát: vagy a gyerekek kényszerítik ki vágyaikat (pipogás, követelés, sírás, dühroham), vagy a szülők erőszakosan leigázzák a gyereket (kiabálnak, ütnek, megbüntenek…).
A civilizált családokban a kérdéseket civilizált módon oldják meg, nevezetesen:
Három terület van: a gyermek személyes területe, személyesen a szülők területe és általános terület.
Ha a gyermek személyesen a területe (pisilni vagy nem, és a WC a közelben van) - a gyermek dönti el. Ha a szülők területe (a szülőknek munkába kell menniük, bár a gyermek szeretne velük játszani) - a szülők döntenek. Ha közös a terület (amikor a gyereknek megvan, hiszen itt az ideje, hogy kimegyünk, és a szülőknek megterhelő, hogy útközben etessük a gyereket), közösen döntenek. Beszélgetnek. A fő feltétel az, hogy tárgyalások legyenek, nem nyomás. Vagyis sírás nélkül.
A Családi Alkotmány ezen elvei ugyanazok a felnőtt-gyermek kapcsolatokra, valamint a házastársak közötti kapcsolatokra.
Gyermekekre vonatkozó követelmények szintje
Ha alábecsülik a gyerekekre vonatkozó követelmények szintjét, a gyerekek mindig csak gyerekek maradnak. Ha eltúlozzák a gyerekekkel szemben támasztott követelmények szintjét, félreértések, konfliktusok keletkeznek. Mire kell itt emlékezni? Lásd →