A kék marlin egy nagy tengeri hal. A családnak, amelyhez ez a faj tartozik, több neve van: vitorláshal, marlin vagy lándzsahal. Az Atlanti-óceán vizeiben élnek. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kutatók úgy vélik, hogy a kék marlin a leginkább melegkedvelő faj. Nagyon ritkán hagyják el a trópusi és mérsékelt övi vizeket. A család többi tagjához hasonlóan a kék marlinok teste megnyúlt, hajlamos és nagyon erős. A marlinokat időnként összetévesztik a kardhalakkal, amelyeket testalkatuk és nagyobb orrú „lándzsájuk” különböztet meg, amely keresztmetszetben lapított alakú, ellentétben a kerek marlinokkal. A kék marlin testét megnyúlt kis pikkelyek borítják, amelyek teljesen a bőr alá merülnek. A test és az uszonyok alakja azt jelzi, hogy ezek a halak nagyon gyors, gyors úszók. A halaknak páros hát- és anális úszói vannak, amelyeket csontos sugarak erősítenek meg. Az első hátúszó a fej tövénél kezdődik. Elülső része a legmagasabb, az uszony a hátsó része nagy részét foglalja el. A második úszó sokkal kisebb, és közelebb helyezkedik el a farokzónához, alakja hasonló az elsőhöz. A test alsó részén található uszonyokon hornyok találhatók, amelyek lehetővé teszik, hogy gyors támadások során a lehető legtömörebben hozzányomódjanak a testhez. A farokúszó nagy, sarló alakú. A fő különbség a többi marlinfajtától a szín. E faj testének felső része sötét, sötétkék, oldala ezüstös. Ezen kívül 15 keresztirányú zöldeskék csík található az oldalán. A vadászati izgalom pillanataiban a hal színe a legfényesebbé válik. A marlinoknak nagyon jól fejlett érzékeny szervük van – az oldalvonal, melynek segítségével a hal a víz legkisebb ingadozásait is meghatározza. A többi marlinhoz hasonlóan a kékek is aktív ragadozók. A víz felső rétegeiben élnek. Nem alkotnak nagy csoportokat, általában egyedül élnek. A többi lándzsahaltól és tonhaltól eltérően ritkán ereszkednek le a víz alsó rétegeibe; többnyire az óceán felszínhez közeli rétegében élő állatfajokra vadásznak. Fontos megjegyezni, hogy a nőstények nőnek a legnagyobbra, ráadásul sokkal tovább élnek, mint a hímek. Nem hivatalos adatok szerint a kék marlin 5 méteresre nő meg, súlya pedig meghaladja a 800 kg-ot. Jelenleg 726 kg-os rekordpéldányt rögzítettek. A hímek általában körülbelül 100 kg súlyúak. A marlinok különféle pelargikus fajokkal táplálkoznak: delfinekkel, különféle kis halak, tonhal, saját és fiatal testvéreik, tintahal és mások. Néha a mélytengeri halfajok is megtalálhatók a gyomrában. A kék marlin aktívan vadászik egy meglehetősen nagy zsákmányra, amelynek súlya elérheti a 45 kg-ot.
A marlin fogásának módjai
A marlin horgászat egyfajta márka. Sok horgász számára élete álmává válik ennek a halnak a kifogása. Az amatőr horgászat fő módja a trollkodás. Különféle versenyeket és fesztiválokat rendeznek a trófeás marlin fogására. A tengeri halászat egész iparága specializálódott erre. Vannak azonban olyan hobbibarátok, akik szívesen fognak marlint pergetőn és légyhorgászaton. Ne felejtsük el, hogy a nagyméretű egyedek megfogása nemcsak nagy tapasztalatot, hanem óvatosságot is igényel. A nagy példányok elleni küzdelem néha veszélyes elfoglaltsággá válhat.
Marlinért trollkodni
A marlin méretük és temperamentumuk miatt a tengeri halászat legkívánatosabb ellenfele. Elkapásukhoz a legkomolyabb horgászfelszerelésre lesz szükség. A tengeri trollkodás egy mozgó gépjárművel, például csónakkal vagy csónakkal történő horgászat módszere. Az óceáni és tengeri nyílt tereken történő halászathoz speciális hajókat használnak, amelyek számos eszközzel vannak felszerelve. A marlin esetében ezek általában nagy motoros jachtok és csónakok. Ez nem csak a lehetséges trófeák méretének köszönhető, hanem a horgászat körülményeinek is. A hajó felszerelésének fő elemei a bottartók, ezen kívül a csónakok fel vannak szerelve székekkel a halászathoz, asztallal a csali készítéséhez, erős visszhangszondákkal és még sok mással. Speciális rudakat is használnak, amelyek üvegszálból és más polimerekből készülnek speciális szerelvényekkel. A tekercseket szorzóként használják, maximális kapacitással. A pergető orsók eszköze az ilyen felszerelés fő gondolatának – az erőnek – van alárendelve. A legfeljebb 4 mm vastagságú egysoros zsinórt ilyen horgászat esetén kilométerben mérik. A horgászkörülményektől függően meglehetősen sok segédeszközt használnak: a felszerelés mélyítésére, csali elhelyezésére a horgászterületen, csali rögzítésére stb., beleértve számos felszerelést. A trollkodás, különösen tengeri óriásokra vadászva, csoportos horgászat. Általában több rudat használnak. Kapás esetén a csapat összetartása fontos a sikeres elfogáshoz. Az utazás előtt célszerű tájékozódni a térség horgászatának szabályairól. A legtöbb esetben a horgászatot profi idegenvezetők végzik, akik teljes felelősséggel tartoznak az eseményért. Meg kell jegyezni, hogy a trófea keresése a tengeren vagy az óceánban sokórás harapásra való várakozással járhat, néha sikertelenül.
Baits
A marlin fogásához különféle csalétket használnak: természetes és mesterséges. Ha természetes csalikat használnak, tapasztalt vezetők speciális szerelékekkel készítenek csalikat. Ehhez repülő hal, makréla, makréla és mások tetemét (néha még élő csalit is) használják. A mesterséges csalik a wobblerek, a marlin táplálék különféle felületi utánzatai, beleértve a szilikonokat is.
Horgászhelyek és élőhelyek
Mint már említettük, a kék marlin a leginkább hőszerető faj. A fő élőhely az Atlanti-óceán nyugati részén található. A keleti részen él Afrika partjainál. A szezonális migráció általában a felszíni réteg vízhőmérsékletének változásaihoz és az élelmiszer-tárgyak kereséséhez kapcsolódik. Hideg időszakokban a tartomány szűkül, a nyári szezonban pedig éppen ellenkezőleg, bővül. A halak szinte mindig mozgásban vannak. A marlin transzatlanti vándorlásának köre nem teljesen ismert, de az amerikai vizekben megjelölt halakat később Nyugat-Afrika partjainál találták meg. A nyugati populációk fő élőhelye a Karib-tengeren és a dél-amerikai kontinens északkeleti partvidékein található.
Ívás
Az ivarérettséget 2-4 éves korban érik el. Az ívás szinte az egész meleg időszakban folytatódik. A marlinok meglehetősen szaporák, a nőstények évente akár négyszer is ívhatnak. A nyílt tengeri kaviár, akárcsak a már kialakult lárvák, nagy számban elpusztul, vagy a tengerek lakói megeszik. A lárvákat az áramlatok elhordják, legnagyobb felhalmozódásuk a Karib-tenger és a Mexikói-öböl partjainál és szigeteinél található. A túlélő egyedek meglehetősen gyorsan nőnek, a kutatók azt állítják, hogy 4 hónapos korukban elérhetik a 1.5 cm-es méretet is.