Metabolikus szindróma – ez hormonális és anyagcsere-patológiák kombinációja, mint például: abdominalis-zsigeri típusú elhízás, szénhidrát- és lipidanyagcsere-zavarok, artériás magas vérnyomás, légzési zavarok éjszakai alvás közben. Mindezek a betegségek szorosan összefüggenek egymással, és ezek kombinációja határozza meg a metabolikus szindróma jelenlétét az emberben. Ez a patológiás komplexum veszélyt jelent az emberi életre, ezért a szakértők halálos négyesnek nevezik.
A betegség a felnőtt lakosság körében elterjedt, olyannyira, hogy a metabolikus szindróma egy járványhoz hasonlítható. Különböző források szerint a 20-30 éves korosztály 20-49%-a szenved ettől. Ebben a korosztályban a metabolikus szindrómát leggyakrabban férfiaknál diagnosztizálják. 50 év elteltével a betegek száma a férfiak és a nők körében azonos lesz. Ugyanakkor bizonyíték van arra, hogy az elhízottak száma 10 százalékkal nő 10 évente.
Ez a szindróma hátrányosan befolyásolja az érelmeszesedéssel járó szív- és érrendszeri betegségek progresszióját. A szindróma növeli a koszorúér-szövődmények kialakulásának kockázatát is, ami a betegek halálához vezet. Ha egy személy ezen kívül elhízott is, akkor az artériás magas vérnyomás kialakulásának valószínűsége 50% -kal vagy annál nagyobb mértékben nő.
Bár egyetlen terápiás profilú orosz konferencia sem teljes a metabolikus szindróma megvitatása nélkül, a gyakorlatban a betegek szembesülnek azzal a ténnyel, hogy gyakran nem kapnak megfelelő terápiát állapotukhoz. Az Állami Megelőző Orvostudományi Kutatóközpont adatai szerint a betegek mindössze 20%-a részesül a szükséges vérnyomáscsökkentő ellátásban, míg a betegek mindössze 10%-a részesül megfelelő lipidszint-csökkentő kezelésben.
A metabolikus szindróma okai
A metabolikus szindróma fő okának a páciens inzulinrezisztenciára való hajlamát, a túlzott zsírbevitelt és a fizikai aktivitás hiányát tekintik.
A szindróma kialakulásában a főszerep az inzulinrezisztencia. Ez a hormon az emberi szervezetben számos fontos funkcióért felelős, de alapvető célja, hogy a rá érzékeny receptorokhoz kötődjön, amelyek az egyes sejtek membránjában jelen vannak. A megfelelő kommunikációt követően a glükóz sejtbe szállításának folyamata megkezdődik. Inzulinra van szükség ahhoz, hogy megnyissa ezeket a „bejárati kapukat” a glükóz számára. Ha azonban a receptorok érzéketlenek maradnak az inzulinra, a glükóz nem tud bejutni a sejtbe, és felhalmozódik a vérben. Maga az inzulin is felhalmozódik a véráramban.
Tehát a metabolikus szindróma kialakulásának okai a következők:
inzulinrezisztenciára való hajlam
Vannak, akik születésüktől fogva rendelkeznek ezzel a hajlammal.
A 19-es kromoszómán lévő génmutációk a következő problémákhoz vezetnek:
A sejteknek nem lesz elegendő inzulinra érzékeny receptoruk;
Lehet, hogy van elég receptor, de hiányzik belőlük az inzulinérzékenység, aminek következtében glükóz és élelmiszer rakódik le a zsírszövetben;
Az emberi immunrendszer képes olyan antitesteket termelni, amelyek blokkolják az inzulinérzékeny receptorokat;
A hasnyálmirigy abnormális inzulint termel a béta-fehérje termeléséért felelős szerv apparátusának kimerülése miatt.
Körülbelül 50 génmutáció létezik, amelyek inzulinrezisztenciához vezethetnek. A tudósok azon a véleményen vannak, hogy az emberi inzulinérzékenység az evolúció eredményeként csökkent, ami lehetővé tette, hogy szervezete biztonságosan elviselje az átmeneti éhséget. Ismeretes, hogy az ókori emberek gyakran tapasztaltak élelmiszerhiányt. A mai világban minden drámaian megváltozott. A zsírokban és kilokalóriákban gazdag élelmiszerek túlzott bevitele következtében a zsigeri zsír felhalmozódik, és metabolikus szindróma alakul ki. Végtére is, egy modern ember általában nem tapasztal élelmiszerhiányt, és főleg zsíros ételeket fogyaszt.
[Videó] Dr. Berg – Az inzulin figyelése a metabolikus szindrómára. Miért olyan fontos?