Az ilyen installációk létrehozása fizikai és pszichológiai pillanatok kombinációján alapul.
Egyrészt emlékezni kell: az egyensúlyhoz minimum három érintkezési pont szükséges. Michael ezzel kapcsolatban ezt magyarázza: „Szerencsére minden kőben vannak nagy és apró mélyedések, amelyek természetes állványként működnek, így a kő egyenesen állhat, vagy kölcsönhatásba léphet más kövekkel.”
Másrészt a szobrásznak szüksége van az önmagába való mély elmélyülésre, a kő „megismerésének” vágyára, a természet meghallgatásának és hallásának képességére.
Michael bevallja, hogy számára ez is egy módja annak, hogy fogyasztás nélkül töltsön időt, aminek túllépésében a modern társadalom egyik fő problémáját látja. „Szeretném hangsúlyozni azt a gondolatot, hogy saját valóságunk teremtői vagyunk, nem passzív fogyasztók” – mondja Michael.
Ennek a folyamatnak egy másik aspektusát nem könnyű megmagyarázni: itt nem csak a türelem, hanem a belső béke is fontos, és pszichológiailag is fel kell készülni arra, hogy a szobor bármelyik pillanatban összedőlhet. Ez megtanít minden kétség leküzdésére és a harmónia keresésére – mind önmagadban, mind a természet világával való harmóniában.
Michael ezt mondja: „Amikor az emberek ránéznek a munkámra, a kölcsönös teremtés hatása van. A közönség megkapja az általam létrehozott kőkertek energiáját, ugyanakkor az emberek érdeklődése táplálja a kreativitásomat.”
Érintsük meg az egyensúly csodálatos és inspiráló művészetét is, amelyet Michael Grub keze alkotott
További információ a projektről