Tejes zóna (Lactarius zonarius)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Incertae sedis (bizonytalan helyzetű)
- Rend: Russulales (Russulovye)
- Család: Russulaceae (Russula)
- Nemzetség: Lactarius (tejes)
- Típus: Lactarius zonarius (zónális tejfű)
A zónafejő a russula család tagja.
Szinte mindenhol megterem, kedveli a széles levelű erdőket (tölgy, bükk). Ez egy mikorrhizaképző (nyír, tölgy). Egyedül és kis csoportokban is nő.
Szezon: július végétől szeptemberig.
A termőtesteket kalap és szár képviseli.
fej legfeljebb 10 centiméter nagyságú, nagyon húsos, kezdetben tölcsér alakú, majd egyenes, lapos lesz, magas szélű. A széle éles és sima.
A kupak felülete száraz, esőben ragacsossá, nedvessé válik. Szín: krémes, okkersárga, a fiatal gombák kis területeket tartalmazhatnak, amelyek az érett példányokban eltűnnek.
Láb hengeres, központi, nagyon sűrű, kemény, belül üreges. Színe a fehértől a krémtől az okkerig változik. Ha az évszak esős, akkor foltok lehetnek a lábon vagy kicsi, de kifejezett vöröses bevonat. A zónás tejes galóca. A tányérok ereszkedők, keskenyek, az időjárási viszonyoktól függően változtathatják a színüket: száraz évszakban krémesek, fehéresek, esős időszakban barnák, büfések.
Pép kemény, sűrű, színe – fehér, íze – fűszeres, égető, tejszerű levet választ ki. A vágáson a lé nem változtatja meg a színét, fehér marad.
A zónás tejgomba feltételesen ehető gomba, de főzés közben áztatás szükséges (a keserűség eltávolítása érdekében).
Gyakran összekeverik a fenyő gyömbérrel, de a tejszerűnek számos jellegzetessége van:
– a kalap világos színe;
– a vágás nem változtatja színét a levegőben (a camelinában zöldes lesz);
– a pép íze – égető, fűszeres;
a tejes lé mindig fehér.