A tanulás ne legyen túl könnyű vagy túl nehéz: mindkét esetben nem tudunk új ismereteket szerezni. Miért történik ez?
Milyen gyakran kapjuk meg, amit akarunk? Valószínűleg vannak szerencsések, akik gyakorlatilag nem ismerik a kudarcot, de ezek egyértelműen kisebbségben vannak. Az emberek többsége nap mint nap különféle nehézségekkel szembesül. A vásárlók visszautasítják a bolti eladókat, az újságírók cikkeit visszaküldik lektorálásra, a színészek és a modellek ajtót mutatnak a casting során.
Tudjuk, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit, a mi hibáink pedig minden munka, tanulás szerves részét képezik. Ha nem értük el, amit akarunk, akkor is megerősítést kapunk, hogy aktívak vagyunk, próbálkozunk, teszünk valamit a helyzet megváltoztatása és céljaink elérése érdekében.
Az eredmények felé megyünk, nemcsak a tehetségre, hanem a kemény munkavégzésre is támaszkodva. És mégis, az ezen az úton elért győzelmeket szinte mindig vereség kíséri. A világon egyetlen ember sem ébredt fel virtuóznak, aki korábban soha nem tartott hegedűt a kezében. Egyikünk sem lett sikeres sportoló, először dobta be a labdát a gyűrűbe. De hogyan befolyásolják az elmulasztott céljaink, a megoldatlan problémáink és az első alkalommal meg nem értett tételeink, hogyan tanulunk új dolgokat?
Kiváló tanulónak 15%.
A tudomány a kudarcot nemcsak elkerülhetetlennek, hanem kívánatosnak is tartja. Robert Wilson, Ph.D., kognitív tudós és kollégái a Princetoni, Los Angeles-i, Kaliforniai és Brown Egyetemen úgy találták, hogy akkor tanulunk a legjobban, ha a feladatoknak csak a 85%-át tudjuk helyesen megoldani. Más szóval, ez a folyamat akkor megy a leggyorsabban, ha az esetek 15%-ában tévedünk.
A kísérlet során Wilson és kollégái megpróbálták megérteni, hogy a számítógépek milyen gyorsan sajátítják el az egyszerű feladatokat. A gépek felosztották a számokat párosra és páratlanra, meghatározták, melyik a nagyobb és melyik a kisebb. A tudósok különböző nehézségi beállításokat állítanak be e problémák megoldására. Így kiderült, hogy a gép gyorsabban tanul meg új dolgokat, ha csak az esetek 85%-ában old meg helyesen a feladatokat.
A kutatók tanulmányozták a különféle készségek elsajátítására irányuló korábbi kísérletek eredményeit, amelyekben az állatok részt vettek, és a mintát megerősítették.
Az unalmas a jó ellensége
Miért történik ez, és hogyan érhetjük el az optimális „hőmérsékletet” a tanuláshoz? „A megoldandó problémák lehetnek könnyűek, nehézkesek vagy közepesek. Ha nagyon egyszerű példákat mondok, az eredmény 100%-ban helyes lesz. Ebben az esetben nem lesz mit tanulnia. Ha a példák nehezek, akkor a felét megoldja, és a végén semmi újat nem tanul. De ha közepes nehézségű problémákat adok fel, akkor azon a ponton lesz, amely a leghasznosabb információkat fogja adni” – magyarázza Wilson.
Érdekes módon az amerikai tudósok következtetései sokban hasonlítanak a Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a boldogság és a kreativitás kutatója által javasolt flow koncepcióhoz. A flow állapot az az érzés, hogy teljes mértékben részt veszünk abban, amit jelenleg csinálunk. Az áramlásban nem érezzük az idő múlását, sőt az éhséget sem. Csíkszentmihályi elmélete szerint akkor vagyunk a legboldogabbak, ha ebben az állapotban vagyunk. És bizonyos feltételek mellett a tanulmányok során is be lehet kerülni a „folyamba”.
Az áramlás nyomában című könyvben. A mindennapi életbe való bevonódás pszichológiája» Csíkszentmihályi azt írja, hogy «leggyakrabban az emberek belekerülnek az áramlatba, és megpróbálnak megbirkózni egy olyan feladattal, amely maximális erőfeszítést igényel. Ugyanakkor az optimális helyzet akkor jön létre, ha megfelelő egyensúlyt teremtünk a tevékenységi kör és az ember feladatellátási képessége között. Vagyis a feladat ne legyen túl könnyű vagy túl nehéz számunkra. Hiszen „ha egy kihívás túl nehéz az ember számára, akkor lehangoltnak, idegesnek, aggódónak érzi magát. Ha a feladatok túl egyszerűek, ellenkezőleg, ellazul és kezd unatkozni.
Robert Wilson kifejti, hogy csapata tanulmányának eredményei egyáltalán nem jelentik azt, hogy „négyesre” kellene törekednünk, és szándékosan csökkentenünk kell az eredményünket. De ne feledje, hogy a túl egyszerű vagy túl nehéz feladatok ronthatják a tanulás minőségét, vagy akár teljesen érvényteleníthetik azt, még mindig megéri. Most azonban büszkén mondhatjuk, hogy valóban tanulnak a hibákból – méghozzá gyorsabban, sőt örömmel.