Mycena sárga szélű (Mycena citrinomarginata)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendezés: Agarikálok (agarikus vagy lamellás)
- Család: Mycenaceae (Mycenaceae)
- Nemzetség: Mycena
- Típus: Mycena citrinomarginata (sárga szegélyű Mycena)
:
- Mycena avenacea var. citrinomarginata
fej: 5-20 mm átmérőjű és körülbelül 10 mm súlyú. Fiatalon kúpos, majd szélesen kúpos, parabolikus vagy domború. Barázdás, sugárirányban csíkozott, tompa áttetsző, higrofán, kopasz, sima. Nagyon sokszínű: halványsárgás, zöldessárga, olíva sárga, tiszta sárga, sárgás barnás szürke, szürkés zöld, szürke sárgás, közepén sötétebb, széle felé halványabb.
lemezek: gyengén termő, (15-21 db, csak a szárig érő számít), tányérokkal. Fakó fehér, az életkor előrehaladtával halvány szürkésbarna, citromsárgáig terjedő szegéllyel, ritkán halványtól fehéresig.
Láb: vékony és hosszú, 25-85 mm magas és 0,5-1,5 mm vastag. Üreges, törékeny, egész hosszában viszonylag egyenletes, tövénél kissé kiszélesedett, keresztmetszete kerek, egyenes vagy enyhén ívelt. Finoman serdülő a teljes kerületen. Halvány, halványsárgás, zöldessárga, olajzöld, szürkés, a kalap közelében világosabb, alul sötétebb, sárgásbarnától szürkésbarnáig vagy tintabarnáig terjed. A tövét általában sűrűn borítják hosszú, érdes, ívelt fehéres rostok, amelyek gyakran egészen magasra emelkednek.
Pép: nagyon vékony, fehéres, áttetsző.
Szag: gyenge, kellemes. Egyes források (California Fungi) kifejezetten „ritka” szagot és ízt jeleznek.
Íz: puha.
Spóra pork: fehér vagy citromos árnyalattal.
Vita: 8-12(-14.5) x 4.5-6(-6.5) µm, hosszúkás, majdnem hengeres, sima, amiloid.
Ismeretlen. A gombának nincs tápértéke.
Nagy fürtökben vagy elszórtan nő, az élőhelyek eltérőek: pázsiton és nyílt területeken a fák alatt (különféle fajok tűlevelű és lombos), lombhullató és gallyak között közönséges boróka alatt (Juniperus communis), talajmohák között, mohacsonton, lehullott levelek között és lehullott gallyakon; nemcsak az erdőkben, hanem a városi füves területeken is, például pázsitokon, parkokban, temetőkben; hegyvidéki területeken a fűben.
Nyár közepétől őszig, néha késő őszig.
A sárgasávos mikéné nagyon „változatos” faj, a változatosság óriási, egyfajta kaméleon, színvilága a sárgától a barnáig, élőhelye a fűtől az erdőig. Ezért a makrokarakterisztikával történő meghatározás nehéz lehet, ha ezek a makrojellemzők keresztezik egymást más fajokkal.
Azonban úgy gondolják, hogy a kupak és a szár sárga árnyalatai meglehetősen jó „hívókártya”, különösen, ha hozzáadjuk a tányérok szélét, amelyek általában kifejezetten citromos vagy sárgás árnyalatúak. Egy másik jellegzetes vonása a szár, amelyet gyakran az alaptól távolabb gyapjas rostok borítanak.
Egyes források a Mycena olivaceomarginata fajt hasonló fajként sorolják fel, egészen addig a pontig, amíg megvitatják, hogy ugyanaz a faj.
A Mycena sárgásfehér (Mycena flavoalba) világosabb.
A sárgás-sárgás olajbogyó kalappal rendelkező Mycena epipterygia vizuálisan azonosítható a kalap száraz bőréről.
A M. citrinomarginata néha a boróka alatt is megtalálható a nagyon hasonló Mycena citrinovirensekkel együtt, ilyenkor csak a mikroszkópos vizsgálat segít.
A M. citrinomarginata barna formája számos erdei mikénéhoz hasonlít, talán a leghasonlóbb a selyemfű (Mycena galopus), amely könnyen megkülönböztethető a léziókon kiválasztott tejszerű lé alapján (amiért „tejesnek” nevezték).
Fotó: Andrey, Sergey.