Mycena meliaceae (Mycena meliigena) fénykép és leírás

Mycena meliaceae (Mycena meliigena)

:

• Agaricus meliigena
• Prunulus meliigena

fej: 5-8, esetleg 10 milliméter átmérőig. A forma parabolikustól domborúig terjed, a sapka felső része gyakran középen kissé lapított, sőt kissé benyomott. Kimondottan barázdált, áttetsző csíkos. Fehéres bevonattal borított, fagy benyomását kelti. Színe vöröses, barnás rózsaszín, vöröses lila, sötétlila, halványbarna lila árnyalattal, korban inkább barna.

lemezek: foggal adnált, adnatus vagy enyhén decurrent, ritka (6-14 db, csak a szárig érő számít), széles, domború keskenyebb finoman fogazott éllel. A lemezek rövidek, nem nagyon érnek el a lábakig, lekerekítettek. Fiatal gombákban halvány, fehéres, fehéres, majd „szépia” színek (világosbarna festék a tengeri puhatestű tintazsákjából, szépia), halványbarna, szürkésbarna, bézs-barna, piszkos bézs, a széle mindig halványabb. .

Láb: vékony és hosszú, 4-20 mm hosszú és 0,2-1 mm vastag, ívelt vagy ritkábban egyenletes. Törékeny, instabil. Egy szín kalappal. Ugyanolyan dérszerű bevonat borítja, mint a kalapot, néha nagyobb, pelyhes. A kor előrehaladtával a lepedék eltűnik, a láb csupasz, fényes lesz, a tövénél vékony, hosszú, fehér rostos serdülő marad.

Pép: nagyon vékony, áttetsző, fehéres, fehéres-bézs, vizes.

Íz: ismeretlen.

Szag: megkülönböztethetetlen.

spórapor: fehér.

Bazidi: 30-36 x 10,5-13,5 µm, két és négy spórás.

Vita: sima, amiloid, a gömb alakútól a majdnem gömb alakúig; 4 spórás bazídiumoktól 8-11 x 8-9.5 µm, 2 spórás bazídiumoktól 14.5 µm-ig.

Nincs adat. A gombának nincs tápértéke.

Általában különféle élő lombos fák mohával borított kérgén nő. Előnyben részesíti a tölgyeket.

A termőidő a nyár második felére és késő őszig esik. A Melia mycena meglehetősen elterjedt Európa és Ázsia erdeiben, de ritka fajnak számít, számos ország Vörös Könyvében szerepel.

Párás és nem túl hideg őszi időben a Mycena meliaceae hirtelen nagy számban jelenik meg a kéregből, gyakran zuzmók és mohák között, és nem közvetlenül a fáról. Minden tölgyfa alapon több száz is lehet. Ez azonban egy nagyon rövid életű, mulandó szépség. Amint a magas páratartalom eltűnik, a Mycena meliigena is eltűnik.

Mycena corticola (Mycena corticola) – egyes források szerint a Mycena meliigena szinonimájaként tartják számon, egyesek szerint különböző fajok, melian – európai, parafa – észak-amerikai.

A Mycena pseudocorticola (Mycena pseudocorticola) azonos körülmények között nő, ez a két mikéné gyakran együtt található ugyanazon a törzsön. A M. pseudocorticola a leggyakoribb faj. A két faj fiatal, üde példányait nem nehéz megkülönböztetni, a Mycena pseudocrust kékes, szürkéskék tónusú, de az életkorral mindkettő barnásodik és makroszkóposan is nehezen azonosítható. Mikroszkóposan is nagyon hasonlóak.

A régebbi példányok barna színe összetévesztheti a M. supina (Fr.) P. Kumm-mal.

A M. juniperina (boróka? boróka?) halványsárgásbarna kalapú, a közönséges borókán (Juniperus communis) nő.

Fotó: Tatiana, Andrey.