Nem maró selyemfű (Lactarius aurantiacus)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Incertae sedis (bizonytalan helyzetű)
- Rend: Russulales (Russulovye)
- Család: Russulaceae (Russula)
- Nemzetség: Lactarius (tejes)
- Típus: Lactarius aurantiacus (nem maró tejfű)
Tejes sapka:
Átmérője 3-6 cm, fiatalon domború, életkor előrehaladtával leborul, idős korban depresszióssá válik; gyakran jellegzetes gumó marad a közepén. A domináns szín a narancssárga (bár sok tejsavhoz hasonlóan a színe meglehetősen széles tartományban változik), a kupak közepe sötétebb, mint a periféria, bár koncentrikus zónák nem láthatók. A kalap húsa sárgás, törékeny, vékony, semleges szagú; tejszerű lé fehér, nem maró.
Nyilvántartások:
Közepes gyakoriságú, a száron enyhén leereszkedő, fiatalon világos krémszínű, majd sötétedő.
Spóra por:
Világos okker.
A tejszerű nem maró lába:
Magassága 3-5 cm, átlagos vastagsága 0,5 cm, fiatalon ép, az életkorral sejtessé, üregessé válik. A szár felülete sima, színe a kalap színéhez közeli vagy világosabb.
Terjedés:
A nem maró selyemfű nyár közepétől októberig a tűlevelű és vegyes erdőkben egyaránt megtalálható, a lucfenyővel előszeretettel alkot mikorrhizát. Gyakran megtalálható a mohában, ahol a legjellemzőbbnek tűnik.
Hasonló fajok:
A laktátorok volatilitása olyan mértékű, hogy szó sem lehet bizonyosságról. Valamilyen megbízhatóan megkülönböztethető a nem maró fejőgép, csak a kizárás módszerével, a negatív jelek összessége szerint: íztelen tejszerű lé, amely nem változtatja meg a színét, a fűszeres szag hiánya és a kupak serdülője. A garantált kis méret is szerepet játszik – sok hasonló, barnásvörös csupasz sapkájú fejőgép sokkal nagyobb méreteket ér el.
Ehetőség:
A tejes nem ehető ehető gomba; mindazonáltal minden előkészület nélküli gombaszedő elmond egy tucat fajt, amelyek ugyanabban az időkeretben hoznak gyümölcsöt, ami sokkal megfelelőbb lesz a kosárban, mint egy nem maró fejő.