A megfigyelésnek két különálló aspektusa van. Egyrészt a test bizonyos területeinek (különösen a nyelv) szisztematikus vizsgálata, másrészt, szubjektívebben, a páciens non-verbális megfigyelése: járása, testtartása, mozgásai, tekintete stb.

A hagyományos kínai orvoslás (TCM) a test öt olyan területét azonosította, amelyek különösen hasznosak a diagnózis idején. Valójában ezen zónák mindegyike, amelyeket érzékszervi vagy szomatikus nyílásoknak nevezünk, bizonyos szempontból egy kiváltságos nyílás, amely hozzáférést biztosít az öt szerv egyikéhez (lásd az Öt elem táblázatát), és tájékoztathat bennünket annak állapotáról. Itt ismerjük fel a mikrokozmosz – makrokozmosz – fogalmát: a test egy kis külső része, amely hozzáférést biztosít a belső folyamatok globális megértéséhez.

Az öt érzékszervi nyílás és a hozzájuk kapcsolódó szervek a következők:

• a szemek: a máj;
• a nyelv: a Szív;
• a száj: Lép / Hasnyálmirigy;
• az orr: a tüdő;
• a fülek: a vesék.

Mindegyik megnyitás konkrét információkat tartalmaz a kapcsolódó szervről, valamint általánosabb információkat. Például a szem a máj állapotáról mesél. A véreres szemek túlzott tüzet jeleznek a májnak (lásd Fejfájás), míg a száraz szemek a máj Yin ürességét tükrözik. Ezenkívül a szem külső összetevőinek alapos vizsgálata különféle zsigerekről árulkodhat: a felső szemhéj a lépen/hasnyálmirigyen, az alsó szemhéj a gyomoron, vagy a szem fehérje a tüdőn. Leggyakrabban azonban az érzékszervi nyílás átfogó aspektusát veszik figyelembe, mint például a fülek esetében, amelyek a vesékhez kapcsolódóan felfedik az esszenciák erejét (lásd: Öröklődés).

A nyelv megfigyelése a kínai orvoslás egyik legrégebbi diagnosztikai eszköze. Mivel a nyelv a szív érzékszervi nyílása, a Qi és a Vér testben való eloszlásának tükre. Nagyon megbízható információforrásnak tekintik, és lehetővé teszi az energiadiagnózis megerősítését vagy érvénytelenítését. Valójában a nyelv állapotát kevéssé befolyásolják az egyszeri vagy közelmúltbeli események, ellentétben a pulzusokkal (lásd: Tapintás), amelyek nagyon változóak, és amelyek akár megváltozhatnak is, pusztán azért, mert a beteget megvizsgálják. A nyelv vizsgálatának megvan az az előnye is, hogy sokkal kevésbé szubjektív, mint a pulzus mérése. Ezenkívül a nyelv topográfiáját és különféle értékelési skáláinak értelmezését (a bevonat alakja, színe, eloszlása ​​és textúrája) általában minden szakember elismeri.

A nyelv több zónára van osztva, így minden zsiger ott jelenik meg (lásd a fényképet); emellett információkat nyújt a Yin Yang kettősségéről (lásd a Nyolc szabály rácsát) és az anyagokról. A nyelv bizonyos jellemzői különösen árulkodóak:

• A nyelv testének alakja az Üres vagy Túlzott állapotról árulkodik: a vékony nyelv ürességet jelöl.
• A szín a meleget vagy a hideget jelzi: a vörös nyelv (1. ábra) a meleg jelenlétét fejezi ki, míg a sápadt nyelv a hideget vagy a betegség krónikussá válását jelzi.
• A nyelv bevonatát eloszlása ​​(2. ábra) és állaga szempontjából vizsgáljuk: általában a test páratartalmáról ad információt. Ezen túlmenően, ha a bevonat egyenetlenül oszlik el, és földrajzi térképnek tűnik (3. ábra), az a Yin csökkenésének jele.
• A piros pontok általában a hő jelenlétét jelzik. Például, ha a nyelv hegyén, a szív területén található, ez a melegnek tulajdonítható álmatlanságra utal.
• A nyelv mindkét oldalán található fognyomok (4. ábra) a lép/hasnyálmirigy Qi gyengeségéről tanúskodnak, amely már nem tudja betölteni a struktúrák helyén tartásában betöltött szerepét. Ekkor azt mondjuk, hogy a nyelv be van húzva.
• A nyelv oldalai, a máj és az epehólyag területei jelezhetik a máj Yang emelkedését, ha duzzadt és piros.

Valójában a nyelv vizsgálata olyan precíz lehet, hogy ezzel az egyetlen eszközzel energiadiagnózist lehet készíteni.

A TCM-ben az érzelmeket a betegség sajátos okaként azonosítják (lásd Okok – Belső). Különösen hatnak a Szellemre, ez az elem egyesíti az egyén személyiségét, életerejét, valamint érzelmi és lelki állapotait. A kínai kultúrában azonban nem helyénvaló nyíltan kifejezni érzelmi állapotait. Inkább az arcbőr és a szem ragyogásának, valamint a beszéd és a testmozgások összhangjának megfigyelésével lehet felmérni az ember érzelmi állapotát és életerejét. A ragyogó arcbőr és a csillogó szemek, valamint a koherens, „szellemmel teli” beszéd és a harmonikus testmozgások nagy életerőről árulkodnak. Másrészt az elsötétült szemek, a nyugtalan tekintet, a tompa arcbőr, a szórt beszéd és a szaggatott mozdulatok elsötétült érzelmekről és elméről, vagy csökkent vitalitásról árulkodnak.