Szülők: Miért hozta létre ezt a fiókot?
maviedepapagay: Először is az aktivizmussal. Reményt akartunk adni más meleg pároknak, akik gyereket szeretnének, elmondani nekik, hogy „ez lehetséges! »És a melegszülővel kapcsolatos mentalitás megváltoztatása. Még mindig kapok homofób szidalmakat a Twitteren, van még mit tenni… Aztán megtettem a társasági életemért. Rengeteg eszmecserét hoz számomra, és találkozókat, projekteket is provokál.
Három lánya a béranyaságnak (Surrogacy) köszönhetően született az Egyesült Államokban, hogyan élte meg a terhességeket?
Előnye, hogy egyikünknek sem kellett elszenvednie a terhesség okozta testi kellemetlenségeket (bár én egy kicsit merengtem)! De még így is nagyon fáradtak voltunk. Ideges volt a távolság köztünk és Jill között, a béranya között, a teszteredményekre várás, a vizsgák, majd a szülés.
Mit éreztél, amikor először ölelted meg a lányaidat?
Egy pillanatnyi idő eltelt. Mindkét szállításon részt vettünk. Az ikreknél mindannyian a kezünkben tartottunk egyet. Néztem Romaint, néztem a babákat… Teljesen lenyűgözött, egy másik bolygón. Azonnali összeolvadást éreztem velük. Papa tyúk maradtam…
Videón: Pierre interjúja, más néven @maviedepapagay
Mennyi idő telt el a gyermekprojektje és az ikrek születése között?
Az első lépések és a vének születése között két év sem telt el. Szerencsénk volt, mert néha tovább tart. Nagyon gyorsan felkínáltak nekünk egy félig névtelen donort (ugyanez a három lánynál). Jill szinte azonnal felvette velünk a kapcsolatot, és nem volt vetélése.
Hogyan sikerült legyőzni a nehézségeket?
Sokat beszélgettünk arról, hogy mit akarunk. A családokkal az ADFH* egyesületen keresztül találkozva találtunk potenciális ügyfeleket. Megkerestük a megfelelő ügynökséget, bíztunk… De ez is egy anyagi szervezet. Közel 100 eurót tesz ki az utazás, az ügyvéd, a terhesség vállalása költségei között. Adminisztratív szempontból nincs minden megoldva. Mindketten felismertük a lányainkat. Van személyi papírjuk, de nem szerepelnek a családi nyilvántartásunkban… Őrület.
Három gyerek… hogyan szervezed meg magad?
A harmadikra szülői szabadságot vettem ki (ami októberben ér véget). Reggelente Romain általában iskolába viszi a nagyobb gyerekeket. És én irányítom az estéket. Az ünnepekre imádunk utazni, de nagyon szervezett módban minden le van foglalva. A mindennapokban mindent megteszünk, hogy jóindulatúak maradjunk, még akkor is, ha néha ropogunk, dühösek leszünk, mint szerintem mindenki… Nekem is vannak a szüleim, akik a szomszédban laknak, és ha kell, tudnak segíteni. A hétvége séta, főzés, múzeumok…
Mennyire súlyos mások véleménye a kapcsolatodról?
Ha valakinek nem tetszik, nem vesszük fel. Az orvosokkal, az anyai asszisztenssel, a bölcsődével jól mennek a dolgok. Féltünk az első tanévtől, a pedagógusok, szülők fogadásától… De megkaptuk a tisztelet jeleit.
A lányaid tesznek fel kérdéseket a születésükkel kapcsolatban?
Nem, mert mindent elmondunk nekik. Zavartalanul beszélünk Jillről, „a hölgyről, aki viselte őket”. Időnként felhívjuk. Különleges státusza van, de a kapcsolat nagyon erős.
Hogy hívnak téged?
Apa ! Egyikünknek sem akartunk becenevet, „Papou” vagy bármi mást. Értékeljük ezt a státuszegyenlőséget. Mindketten teljes mértékben az apjuk vagyunk.
Interjú: Katrin Acou-Bouaziz
* Homoszülői családok egyesülete. https://adfh.net/