A közelmúltban volt egy hír, hogy az amerikai Gl Dynamics cég új módszert fejlesztett ki az elhízás kezelésére, amely olcsó és biztonságos alternatívája lehet a jelenleg létező sebészeti fogyókúrás módszereknek. A Gl Dynamics által megalkotott EndoBarrier eszköz egy rugalmas polimerből készült üreges cső, amely nitinolból (titán és nikkel ötvözete) készült alapra van rögzítve. Az EndoBarrier alapja a gyomorban van rögzítve, körülbelül 60 centiméter hosszú polimer „hüvelye” pedig a vékonybélben bontakozik ki, megakadályozva a tápanyagok felszívódását. Több mint 150 önkéntesen végzett kísérletek kimutatták, hogy az EndoBarrier telepítése nem kevésbé hatékony, mint a gyomor térfogatának sebészeti csökkentése sávozással. Ezzel egyidejűleg a készülék beszerelése és eltávolítása a szájon keresztül történik, a páciens számára egyszerű és biztonságos endoszkópos eljárással, szükség esetén eltávolítják, költsége jóval alacsonyabb, mint a műtéti kezelésé. Az elhízás olyan állapot, amikor a szervezetben a túlzott zsírszövet veszélyt jelent az emberi egészségre. A testtömegindexet (BMI) a túlsúly vagy az alulsúly objektív mérőszámaként használják. Úgy számítják ki, hogy a kilogrammban mért testtömeget elosztják a méterben mért magasság négyzetével; például egy 70 kilogramm súlyú és 1,75 méter magas személy BMI-je 70/1,752 = 22,86 kg/m2. A 18,5-25 kg/m2 BMI normálisnak tekinthető. A 18,5 alatti index a tömeghiányt, a 25-30 a túlsúlyt, a 30 feletti pedig az elhízást jelzi. Jelenleg a diétát és a testmozgást elsősorban az elhízás kezelésére használják. Csak abban az esetben, ha hatástalanok, folyamodjanak gyógyszeres vagy sebészeti kezeléshez. A fogyókúrás diéták négy kategóriába sorolhatók: alacsony zsírtartalmú, alacsony szénhidráttartalmú, alacsony kalóriatartalmú és nagyon alacsony kalóriatartalmú. Az alacsony zsírtartalmú étrend 2-12 hónapon belül körülbelül három kilogrammal csökkentheti a súlyt. Az alacsony szénhidráttartalmú termékek, amint azt a vizsgálatok kimutatták, csak akkor hatásosak, ha az élelmiszerek kalóriatartalma csökken, vagyis önmagukban nem vezetnek fogyáshoz. Az alacsony kalóriatartalmú diéták az elfogyasztott élelmiszerek energiaértékének napi 500-1000 kilokalóriával történő csökkenését jelentik, ami lehetővé teszi akár heti 0,5 kilogramm súlyvesztést és átlagosan nyolc százalékos fogyást 3-12 éven belül. XNUMX hónap. A nagyon alacsony kalóriatartalmú diéták mindössze 200-800 kilokalóriát tartalmaznak naponta (2-2,5 ezres arányban), vagyis valójában kiéheztetik a szervezetet. Segítségükkel hetente 1,5-2,5 kilogrammot fogyhat, de rosszul tolerálják őket, és különféle szövődményekkel járnak, mint például izomvesztés, köszvény vagy elektrolit-egyensúlyzavar. A diéták lehetővé teszik a gyors súlycsökkentést, de ezek betartása és az elért tömeg utólagos fenntartása olyan erőfeszítéseket igényel, amelyekre nem mindenki képes, aki fogy – nagyjából életmódváltásról beszélünk. Általában az emberek mindössze húsz százalékának sikerül sikeresen lefogyni és megtartani a segítségüket. A diéták hatékonysága nő, ha edzéssel kombinálják. A zsírszövet megnövekedett mennyisége jelentősen megnöveli számos betegség kialakulásának kockázatát: 2-es típusú diabetes mellitus, szív- és érrendszeri betegségek, obstruktív alvási apnoe (légzési zavarok alvás közben), deformáló osteoarthritis, bizonyos típusú rák és mások. Ezért az elhízás jelentősen csökkenti az emberiség várható élettartamát, és az egyik fő megelőzhető halálok és az egyik legsúlyosabb közegészségügyi probléma. A legtöbb ember számára elérhető testmozgás önmagában csak kismértékű fogyáshoz vezet, de alacsony kalóriatartalmú étrenddel kombinálva az eredmények jelentősen megnőnek. Ezenkívül a normál testsúly fenntartásához fizikai aktivitás szükséges. A magas szintű edzésterhelés jelentős fogyást biztosít kalóriakorlátozás nélkül is. Egy szingapúri tanulmány kimutatta, hogy a 20 hét katonai kiképzés alatt az elhízott újoncok átlagosan 12,5 kilogrammot veszítettek testsúlyukból, miközben normál energiaértékű élelmiszert fogyasztottak. A diéta és a testmozgás, bár ezek az elhízás fő és első vonalbeli kezelési módjai, nem feltétlenül segít minden betegnek.
A modern hivatalos orvoslás három fő gyógyszerrel rendelkezik a fogyáshoz, alapvetően eltérő hatásmechanizmussal. Ezek a szibutramin, az orlisztát és a rimonabant. A szibutramin („Meridia”) az éhség és jóllakottság központjaira hat, mint az amfetaminok, ugyanakkor nincs olyan kifejezett pszichostimuláló hatása, és nem okoz kábítószer-függőséget. Használatának mellékhatásai közé tartozik a szájszárazság, az álmatlanság és a székrekedés, súlyos szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknél pedig ellenjavallt. Az orlisztát („Xenical”) megzavarja az emésztést, és ennek eredményeként a zsírok felszívódását a bélben. A zsírok bevitelétől megfosztva a szervezet elkezdi felhasználni saját tartalékait, ami fogyáshoz vezet. Az emésztetlen zsírok azonban puffadást, hasmenést és széklet inkontinenciát okozhatnak, ami sok esetben a kezelés megszakítását igényli. A rimonabant (Acomplia, jelenleg csak az EU-ban engedélyezett) a legújabb fogyókúrás gyógyszer. Az agy kannabinoid receptorainak blokkolásával szabályozza az étvágyat, ami ellentétes a kannabisz hatóanyagával. És ha a marihuána használata növeli az étvágyat, akkor a rimonabant éppen ellenkezőleg, csökkenti. Már a kábítószer piaci bevezetése után is kiderült, hogy csökkenti a dohányzás utáni vágyat a dohányosoknál. A rimonabant hátránya, amint azt a forgalomba hozatalt követő vizsgálatok is kimutatták, hogy alkalmazása növeli a depresszió kialakulásának valószínűségét, illetve egyes betegekben öngyilkossági gondolatokat válthat ki. Ezeknek a gyógyszereknek a hatékonysága nagyon mérsékelt: az olisztát hosszú távú adagolásával az átlagos fogyás 2,9, a szibutramin 4,2, a rimonabant pedig 4,7 kilogramm. Jelenleg számos gyógyszergyár fejleszt új gyógyszereket az elhízás kezelésére, amelyek egy része a meglévőkhöz hasonlóan, más részük pedig eltérő hatásmechanizmussal működik. Ígéretesnek tűnik például egy olyan gyógyszer létrehozása, amely a leptin receptoraira hat, egy olyan hormonra, amely szabályozza az anyagcserét és az energiát. Az elhízás kezelésének leghatékonyabb és legradikálisabb módszerei a sebészeti. Számos műtétet dolgoztak ki, de mindegyiket megközelítésük szerint két alapvetően eltérő csoportra osztják: magának a zsírszövetnek az eltávolítására, illetve a tápanyagbevitel, illetve felszívódás csökkentése érdekében a gyomor-bél traktus módosítására. Az első csoportba tartozik a zsírleszívás és a hasplasztika. A zsírleszívás a felesleges zsírszövet eltávolítása („leszívása”) a bőrön lévő kis bemetszések révén vákuumszivattyú segítségével. Egyszerre legfeljebb öt kilogramm zsírt távolítanak el, mivel a szövődmények súlyossága közvetlenül függ az eltávolított szövet mennyiségétől. A sikertelenül végrehajtott zsírleszívás tele van a megfelelő testrész deformációjával és egyéb nemkívánatos hatásokkal. A hasplasztika az elülső hasfal felesleges bőrének és zsírszövetének eltávolítása (kimetszése) annak megerősítése érdekében. Ez a műtét csak a túlzott hasi zsírral küzdő embereken segíthet. Hosszú felépülési időszaka is van - háromtól hat hónapig. A gasztrointesztinális traktus-módosító műtét célja lehet a gyomor térfogatának csökkentése a jóllakottság korai megjelenése érdekében. Ez a megközelítés kombinálható csökkentett tápanyagfelvétellel. Számos módja van a gyomor térfogatának csökkentésére. A függőleges Mason-gasztroplasztikánál a gyomor egy részét sebészeti kapcsokkal választják el főtérfogatától, egy kis zacskót képezve, amelybe az élelmiszer bejut. Sajnos ez a „minigyomor” gyorsan megnyúlik, és maga a beavatkozás a szövődmények magas kockázatával jár. Egy újabb módszer – a gyomorkötés – a gyomrot körülölelő mozgatható kötéssel csökkenti a térfogatát. Az üreges kötés az elülső hasfal bőre alá rögzített tartályhoz kapcsolódik, amely lehetővé teszi a gyomor összehúzódás mértékének szabályozását a tartály fiziológiás nátrium-klorid oldattal történő feltöltésével és ürítésével, hagyományos injekciós tű segítségével. Úgy gondolják, hogy a kötést csak akkor tanácsos alkalmazni, ha a beteg erősen motivált a fogyásra. Ezenkívül lehetőség van a gyomor térfogatának csökkentésére a nagy részének (általában körülbelül 85 százalékának) műtéti eltávolításával. Ezt a műtétet hüvely gastrectomiának nevezik. Bonyolíthatja a megmaradt gyomor megfeszítését, a varratok nyomásának csökkentését stb. Két másik módszer kombinálja a gyomortérfogat csökkentését a tápanyag-felszívódás visszaszorításával. A gyomor bypass anasztomózis alkalmazásakor a gyomorban táska jön létre, mint a függőleges gyomorplasztikánál. A jejunum ebbe a zacskóba van varrva, amibe az étel kerül. A jejunumtól elválasztott duodenumot a sovány „downstream”-be varrjuk. Így a gyomor és a nyombél nagy része ki van kapcsolva az emésztési folyamatból. A duodenális kizárással járó gyomorplasztikánál a gyomor akár 85 százalékát is eltávolítják. A többi közvetlenül a vékonybél több méter hosszú alsó szakaszához kapcsolódik, amely az ún. emésztőhurok. Az emésztéstől kikapcsolt vékonybél nagy részét, beleértve a nyombélt is, felülről vakon varrják, az alsó részét pedig körülbelül egy méter távolságra varrják ebbe a hurokba, mielőtt a vastagbélbe ömlik. Az ezt követő emésztési és felszívódási folyamatok főként ebben a méteres szegmensben zajlanak majd, mivel az emésztőenzimek a hasnyálmirigyből a duodenumon keresztül jutnak be a gyomor-bél traktus lumenébe. Az emésztőrendszer ilyen összetett és visszafordíthatatlan módosulásai gyakran súlyos zavarokhoz vezetnek az emésztőrendszer munkájában, és ennek következtében az egész anyagcserében. Ezek a műveletek azonban összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak más létező módszereknél, és még a legsúlyosabb elhízásban is segítenek. Az USA-ban kifejlesztett EndoBarrier az előzetes tesztek alapján ugyanolyan hatékony, mint a műtéti kezelés, ugyanakkor nem igényel gyomor-bélrendszeri műtétet, és bármikor eltávolítható.
Cikk a kazanlife.ru oldalról