A meditáció és annak a testre és az agyra gyakorolt hatása egyre inkább a tudósok figyelmébe kerül. Például vannak már kutatási eredmények arról, hogy a meditáció hogyan befolyásolja a test öregedési folyamatát, vagy hogyan segít megbirkózni a szorongással.
Az elmúlt években az éberségi meditáció egyre népszerűbbé vált, amely hívei szerint számos pozitív eredményt hoz: csökkenti a stresszt, csökkenti a különféle betegségek kockázatát, újraindítja az elmét és javítja a közérzetet. De ezekre az eredményekre még viszonylag kevés bizonyíték áll rendelkezésre, beleértve a kísérleti adatokat is. Ennek a meditációnak a hívei kevés, nem reprezentatív példát hoznak fel (például egyes buddhista szerzetesek, akik naponta hosszú órákat meditálnak), vagy olyan tanulmányokat, amelyek általában nem voltak randomizáltak, és nem tartalmaztak kontrollcsoportokat.
A napokban nemrégiben megjelent tanulmány azonban Biológiai Pszichiátria, tudományos alapot szolgáltat arra a tényre, hogy az éberségi meditáció megváltoztatja az agy működését a hétköznapi embereknél, és potenciálisan javíthatja egészségüket.
Az éberségi meditáció gyakorlása megköveteli a létezésének „nyitott és befogadó, ítélet nélküli tudatosságának elérését a jelen pillanatban” - mondja J. David Creswell, a pszichológia docense és a Egészség és a Emberi teljesítmény Laboratórium val vel Carnegie Mellon Egyetem, aki e kutatás élén állt.
A meditációs kutatás egyik kihívása a placebo probléma (amint a Wikipedia elmagyarázza, a placebo olyan gyógyszer, amelyet nem látszólag gyógyító tulajdonságként használnak, és amelynek terápiás hatása összefüggésben áll a betegnek a gyógyszer hatékonyságába vetett hitével.). Az ilyen vizsgálatokban egyes résztvevők kezelést kapnak, mások placebót kapnak: ebben az esetben úgy gondolják, hogy ugyanolyan kezelést kapnak, mint az első csoport. De az emberek általában képesek megérteni, hogy meditálnak-e vagy sem. Dr. Creswellnek számos más egyetem tudósainak támogatásával sikerült megteremtenie az éberségi meditáció illúzióját.
Kezdetben 35 munkanélküli férfit és nőt választottak ki a vizsgálatba, akik munkát kerestek és jelentős stresszt éltek át. Vérvizsgálatokat végeztek és agyi vizsgálatokat végeztek. Ezután a tantárgyak fele hivatalos figyelemfelkeltő meditációban részesült; a többiek egy képzeletbeli meditációs gyakorlaton estek át, amelynek középpontjában a pihenés és az aggodalmak és a stressz elterelése állt (például nyújtási gyakorlatokat kértek tőlük). A meditálók csoportjának nagyon oda kellett figyelnie a testi érzésekre, beleértve a kellemetlen érzéseket is. A relaxációs csoportnak engedélyezték, hogy kommunikáljon egymással és figyelmen kívül hagyja a testérzeteket, míg vezetőjük viccelődött.
Három nap után minden résztvevő elmondta a kutatóknak, hogy felfrissülve érzik magukat és könnyebben kezelik a munkanélküliség problémáját. Az alanyok agyi vizsgálata azonban csak azoknál mutatott változásokat, akik gyakorolták az éberségi meditációt. Megnövekedett aktivitás az agy azon területein, amelyek feldolgozzák a stresszreakciókat, valamint más területeken, amelyek koncentrációval és nyugalommal járnak. Ezenkívül még négy hónappal később is az éberségi meditációs csoportba tartozók vérében alacsonyabb volt az egészségtelen gyulladásjelző szintje, mint a relaxációs csoportban, bár csak kevesen folytatták a meditációt.
Dr. Creswell és munkatársai úgy vélik, hogy az agyban bekövetkezett változások hozzájárultak a gyulladás későbbi csökkenéséhez, bár pontosan hogyan ismeretlen. Az sem világos, hogy a kívánt eredmény eléréséhez három nap folyamatos meditáció szükséges-e: „Még mindig fogalmunk sincs az ideális adagról” - mondja Dr. Creswell.