Öngondoskodás – miért veszélyes?

Egész héten a számítógép előtt dolgozunk, aztán elmegyünk egy szórakozóhelyre, hogy kidobjuk a felgyülemlett érzelmeket. De ez nem nyaralás, hanem a tevékenység típusának változása. Ismét az energiafogyasztás. Amikor az erőforrások végleg kimerülnek, mi, nem találva más kiutat… önmagunkba megyünk.

Az önvédelemnek ez a formája idővel annyira vonzóvá válhat, hogy egyre gyakrabban folyamodunk hozzá, belemegyünk egy fantáziavilágba, ahol biztonságban érezzük magunkat. És most folyamatosan ott élünk, ahol megértenek és elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk – önmagunkban.

A legjobb nyugtató

Minden embert meg kell érteni. Önmagunkba visszahúzódva találunk egy ilyen társat és barátot – mi magunk válunk azzá. Ennek az embernek nem kell semmit magyaráznia, minden gondolatunk, ízlésünk, nézetünk tetszik neki. Nem fog minket kritizálni.

Az önmagunkba való visszahúzódás nem más, mint a figyelem, a megértés és a szeretet hiányának pótlása. A veszély pedig az, hogy ez a hiány észrevétlenül erős pszichológiai védekezéssé fejlődik.

Fizikailag jelen vagy, élsz, megteszel mindent, amit elvárnak tőled, otthon és a munkahelyeden, de belsőleg visszavonulsz és bezárkozol. A külvilággal való kommunikáció minimálissá válik, az egyetlen személy, aki nem okoz irritációt, és nem kényszerít arra, hogy elrejtőzz és védekezz, te leszel.

Amikor az ideiglenes állandóvá válik

Időnként mindannyiunknak szüksége van a feltöltődésre és a pihenésre. Ám amikor az élettempó felgyorsul, még munka és családdal való kommunikáció közben is kénytelenek vagyunk pihenni. Így átlépünk automata üzemmódba, van egy olyan érzés, hogy egyszerre vagyunk itt és nem is itt vagyunk.

Eltávolodásunk a hozzánk közel állókon különösen észrevehető, egyre nehezebben tudnak velünk kommunikálni, úgy tűnik, közömbösek, távolságtartóak, zárkózottak lettünk, nem hallunk senkit és nem is érdekel semmi.

Ugyanakkor mi magunk is hihetetlen belső kényelmet érzünk: jól, nyugodtan érezzük magunkat, nincs mire törekednünk és semmit sem kell bizonygatni. Így jön létre a függőség és az önmagunkkal való kommunikációtól való függés.

Minél kevesebb sikerélmény a külvilágban, annál inkább visszahúzódunk önmagunkba.

Nem érezzük magunkat magányosnak, mert már olyanokká váltunk önmagunk számára, akik képesek megérteni, támogatni, megosztani minden fájdalmas élményt és kimutatni érzéseiket.

Így idővel megszűnünk nyitni a munkahelyen és a családban, erőnk fogy, nincs energiaforrások pótlása. Az erőforrások kimerülésével pedig csökken a külvilággal való kommunikáció.

És addigra már elég oka van erre. Például pénzhiány, egészségügyi problémák, családi problémák – olyan sok van belőlük, hogy kénytelen az energia- és érzelemtakarékos módban élni. És nem vesszük észre, hogy az egész élet egy gyönyörű álommá változik, amelyben már nincs értelme érzéseket kimutatni, elérni valamit, küzdeni valamiért.

Mintha már mindent megértettünk volna erről a világról, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy szebbre, ahol nincs gond. Belső életedben azzá válsz, amiről mindig is álmodtál: szeretett, keresett, tehetséges.

Vannak helyzetek, amikor vissza kell húzódnia önmagába, hogy kilábaljon a súlyos stresszből, intenzív munkából és egyéb túlterhelésekből. Ha ez egy rövid távú „gondozás”, akkor minden rendben van. De gyakran ez az állapot szokássá, életmóddá válik.

Minden cselekvést felváltunk önmagunkba való meneküléssel. Ahelyett, hogy előre haladnánk, fejlődnénk, a magány és a beteljesületlenség sarkába hajtjuk magunkat. Előbb-utóbb ez az „elzárkózás” összeomláshoz vezet. Az ember neurotikus személyiséggé válik, minden irritálja, apró életpróbákon is nagy erőfeszítéssel megy keresztül.

Mit kell tenni?

1. Csökkentse az internetezéssel és tévézéssel töltött időt

Érzelmeket, érzéseket megélni a virtuális életben, abbahagyjuk a kinti tevékenységet, emiatt a valóság egyre kevésbé vonzó. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy itt és most kell lennünk, a való világban.

2. Cserélje le az önmagával folytatott kommunikációt a másokkal való kommunikációval és interakcióval

Találkozz barátokkal, beszélgess valami igazi és igazán fontos dologról, próbálj meg bármilyen módon kilépni a zárt módból. A bezárás az energiacsere átfedése másokkal és általában a világgal. Csak a saját tapasztalataidra reagálsz, ugyanakkor süket vagy mások tapasztalataira.

A barátaid előbb-utóbb megszokják, hogy nem vagy a közelben, és te is egyre kevesebb figyelmet, szeretetet kapsz tőlük. De energiaforrásainkat a kommunikáció segítségével is pótoljuk. És ehhez nem mindig kell egy bizonyos személy vagy idő.

Elég kimenni a szabadba, nyilvános helyekre járni, néha még a non-verbális kommunikáció is segít a „feltöltésben”. Menjen el egy koncertre, színházba, kiránduljon – legalábbis a város körül.

3. Növelje és tartsa fenn az érdeklődést az élete iránt

Gyakran csak azért vonulunk vissza önmagunkba, mert valamikor csalódtunk az életben és az emberekben. Minden, ami körülvesz bennünket, már nem tűnik izgalmasnak és érdekesnek számunkra, szkeptikusokká válunk. Mindannyian tudjuk, hogy már semmi sem lep meg minket.

Az ilyen gondolatok arra késztetnek, hogy mélyen önmagadba mélyedj, hogy belevágj az önásásba. De az élet tele van felfedezésekkel, csak dönteni kell a változásokról: önmagadban, rutinodban, környezetedben, érdeklődési körödben és szokásaidban.

Kezdj el valamit csinálni, amit korábban nem mertél megtenni, de amiről régóta álmodoztál. Változtassa tettekre gondolatait és vágyait. Minden változás fő szabálya a cselekvés.

4. Vigyázz magadra és a testedre

A való életbe való visszatéréshez mindenekelőtt helyre kell állítani a kapcsolatot a test és a tudat között. Amikor visszahúzódunk önmagunkba, fizikailag inaktívak vagyunk. Ezért a valóságban inaktívak, az egész utunk az autótól az irodai székig és vissza az út. A testen keresztül érezzük a valóságot, érezzük azt, ami most, ebben a pillanatban történik velünk.

A legegyszerűbb módja annak, hogy mozgásba lendüljön az általános takarítás. Tedd rendbe a dolgokat. Ez nem igényel speciális képzést. Csak fel kell állnia és elkezdeni. Ha nagyon nehéz dolgod van, csak egy szobát vegyen fel, vagy csak mossa ki a mosdókagylót. Amikor az emberek visszahúzódnak önmagukba, kevésbé törődnek otthonukkal és önmagukkal.

Kezdjen csak egészséges ételeket főzni magának, keressen új recepteket. Ügyeljen arra, hogy menjen el az edzőterembe vagy egy csoportos edzésre, hogy fizikailag érintkezzen másokkal. Ez segít abban, hogy ne ragadj le magadban, átállj a külvilágra.

Engedjen be más embereket, érzéseket, benyomásokat a világába. Higgy magadban és légy kitartó. Nyisd meg magad ennek a világnak, és még érdekesebb és szebb lesz, mert csatlakoztál hozzá.