letölthető videó
Érzékszervi depriváció (a latin sensus - érzés, érzés és deprivatio - depriváció) - kísérleti céllal végzett, hosszan tartó, többé-kevésbé teljes megvonás az egyén érzékszervi benyomásaitól.
Egy hétköznapi ember számára szinte minden nélkülözés kellemetlen. A nélkülözés az nélkülözés, és ha ez az értelmetlen nélkülözés szorongást okoz, akkor az emberek nehezen élik meg a nélkülözést. Ez különösen az érzékszervi deprivációval kapcsolatos kísérletekben volt nyilvánvaló.
A 3. század közepén az amerikai McGill Egyetem kutatói azt javasolták, hogy az önkéntesek a lehető leghosszabb ideig tartózkodjanak egy speciális kamrában, ahol a lehető legjobban megvédik őket a külső ingerektől. Az alanyok hanyatt feküdtek egy kis zárt szobában; minden hangot elfedett a légkondicionáló motorjának monoton zúgása; az alanyok kezeit kartonhüvelybe dugták, és a sötétített szemüveg csak gyenge szórt fényt engedett be. Az ebben az állapotban való tartózkodásért meglehetősen tisztességes időbér járt. Úgy tűnik – hazudj magadnak teljes békében, és számold meg, hogyan töltődik meg a pénztárcád minden erőfeszítés nélkül. A tudósokat megdöbbentette a tény, hogy az alanyok többsége XNUMX napon túl képtelen volt ellenállni az ilyen körülményeknek. Mi a helyzet?
A szokásos külső ingerléstől megfosztott tudat kénytelen volt «befelé fordulni», és innentől a legfurcsább, leghihetetlenebb képek, pszeudo-szenzációk kezdtek kirajzolódni, amelyeket nem lehetett másként meghatározni, mint hallucinációkat. Az alanyok maguk sem találtak ebben semmi kellemeset, sőt megijedtek ezektől az élményektől, és a kísérlet leállítását követelték. Ebből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szenzoros stimuláció létfontosságú a tudat normális működéséhez, az érzékszervi depriváció pedig biztos út a gondolkodási folyamatok és maga a személyiség leépüléséhez.
Csökkent memória, figyelem és gondolkodás, az alvás és az ébrenlét ritmusának felborulása, szorongás, hirtelen hangulatingadozások a depressziótól az eufóriáig és vissza, képtelenség megkülönböztetni a valóságot a gyakori hallucinációktól – mindezt az érzékszervi depriváció elkerülhetetlen következményeiként írták le. Ezt kezdték széles körben írni a népszerű irodalomban, szinte mindenki elhitte.
Később kiderült, hogy minden bonyolultabb és érdekesebb.
Mindent nem a nélkülözés ténye határoz meg, hanem az ember hozzáállása ehhez a tényhez. A nélkülözés önmagában nem vészes egy felnőtt számára – csupán a környezeti feltételek változásáról van szó, és ehhez az emberi szervezet működésének átstrukturálásával tud alkalmazkodni. Az ételmegvonás nem feltétlenül jár együtt szenvedéssel, csak az kezd éhezni, aki nem szokott hozzá, és akinek ez egy erőszakos eljárás. A terápiás böjtöt tudatosan gyakorlók tudják, hogy már a harmadik napon könnyedség érzete támad a testben, és a felkészült emberek könnyedén kibírják a tíznapos böjtöt is.
Ugyanez vonatkozik az érzékszervi deprivációra is. John Lilly tudós önmagán tesztelte az érzékszervi megvonás hatását, még bonyolultabb körülmények között is. Egy áthatolhatatlan kamrában volt, ahol testhőmérséklethez közeli hőmérsékletű sóoldatba merítették, így megfosztották az egyenletes hőmérséklet- és gravitációs érzetektől. Természetesen bizarr képei és váratlan álérzései kezdtek lenni, akárcsak a McGill Egyetem alanyai. Lilly azonban más hozzáállással közelítette meg az érzéseit. Véleménye szerint a kényelmetlenség abból adódik, hogy az ember az illúziókat és a hallucinációkat kóros dolognak érzékeli, ezért megijed tőlük, és igyekszik visszatérni a normális tudatállapotba. John Lilly számára pedig ezek csak tanulmányok voltak, érdeklődéssel tanulmányozta a benne megjelenő képeket, érzéseket, aminek következtében az érzékszervi depriváció során semmilyen kellemetlenséget nem tapasztalt. Ráadásul annyira megtetszett neki, hogy elkezdett elmerülni ezekben az érzésekben és fantáziákban, kábítószerekkel serkentve azok megjelenését. Valójában ezekre a fantáziáira épült fel a transzperszonális pszichológia alapja, amelyet S. Grof „Utazás önmagad keresésében” című könyvében lefektetett.
A speciális képzésen átesett emberek, akik elsajátították az autotréninget és a nyugodt jelenlét gyakorlatát, különösebb nehézség nélkül viselik el az érzékszervi deprivációt.