A jelentés a GRACE (Gravity Recovery and Climate Experiment) műholdrendszer segítségével nyert adatokat a bolygó 37 legnagyobb édesvízforrásából vett figyelembe egy tízéves időszakra (2003-tól 2013-ig). A tudósok ebből a tanulmányból levont következtetései korántsem megnyugtatóak: kiderült, hogy a 21 fő vízforrásból 37 túlzottan kiaknázva van, és közülük 8 a teljes kimerülés szélén áll.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a friss víz felhasználása a bolygón ésszerűtlen, barbár. Ez potenciálisan azzal fenyeget, hogy nemcsak a 8 legproblémásabb forrást, amelyek már kritikus állapotban vannak, hanem azt a 21-et is, ahol a hasznosítási felhasználás egyensúlya már felborult.
Az egyik legnagyobb kérdés, amelyre a NASA tanulmánya nem ad választ, az, hogy pontosan mennyi édesvíz maradt ebben az ember által ismert 37 legfontosabb forrásban? A GRACE rendszer csak előre jelezheti valamely vízkészlet helyreállításának vagy kimerülésének lehetőségét, de nem tudja „literenként” kiszámítani a készleteket. A tudósok elismerték, hogy még nincs megbízható módszerük, amely lehetővé tenné a vízkészletek pontos adatainak meghatározását. Ennek ellenére az új jelentés továbbra is értékes – megmutatta, hogy valójában rossz irányba haladunk, azaz erőforrás-zsákutcába kerülünk.
Hová megy a víz?
Nyilvánvaló, hogy a víz nem „hagyja el” magát. Mind a 21 problémás forrásnak megvan a maga egyedi hulladéktörténete. Leggyakrabban ez vagy bányászat, vagy mezőgazdaság, vagy egyszerűen egy erőforrás kimerítése nagy népesség által.
Háztartási igények
Világszerte megközelítőleg 2 milliárd ember kapja vizét kizárólag föld alatti kutakból. A szokásos víztározó kimerülése a legrosszabbat fogja jelenteni számukra: nincs mit inni, nincs mire főzni, nincs mivel mosni, nincs miből ruhát mosni stb.
A NASA által végzett műholdvizsgálat kimutatta, hogy a vízkészletek legnagyobb kimerülése gyakran ott következik be, ahol a helyi lakosság háztartási szükségletekre fogyasztja el. India, Pakisztán, az Arab-félsziget (a bolygó legrosszabb vízügyi helyzete) és Észak-Afrika számos települése számára a felszín alatti vízforrások jelentik az egyetlen vízforrást. A jövőben a Föld lakossága természetesen tovább fog növekedni, és az urbanizációs tendencia miatt a helyzet minden bizonnyal tovább romlik.
Ipari felhasználás
Néha az ipar felelős a vízkészletek barbár felhasználásáért. Például az ausztráliai Canning-medence a harmadik legerősebben kiaknázott vízkészlet a bolygón. A régió arany- és vasércbányászatnak, valamint földgázkutatásnak és -termelésnek ad otthont.
Az ásványi anyagok kitermelése, beleértve a tüzelőanyag-forrásokat is, olyan hatalmas vízmennyiség felhasználásától függ, amelyet a természet nem képes természetes úton helyreállítani.
Ráadásul a bányahelyek gyakran nem is olyan gazdagok vízforrásokban – és itt a vízkészletek kiaknázása különösen drámai. Például az Egyesült Államokban az olaj- és gázkutak 36%-a olyan helyen található, ahol kevés az édesvíz. Amikor a bányászat fejlődik az ilyen régiókban, a helyzet gyakran kritikussá válik.
Mezőgazdaság
Globális szinten a mezőgazdasági ültetvények öntözésére szolgáló víz kitermelése jelenti a vízproblémák legnagyobb forrását. Ennek a problémának az egyik „forró pontja” a víztartó réteg az Egyesült Államok Kaliforniai-völgyében, ahol a mezőgazdaság igen fejlett. A helyzet azokban a régiókban is borzasztó, ahol a mezőgazdaság teljes mértékben a föld alatti víztartó rétegektől függ az öntözéshez, mint például Indiában. A mezőgazdaság az emberek által elfogyasztott édesvíz mintegy 70%-át használja fel. Ebből az összegből hozzávetőleg 13 az állatállomány takarmánytermesztésére fordítódik.
Az ipari állattartó telepek az egyik fő vízfogyasztók világszerte – vízre nemcsak takarmánytermesztésre van szükség, hanem állatok itatásához, karámok mosásához és egyéb gazdaságokhoz is. Például az USA-ban egy modern tejtermelő gazdaság átlagosan 3.4 millió gallon (vagy 898282 liter) vizet fogyaszt naponta különféle célokra! Kiderült, hogy 1 liter tej előállításához annyi vizet öntünk, amennyit az ember hónapokig a zuhany alatt tölt. A húsipar vízfelhasználásban semmivel sem jobb, mint a tejipar: ha számolunk, 475.5 liter víz kell egy pogácsához egy burgerhez.
A tudósok szerint 2050-re a világ népessége kilencmilliárdra nő. Figyelembe véve, hogy ezek közül sokan állati húst és tejtermékeket fogyasztanak, egyértelmű, hogy az ivóvízforrásokra nehezedő nyomás még nagyobb lesz. A víz alatti források kimerülése, a mezőgazdasággal kapcsolatos problémák és a lakosság számára elegendő élelmiszer-termelés megszakadása (azaz éhezés), a szegénységi küszöb alatt élők számának növekedése… Mindezek a vízkészletek irracionális felhasználásának következményei .
Mit lehet tenni?
Nyilvánvaló, hogy mindenki nem indíthat „háborút” a rosszindulatú vízhasználók ellen azzal, hogy beavatkozik az aranybányászatba, vagy akár egyszerűen kikapcsolja az öntözőrendszert a szomszéd gyepén! De már ma mindenki tudatosabbá válhat az éltető nedvesség fogyasztásával kapcsolatban. Íme néhány hasznos tipp:
· Ne vásároljon palackozott ivóvizet. Sok ivóvízgyártó vétkezik azzal, hogy száraz területeken nyeri ki, majd felfújt áron értékesíti a fogyasztóknak. Így minden palacknál még jobban felborul a víz egyensúlya a bolygón.
- Ügyeljen az otthoni vízfogyasztásra: például a zuhanyozásban töltött időre; fogmosás közben zárja el a csapot; Ne engedje, hogy a víz a mosogatóban folyjon, miközben dörzsöli az edényeket mosogatószerrel.
- Korlátozza a hús- és tejtermékek fogyasztását – ahogy fentebb már számoltunk, ez csökkenti a vízkészletek kimerülését. 1 liter szójatej előállításához mindössze 13-szor annyi vízre van szükség, mint 1 liter tehéntej előállításához. Egy szójahamburgerhez 115 víz szükséges egy húsgombóc burger elkészítéséhez. Tiéd a választás.