Egy magas, ragyogó, gyönyörű mosolyú nő, Tori Nelson mesél a jógához vezető útjáról, kedvenc ászanájáról, valamint álmairól és életterveiről.
Egész életemben táncolok, egészen kicsi koromtól kezdve. A táncos tevékenységet a főiskola 1. évében ott kellett hagynom, mivel ott nem volt táncszak. Az egyetem elvégzése utáni első évben valami mást kerestem, mint a táncot. A mozgás áramlása, a kegyelem – ez mind olyan szép! Valami hasonlót kerestem, aminek hatására eljöttem az első jógaórámra. Aztán azt gondoltam, hogy „a jóga nagyszerű”… de valami érthetetlen okból nem folytattam a gyakorlást.
Aztán körülbelül hat hónap elteltével éreztem a vágyat, hogy változatossá tegyem a fizikai tevékenységemet. Sokáig foglalkoztam sziklamászással, nagyon rajongtam érte. Egy ponton azonban rájöttem, hogy szeretnék még valamit magamnak, a testemnek és a lelkemnek. Abban a pillanatban azon kaptam magam, hogy „mi lenne, ha adnék egy második esélyt a jógának?”. Így hát megtettem. Most hetente párszor jógázok, de törekszem a gyakoribb és következetesebb gyakorlásra.
Azt gondolom, hogy ebben a szakaszban a fejenállás (Salamba Sisasana), bár nem számítottam rá, hogy ez lesz a kedvenc póz. Eleinte nagyon nehéz volt számomra. Ez egy erőteljes ászana – megváltoztatja azt, ahogyan az ismerős dolgokra tekint, és kihívások elé állít.
Egyáltalán nem szeretem a galamb pózt. Állandóan az az érzésem, hogy rosszul csinálom. A galamb pózban kényelmetlenül érzem magam: némi szorítás, a csípő és a térd pedig egyáltalán nem akarja felvenni a pozíciót. Ez kissé frusztráló számomra, de úgy gondolom, hogy csak gyakorolnod kell az ászanát.
A zene fontos szempont. Furcsa módon jobban szeretek popzenével gyakorolni, mint akusztikusan. Nem is tudom megmagyarázni, hogy ez miért van. Mellesleg még soha nem jártam zene nélkül osztályba!
Érdekes módon a jóga gyakorlását találtam a tánc legjobb alternatívájának. A jóga olyan érzést kelt bennem, mintha újra táncolnék. Szeretem az óra utáni érzést, a béke, a harmónia érzését. Ahogy az oktató az óra előtt mondja: .
Ne annyira stúdiót válassz, mint inkább tanárt. Fontos, hogy megtaláld a „tanárodat”, akivel a legkényelmesebben fogsz gyakorolni, aki érdekelni tud ebben a „jógának” nevezett hatalmas világban. Azok számára, akik kételkednek abban, hogy megpróbálják-e vagy sem: menjen el egy órára anélkül, hogy bármire is elkötelezné magát, anélkül, hogy elvárásokat támasztana. Sokaktól hallhatod: "A jóga nem nekem való, nem vagyok elég rugalmas." Mindig azt mondom, hogy a jóga nem arról szól, hogy nyakba dobod a lábat, és az oktatók egyáltalán nem ezt várják el tőled. A jóga arról szól, hogy itt és most legyél, és minden tőled telhetőt megteszel.
Azt mondanám, hogy a gyakorlat segít abban, hogy sokkal bátrabb emberré váljak. És nem csak a szőnyegen (), hanem a való életben is minden nap. Erősebbnek érzem magam, testileg és lelkileg is. Magabiztosabb lettem az életem minden területén.
Semmi esetre sem! Őszintén szólva nem is tudtam, hogy léteznek ilyen tanfolyamok. Amikor elkezdtem jógázni, fogalmam sem volt, honnan jönnek a tanárai 🙂 De mostanra, egyre jobban belemerülve a jógába, egyre érdekesebbé válik számomra a tanfolyamok oktatásának lehetősége.
Annyi szépséget és szabadságot találtam a jógában, hogy nagyon szeretném megismertetni az emberekkel ezt a világot, vezetőjükké válni. Ami különösen lenyűgöz, az a női potenciál megvalósításának lehetősége: szépség, gondoskodás, gyengédség, szerelem – a legszebb, amit egy nő elhozhat erre a világra. Jógaoktató lévén a jövőben szeretném átadni az embereknek, hogy milyen hatalmas lehetőségek rejlenek, amelyeket elsajátíthatnak, többek között a jógán keresztül is.
Addigra tervezem, hogy oktató leszek! Őszintén szólva szívesen lennék… utazó jógatanár. Mindig is az volt az álmom, hogy egy mobil furgonban éljek. Ez az ötlet még a sziklamászás iránti szenvedélyem idejében született. A furgonos utazást, a sziklamászást és a jógát szeretném látni a jövőben.